Új migrációs és menekültügyi csomagot fogadtak el az uniós tagországok belügyminiszterei múlt hét csütörtökön. A csomag – amelyet még egyeztetnek majd az Európai Parlamenttel is – új, egységes alapokra helyezné az Európába érkező bevándorlók és menedékkérők fogadását, beleértve az elosztásukat és az esetleges visszaküldésüket is.
Kormányzati össztűz
A magyar kormány azonnal betámadta a megállapodást: Dömötör Csaba, a Miniszterelnöki Kabinetiroda parlamenti államtitkára betelepítési kvótáról beszélt, szerinte az EU „a korábbiaknál is súlyosabb verziót” fogadott el.
Azt mondta, hogy ha egy tagország nem hajlandó befogadni migránsokat, akkor bevándorlóként mintegy nyolcmillió forintnak megfelelő összeget kellene fizetnie. Szerinte ez egy sok milliós nagyságrendű büntetés.
Hozzátette: „a fejünk fölött hoznak döntéseket a jövőnk kárára, kifacsarva a kezünkből azt a jogot, hogy eldöntsük, kivel élünk együtt."
Mráz Ágoston, a kormányközeli Nézőpont Intézet vezetője a Kossuth rádió Vasárnapi újság című műsorában pedig arról beszélt, hogy Magyarországnak évente mintegy 8500 migránst kellene befogadnia, vagy fejenként 20 ezer euró értékben megváltania és viselnie ezzel a legnagyobb terhet. Szerinte ez négy év alatt majdnem 300 milliárd forintos terhet jelentene Magyarországnak évi 8500 személy visszautasítása esetén.
De mennyire megalapozottak ezek a vádak, és miről szól valójában az új uniós csomag?
Elosztanák a terheket
Az Európai Tanács a múlt heti ülés után kiadott közleményében kiemeli, hogy céljuk a menekültügyi és migrációs szabályozás modernizációja és egységesítése. Tehát olyan eljárást vezetnének be, amelyet minden tagállamnak be kellene tartania, ha emberek „nemzetközi védelmet keresnek”, azaz menedéket kérnek.
A Tanács szerint az új rendszer lerövidíti a menekültügyi eljárás idejét, standardokat fektet le a menedékkérők jogaival kapcsolatban, ugyanakkor meg akarja előzni a visszaéléseket is, azaz egyértelmű kötelezettségeket ír elő számukra az eljárás ideje alatt a hatóságokkal való együttműködés terén.
A fő cél, hogy legalább részben tehermentesítsék azokat az uniós országokat, ahol a menedékkérők be akarnak jutni az EU-ba, tehát a határországokat.
„Egyetlen tagállam sem képes egyedül megbirkózni a migráció kihívásaival. Az EU külső határait jelentő országoknak szükségük van a szolidaritásunkra”, mondta Malmer Stenegrad svéd migrációügyi miniszter.
Az általában jól értesült Politico szerint a megállapodás kompromisszumos megoldás a két szembenálló blokk számára: az egyik tábor több segítséget szeretne kapni a menedékkérők kezelésére, a másik tábor viszont azt mondja, hogy már most is túl sok migráns érkezik és mozog engedély nélkül az EU-n belül.
Szűrés a határon
Ezek tehát a célok, de mit jelent mindez a gyakorlatban? A brüsszeli lap szerint az új menekültügyi rendszer kétfajta eljárást tartalmaz majd.
Az egyik eljárás az eddiginél szigorúbb lesz, és az EU határállamainak kell végrehajtaniuk a határaikon, a másik pedig egy engedékenyebb.
Azt, hogy az érkezők melyik eljárás alá kerülnek, egy előzetes szűrés során döntik majd el.
A döntő faktor – írja a Politico –, hogy a szűrést végző hivatalnokok szerint az adott menedékkérőnek van-e esélye a pozitív elbírálásra, vagy sem. Azokat, akiknél ezt valószínűtlennek tartják, a szigorúbb eljárás alá fogják vetni, és a határoknál felállítandó központokban helyezik el őket. A cél, hogy minden kérelmet 12 héten belül bíráljanak el.
Az érintett határállamok – ezek gyakorlatilag a dél-európai országok – ugyanakkor befagyaszthatják a szigorúbb eljárást, ha az abban résztvevők száma elér egy határt. A maximális szám kezdetben 30 ezer lesz uniós szinten, és évente emelkedni fog, maximum 120 ezerig. Ezen belül minden országnak meglesz a saját maximális kvótája.
A határállamok egyúttal az eddiginél nagyobb mozgásteret kapnak az elutasított menedékkérők visszaküldésére. Az eddiginél több országba (ezt már régóta szorgalmazta Olaszország) és gyorsabban lehet majd őket visszaküldeni, és nem feltétlenül csak az anyaországukba, hanem oda is, ahol már laktak, vagy ahol van családjuk.
Azt, hogy az adott ország betartja-e az emberi jogokat (azaz alkalmas-e menedékkérő visszafogadására), a menedékkérelmet elbíráló uniós ország dönti majd el. A tárgyalásokra rálátó források szerint Olaszország ki fogja használni ezt a lehetőséget, és az egyik fő köztes állomásra, Tunéziába “pöcköli majd vissza” az elutasított migránsokat.
Kiváltható a befogadás
És mi lesz azokkal a menedékkérőkkel, akik pozitív elbírálásban részesülnek? Őket valóban elosztják majd az uniós tagállamok között, befogadásuk azonban nem lesz kötelező – az ezt elutasító tagállamok pénzbeli támogatással válthatják ki ezt.
A Tanács közleménye egyértelműen fogalmaz: “A tagállamok teljesen szabadon mérlegelhetik, hogy a szolidaritás melyik formáját teljesítik. Soha egyetlen tagállam sem lesz befogadásra kötelezve.“
Tehát Dömötör Csaba állítása, miszerint kifacsarják „a kezünkből azt a jogot, hogy eldöntsük, kivel élünk együtt", nem felel meg a valóságnak.
Azok a tagállamok, amelyek nem kívánnak pozitív elbírálásban részesült migránsokat befogadni, minden elutasított személy után 20 ezer eurót fizetnek majd hozzájárulásként. Az EU – ha szükséges – minimum 30 ezer migránst oszt majd szét évente a tagállamok között, hogy így tehermentesítse a határállamokat.
Bár a magyar kormány államtitkára büntetésről beszélt, ezt a pénzt valójában olyan célokra költhetik, amelyek a magyar kormány céljaival is egybevágnak. A Politico szerint ugyanis a pénz egy közös kalapba kerül, amelyből közelebbről meg nem határozott projekteket finanszírozhatnak külföldön, például Tunéziában (például azzal a céllal, hogy segítsenek mérsékelni a menedékkérők számát).
100 millió euró határvédelemre
Beszédes tény, hogy a hétvégén közösen tett hivatalos látogatást Tunéziában Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke, Giorgia Meloni olasz miniszterelnök és Mark Rutte holland kormányfő. A helyszínen Von der Leyen támogatásokat jelentett be a tunéziai gazdaság, az energetikai együttműködések és nem utolsósorban a helyi határvédelem támogatására, például az embercsempészet elleni küzdelemre, keresésre és mentésre, valamint visszaküldésre – határvédelemre csak idén 100 millió eurót ad az EU Tunéziának.
Összegezve: a pozitív elbírálásban részesülő menedékkérőket elosztja az EU a tagállamok között, de a befogadást pénzzel ki lehet váltani. A külső határokon a menekültügyi eljárás részben szigorodik, Brüsszel pedig komoly pénzekkel támogatja az illegális migráció mérséklését.
A megállapodás ugyanakkor még nem végleges, értékeléséhez pedig érdemes megvárni, hogy miként működik majd mindez a gyakorlatban.
A Nagyító korábbi cikkeit itt olvashatják.
Marco Rubio elsősorban energetikai kérdésekről tárgyalt Pozsonyban. 
