Az euróövezetben sokáig a megállíthatatlan tűnő német lokomotív húzta a konjunktúrát, de a kereslet jelentős csökkenése a fenti piacokon, az Oroszországot sújtó szankciók és az ukrán geopolitikai bizonytalanság miatt ez korszak már a múlté. A német lelassulás része annak a folyamatnak, amelynek során a 18-tagú eurózóna a második negyedévben gyakorlatilag leállt. Inflációs rátája pedig szeptemberben öt éves mélypontra, 0,3 százalékra esett, és már a defláció határán egyensúlyoz.
El kell kerülni a deflációs csapdát
Fontos kiemelni, hogy az EKB az európai bankok stressz-tesztjében nem kalkulált a defláció veszélyével. Pedig a defláció rövid idő alatt ellehetetlenítheti az adósság-hegyek visszafizetésével küszködő Olaszországot és Görögországot.
Az Európai Központi Bank ezért is kétségbeesetten próbálja elkerülni a deflációs csapdát és azt, hogy tetézve a bajt, az árak esése beépüljön a várakozásokba. Ennek érdekében 0,05 százalékra vágta az alapkamatot és a múlt héten elindított a Fedhez hasonló nem konvencionális programját, ahol egy jelzáloglevél-vásárlási program keretében kezdett értékpapírokat vásárolni. Az első hét eredményei már ki is jöttek, az EKB 1,7 milliárd euróért vásárolt jelzálogleveleket.
Skandináviából is aggasztó hírek jönnek
Az EKB-t külön aggaszthatják a Skandináviából érkező hírek is: a svéd jegybank (Riksbank) kedden váratlanul nullára vitte le az alapkamatot és egyben levágta a jövő évre vonatkozó növekedési előrejelzését. Svédországban van jelenleg a skandináv országok közül a legmagasabb munkanélküliség, az árak pedig az elmúlt két év 24 hónapjából 16-ban estek. Az ország nulla inflációt mutatott tavaly, idén pedig a Riksbank 0,2 százalékos deflációval kalkulál.
Az EKB mostani likviditásnövelő intézkedései viszont frontálisan szembemennek a Bundesbank hagyományaival és a németek kollektív tudatalattijában mélyen gyökerező inflációs félelmekkel. Mario Draghi és Jens Weidmann viszonya nem véletlenül romlott meg annyira, hogy már nincsenek egymással beszélő viszonyban.
Jön a Japán típusú posvány?
Összességében az eurózóna erősödő deflációs és évek óta tartó demográfiai folyamatai akár egy Japán típusú elvesztegetett, posványos időszakhoz vezethetnek. Különösen, ha Japán 1990-es évekbeli lépéseihez hasonlóan most az eurózóna is adósságnövelő pályára állna és a legkülönbözőbb felesleges infrastruktúra-fejlesztésbe menekülne.
Márpedig a növekedés leállásától és a dezinflációs folyamatok erősödésétől megrémülve a franciák és az olaszok most éppen egy hasonló, három éves, 300 milliárd eurós program beindításáért nyúzzák az északi tagállamokat. Az Európai Tanács a napokban jóváhagyta ezt a programot és egy munkacsoportot bízott meg azzal, hogy decemberre állítson föl egy prioritási listát. Ha a betonlobbi győzedelmeskedik, akkor hosszú évekre el felejthetjük az eurózónát, mint dinamikus és ütőképes gazdasági erőközpontot.
Több európai ország esetében is hasonló tendenciák jelentek meg. 
