Európa nagy része jószerével beszüntette a szénégetést, leginkább az áramtermelésben, de a fűtésben is lecsökkent a szerepe. Míg a szén égetésekor rengeteg széndioxid keletkezik, nem is beszélve a nagyobb porszemekről, melyek higanyt és egyéb mérgező anyagokat visznek a levegőbe, addig az olaj és a gáz esetében egy szénatomra 2-3 hidrogénatom is jut, melyek nagyobb hővel égnek, és végtermékként víz keletkezik.
Szilézia
Nem vitás tehát, hogy a legfontosabb lépés a szénerőművek leépítése. Ezt a lengyelek azonban nem tették meg, országok délnyugati részén, Sziléziában rengeteg szenet használnak a helyi készletekre alapozva. A WHO szerint az EU-ban az 50 legszennyezettebb levegőjű város kétharmada Lengyelországban található, főleg Felső-Sziléziában. A lengyel áramtermelés 90 százalékát szénerőművek adják.
Az ok, amiért nem változtatnak, elsősorban politikai: félnek a bányászoktól, pontosabban azok szakszervezeteitől. Eddig a 100 ezer bányászt képviselő szervezetek sikeresen meggátoltak minden próbálkozást, ami a szénerőművek visszaszorítására irányult, pedig egy 40 milliós országban nem olyan nagy dráma, ha 100 ezer embernek megszűnik a munkája, vagy más munkát kell a továbbiakban végezniük. Annak idején a most épp kiváló és esetleg széthulló Nagy-Britannia is szembenézett a problémával, mégpedig vaskézzel: az akkor miniszterelnök, Margaret Thatcher, a Vaslady elég bátor volt, hogy szembeszálljon a bányászokkal.
A megújulókba rúgtak egyet
Mindazonáltal az utóbbi években fellendült a szélturbinák telepítése Lengyelországban, de a nemrég hatalomra került Jog és Igazságosság Pártja májusban olyan törvényt hozott, mely szerint a lakott területektől a korábbiaknál sokkal távolabb lehet csak szélturbinát telepíteni, ami a fejlesztők szerint gyakorlatilag lehetetlenné teszi az iparág további bővítését.
A bezárás helyett most inkább kimentik a veszteségesen működő szénbányákat, a Bloomberg szerint a három legnagyobb közműszolgáltató az állam nyomására részesedést vásárol a Polska Grupa Gornicza nevű bányavállalatban. Öt bank és egy állami hitelező pedig a cég kötvényeit fogja megkapni az általuk nyújtott hitelek visszafizetése helyett. A bányavállalat a szénárak emelkedésére alapozza túlélési terveit, ami egy meglehetősen hazárd hozzáállás. A szénárak pont azért csökkennek, mert környezeti okokból a világnak be kell szüntetnie a szén égetését, de áremelkedésre építeni egy vállalati stratégiát amúgy is elég abszurd.
Nyeli a pénzt, ontja a szennyet
Egy varsói elemző szerint még a szén árának emelkedése sem biztosítaná a bányavállalat profitábilitását, és további tőkebevonásra lesz szükség. Ha pedig nem emelkedik az ár, a cég két éven belül csődbe megy, és akkor már beléphet a Malév-effektus: nincs a világon annyi pénz, amennyivel értelmesen tovább lehetne működtetni. A szakértő szerint elkerülhetetlen lesz a bányák bezárása mind gazdasági, mind környezetvédelmi szempontból.
Egy szakszervezeti vezető elképesztő demagógiával reagált, mondván, a megújuló energia a gazdag országok úri hóbortja, és különben is Lengyelországban nem süt mindig a nap, nem fúj mindig a szél (mintha a szomszédos Németországban máshogy lenne, miközben ott már időnként csak megújulókból adják az áramot), és különben is, ha egy országnak van bőven szene, akkor azt miért ne használja el. Rémisztő ilyet hallani a 21. században.
És ha már ott van, hivatalos találkozója is lesz Rómában. 
