December 18-án lesz 100 éve, hogy megalakult a Cseka, a Szovjetunió rettegett titkosszolgálata. Utódszervezetei, mint Sztálin NKVD-je és a KGB a mai napig gazdag nyersanyagot szolgáltatnak a nyugati kémfilmeknek. A múlt századi magyar történelem számos vezetője szolgált közvetlenül ezeknek a szervezeteknek, így például Nagy Imre miniszterelnök, Gerő Ernő belügyminiszter és Apró Antal, az Országgyűlés elnöke.
Agyonhallgatott állami terror
Az NKVD 1937 július 30-án bocsátotta ki hírhedtté vált 00447-es számú műveleti parancsát „a kulákokról, bűnözőkről és egyéb szovjetellenes elemekről”. Ennek alapján 1937 augusztusa és 1938 novembere között összesen 800 000 embert tartóztattak le, közülük mintegy 400 000-et agyonlőttek, a többieket pedig a Gulág büntetőtáboraiba küldték.
Mindezek alapján érthetőbbé válik, hogy Moszkva az idén inkább agyonhallgatta a bolsevik forradalom százéves évfordulóját. Lenin elvtárs, a forradalom vezetője – új öltönyben - még mauzóleumában pihen a Kreml tövénél, a szobra még mindig orosz városok százaiban áll, de napjainkra a kormányzat nem akarja igazán felemlegetni tetteit. Idén azokban a napokban a hivatalos megemlékezések az 1612-es lengyelek elleni felkelésre összpontosultak, amely cári ünnepet még Putyin elnök élesztett újjá 2005-ben.
Felmelegített vérvád Putyin gyóntatójától
A Kreml az erejét inkább egy eljövendő évfordulóra tartogatja – 1918 júliusában végezték ki ugyanis a bolsevikok a cári családot. II. Miklóst és családját az orosz ortodox egyház 2000-ben szentté avatta, így a bolsevikok gyilkosságát mártíromságként lehet jövőre gyászolni országszerte. Putyin barátjának és gyóntatójának, Tyihon Sevkunov püspök adományai is hozzájárultak egy új, óriási katedrális megépítéséhez, amely a cári, szent halottak kegyhelye.
A gyilkosság évfordulójának közeledtével azonban az orosz hatóságok és az ortodox egyház felmelegítettek egy évszázados, antiszemita összeesküvő teóriát a kivégzéssel kapcsolatban. Marina Molodcova, az Orosz Nyomozó Bizottság (SZKR) kiemelt ügyekkel foglalkozó vezető nyomozója a cári maradványokkal kapcsolatban november 27-én egy sajtótájékoztatón bejelentette, hogy meg akarja vizsgálni annak lehetőségét, vajon „a cári család kivégzése rituális gyilkosság keretében történt-e?” Ugyanott Sevkunov püspök szögezte le, hogy „a rituális gyilkosság elméletét a legkomolyabban kezeljük. Mi több, az egyház jelentős részének semmilyen kétsége sincsen abban, hogy pontosan ez történt.”
A vérvádakat pogromok követik
A nyomozó és a püspök kijelentése előtt pár nappal mutatta be a legnézettebb állami tv csatorna a Leon Trockij életéről készült filmet, amely a bolsevik párt vezéralakját, a Vörös Hadsereg megalapítóját egy zavaros fejű, vérszomjas zsidóként állítja be. Valóban, az orosz szélsőjobb már száz éve Trockijt a „zsidó bolsevizmus” jelképének tartja. Adolf Hitler 1925-ben így írt a Mein Kampf-ban: „Az orosz bolsevizmusban fel kell ismernünk azt a kísérletet, amellyel a zsidóság a 20. században világuralomra tör.”
Az orosz hatóságok és Putyin gyóntatója által felmelegített „rituális gyilkosság” vádja már a középkort óta gyúanyagát képezte a zsidó-ellenes előítéleteknek. Ezek hirdetői azt állítják, hogy a zsidók rendszeresen elrabolnak keresztény gyerekeket, hogy egy rituálé keretében a vérükből igyanak. Az ilyen vádak számtalan pogromhoz vezettek a kora-középkori modern Európában és az Orosz Birodalom késői, hanyatló szakaszában.
Hazánkban 1883. augusztus 3-án hirdették ki az ítéletet a hírhedt tiszaeszlári vérvádperben: a bíróság felmentette a helyi zsidó közösség 15 tagját, akiket azzal vádoltak, hogy rituális gyilkosságot követtek el a helyi zsinagógában. A per politikai utóéleteként még azon év őszén megalakult az Országos Antiszemita Párt és annak ideológiája később mintául szolgált több szélsőjobboldali pártnak a 20-ik század hazai vérzivataraiban.
Káncz Csaba jegyzete
Brüsszel és Tokió közös fellépést sürget. 
