Az orosz-ukrán konfliktus kapcsán elsősorban a politikai kérdések kerülnek fókuszba. Kijev és nyugati szövetségei Ukrajna területi integritása miatt aggódnak, gátlástalan agresszornak beállítva Vlagyimir Putyint. Eközben Moszkva azt rója fel, hogy a NATO - az állítólagos korábbi megállapodásokkal szemben - folyamatosan Kelet felé terjeszkedik, és Ukrajna esetleges felvétele a nyugati katonai szövetségbe pont Oroszországra jelent komoly fenyegetést. A fentiek folyományaként jelentős orosz – és fehérorosz – haderő vonult fel az ukrán határ mentén, amire válaszul Kijev is mozgósított. Ráadásul Ukrajna Nyugatról számottevő hadianyagot kapott, ami növelte az ország védekező képességét. Ráadásul mind az ukrán politikusok, mind a hadsereg, de még a civilek nyilatkozatából is az derül ki, hogy orosz támadás esetén komoly ellenállást fognak tanúsítani és véres gerillaháború kezdődhet.
Erre aligha van szüksége az oroszoknak, akik Ukrajna megtámadásával többet veszítenének, mint amennyit nyerhetnek. Egy inváziónak ugyanis elsősorban belpolitikai haszna lenne, hiszen Vlagyimir Putyin be tudná bizonyítani, hogy Oroszország továbbra is a világpolitika nagyágyúja, amely képes akár fegyveresen is képviselni az érdekeit. Ám ezen túl jelentős nyereséggel nem járna egy háború. A mérleg másik serpenyőjében viszont számos negatívum kerülne. Az első, hogy egy háború nem olcsó dolog, Oroszország pedig, bár nagy, de egyáltalán nem gazdag ország. Amennyiben nem sikerül néhány napos támadás keretében meghódítani Ukrajnát, az az orosz gazdaságot is padlóra küldhetné. Arról nem beszélve, hogy a harcok mindkét oldalon emberáldozatokkal járnának, ami bizonyos számon túl már politikailag is nehezen magyarázható lenne.
Arról is érdemes szót ejteni, hogy az orosz hadsereg a szakértők szerint sem számszakilag, sem más szempontok alapján nem alkalmas arra, hogy megszállva tartson egy akkora méretű országot, mint Ukrajna. Arról nem is beszélve, hogy esetükben is egy szegény országról beszélünk, tehát gazdaságilag terhet jelentene, mintsem előnyt. Érdemes megjegyezni, hogy az elmúlt években már a fehéroroszok korábbi bőkezű támogatásából is jelentősen visszavettek Putyinék, ami jelzésértékű az orosz gazdaság teherviselési képességét illetően. A gázt és a kőolajat ugyan még a piaci árnál jóval olcsóbban kapja Minszk, de egyéb anyagi segítségre nem számíthatnak Lukasenkáék.
Arról nem beszélve, hogy orosz invázió esetén további szankciók jöhetnek, amelyek közül az egyik legfenyegetőbb, hogy Oroszországot lekapcsolják a nemzetközi pénzügyi rendszerről. Bár azóta visszakoztak a nyugati döntéshozók, decemberben azonban komolyan felmerült Oroszország kizárása a SWIFT néven ismert globális elektronikus fizetési-üzenetküldő rendszerből. Ma a SWIFT a pénzügyi kommunikációs iparág egyik óriása, mivel könnyen használható, gyors és biztonságos. Segítségével a bankok kevesebb mint öt perc alatt teljesítik a határokon átnyúló fizetéseket. Az ügyfelekkel együtt a kezdőponttól a végpontig le tudják követni a tranzakciókat. A szakértők úgy gondolják, hogy miután Oroszország a nyersanyag exportja révén a nemzetközi külkereskedelemben aktív szereplő, így jelentős csapás lenne számukra is egy ilyen szankció. Emiatt ugyanis Oroszországnak egy ideig jelentős gazdasági zavarokkal kellene szembenéznie, különösen a határokon átnyúló fizetések terén. Más kérdés persze, hogy miután Európa számára is kulcsfontosságú az orosz gáz és olaj, a felek a gyors megoldásban lennének érdekeltek.
Mindenesetre az érvek és ellenérvek, a kölcsönös fenyegetések megtették az elmúlt hónapokban a hatásukat, a befektetők egy igen komoly konfliktust áraztak be. Ennek megfelelően: látványosan gyengült a rubel árfolyama és beszakadt a moszkvai tőzsde irányadó indexe, az RTS. Ugyanakkor a másik oldalon az energiaárak és számos alapanyag jelentősen drágul, ami jó hír Oroszország számára. Egyes szakértői becslések szerint csak az olaj esetében a mostani 90 dolláros szint az orosz gazdaság számára 65 milliárd dollár plusz bevételt jelent. Ha a feszültség megmarad, és 100 dollárra ugrana az olaj kurzusa, az már 80-90 milliárd dolláros pluszt jelentene éves szinten. Jellemző egyébként a helyzetre, hogy az utóbbi időszak kimagasló árainak köszönhetően januárban például az orosz fizetési mérleg 19 milliárd dolláros aktívumot mutatott. Ezzel párhuzamosan az orosz jegybank tartalékai is történelmi rekordot értek el, jelenleg 630 milliárd dollárnyi eszközzel rendelkeznek.
Ennek megfelelően Moszkva számára a feszült helyzet fenntartása kifejezetten előnyös, hiszen a szénhidrogének és más termékek eladásával erősödnek a helyi vállalatok és duzzad a büdzsé is. Ez pedig végső soron akár bel-, akár külpolitikai színtéren is növeli Oroszország mozgásterét. A növekvő vállalati bevételek és a zuhanó részvényárak egyébként bizonyos szempontból paradox helyzetet eredményeztek, hiszen az orosz vállalatok értékelése felborult. A vállalatok bevételi és nyereségadatai alapján, a nagyobb piacokat figyelembe véve jelenleg a moszkvai tőzsde a legolcsóbb a világon, hiszen az ott jegyzett cégek átlagos P/E értéke 5 alatti, ami azt jelenti, hogy öt évnyi nyereségükkel teszik egyenértékűvé a vállalatokat. Összehasonlításként: az olcsónak tartott budapesti értéktőzsdén 9-10-es P/E-ről beszélhetünk, míg az amerikai tőzsde egyik legfontosabb mutatója, az S&P 500-ast felölelő cégeknél 25-30 a mutató átlagos értéke.
Éppen ezért számos szakértő van azon az állásponton, hogy jelenleg nincs még egy ennyire perspektivikus piac, mint az orosz, hiszen rövid távon magában hordozza a látványos emelkedés esélyét. Természetesen ehhez az kellene, hogy a mostani konfliktus ne durvuljon tovább. A legnagyobb kockázat per pillanat ugyanis a befektetők szempontjából ez, hiszen egy orosz invázió esetén biztosan szigorú szankciók lépnének életbe. Ezek pedig többféle módon jelenthetnek csapást az orosz tőzsdére: a nyugati lépések járhatnak az orosz gazdaság érezhető visszaesésével, de akár annak a lehetősége is fennáll, hogy a szankciók egyes kibocsátó cégeket érintenek, legyen szó a nyugati piacokról való kitiltásukról vagy egyes eszközeik lefoglalásáról, külföldi számláik befagyasztásáról. Arról nem is beszélve, hogy sok befektető számára az is elég erős visszatartó erő, hogy Oroszországot esetleg kizárják a nemzetközi pénzügyi vérkeringésből – ahogy azt fent részleteztük – és emiatt ők sem tudnak a pénzükhöz jutni.
Összességében úgy tűnik, hogy Moszkva számára a legoptimálisabb helyzet a mostani feszült helyzet fenntartása. Hiszen részben a kölcsönös fenyegetéseknek, a kardcsörtetésnek köszönhetően komoly „extraprofitot” hoznak a magas nyersanyagárak. Ennek hatására egyébként az orosz költségvetés és az adóssághelyzet is látványosan javult, jelenleg az ország devizatartaléka magasabb a külső adósságnál. Utóbbi pedig akár arra is lehetőséget ad, hogy az oroszok beavatkozzanak a rubel védelmében, így egyes vélemények szerint aligha fog megismétlődni az orosz fizetőeszköz 2014-eshez hasonló összeomlása.
A Richter talán folytathatja az erősödést. 
