Az orosz elnök tudja, hogy ha most visszavonja csapatait az ukrán határról két nagyszabású csapatösszevonás után, akkor a Nyugat azontúl már nem veszi komolyan Oroszországot. A NATO erősíteni fogja jelenlétét Kelet-Európában, Washington pedig ejti mindazon engedményeket, amelyeket eddig csendesen fölajánlott. Ukrajna pedig feltartóztathatatlanul és még nagyobb dinamikával távolodik majd Oroszországtól.
Elsodródó Ukrajna
Valójában az, hogy Ukrajna ténylegesen a NATO tagja lesz-e, az napról napra kisebb jelentőséggel bír, mivel már gyakorlatilag tagja a Washington által vezetett katonai szövetségnek. Hadseregének modernizációja során beépítette a NATO szabványait és rendszeresen részesül fegyverszállításokban.
A Kreml nézőpontjából ráadásul Ukrajna már úgy viselkedik, mintha nemcsak a NATO, hanem az EU tagja is lenne. Ahogyan telik az idő, úgy erősíti fokozatosan államiságát, konszolidálja nemzeti identitását és mélyíti el kapcsolatait Brüsszellel. Kijev már része az EU közös piacának és vízum-rezsimjének. Elérte az energetikai önállóságát is, holott ez nem is olyan régen még elképzelhetetlennek tűnt.
A háború igézetében
De mit nyerne Moszkva a háború megindításával? Annak ugyanis esélye sincs, hogy egy villámháborút követően állandó ellenőrzésre rendezkedhetne be a Kreml. A nagyobb városokban gerillaharcok kezdődhetnek, ami igencsak kellemetlen lehet Moszkva PR-gépezete számára.
A szovjet és az amerikai bevonulás Afganisztánban rámutatott, hogy egy háborút sokkal könnyebb elkezdeni, mint befejezni. 2014 után pedig egy újabb Ukrajna elleni orosz támadás jó eséllyel alapjaiban rendítené meg a hidegháború utáni európai békerendszert.
Az orosz állami televízióban az elmúlt hetekben rendszeresen fellépnek azok a politikai véleményvezérek, akik szerint Moszkva könnyedén megverheti és elfoglalhatja nyugati szomszédját – és ez ellen sem az ukránok, sem a nyugatiak nem tehetnek semmit.
A vezérkari ezredes figyelmeztetése
Megdöbbentő módon azonban katonai vonalon megjelent két befolyásos tiszt élesen kritikus hangja. Elsőként kiemelendő Mihail Hodarenok, az orosz vezérkar nyugdíjas ezredese, aki arra szólítja föl Moszkvát, hogy szembesüljön a realitásokkal, ahelyett, hogy a saját maga által kreált fantázia-világban éljen.
Az ezredes keményen támadja azokat, akik szerint Oroszország órák alatt legyőzi Ukrajnát, akik szerint az ukránok nem is fognak harcolni, aki szerint az ukránok felszabadítóként fogják üdvözölni az orosz katonákat és akik azt terjesztik, hogy a Nyugat nem képes hatékonyan segíteni Kijevet. Hodarenok szerint ezek az állítások nem állják ki az alapos vizsgálat próbáját.
Az ezredes először is azt állítja, hogy az ukránok harcolni fognak. Ezt tették 2014-ben is, ezért kényszerült Moszkva arra, hogy feladja „Novorosszija” kihasításának tervét a dél-kelet ukrajnai területeken. Másodsorban Hodarenok leszögezi, hogy az ukránok napjainkban ellenségesebbek Oroszországgal szemben, mint 2014-ben voltak, ráadásul a hadseregük jobban képzett és modernebb felszereltségű.
Harmadik pontként az egykori vezérkari ezredes megállapítja, hogy bár az orosz tűzerő elsöprő erejű, ennek ellenére nem lesz képes megsemmisíteni teljes-körűen az ukrán hadsereget. Nem lesz adott esetben képes gátat vetni a komoly partizán ellenálló mozgalom megjelenésének az elfoglalt ukrán városokban.
Negyedik pontként Hodarenok rámutat, hogy noha az orosz hadsereg ellenőrizni tudja majd az ukrán légteret, ez azonban nem jelent katonai győzelmet – ahogyan Moszkvának erre emlékezni illene az afgán hadjáratból és az első csecsen háborúból.
Végezetül, ötödikként: az orosz fenyegetések úgy összerántották a Nyugatot, ahogyan arra a Kreml nem számított, sőt ráadásul a korábbinál erőteljesebb támogatásban részesítik Kijevet. Mi több, az orosz diadal pürrhoszi győzelemnek bizonyulhat, amikor a Nyugat aztán bénító szankciókat vezet be az ország ellen.
A tábornok az államiságot félti
A Kreml számára kimondottan kellemetlen a másik éles kritika is, amelyet Leonyid Ivasov nyugállományú vezérezredes fogalmaz meg az orosz veterán tisztek szervezetének elnökeként. Ez a szervezet korábban folyamatosan támogatta az orosz hadsereg erősítését és nemzetközi erőkivetítését.
De a tábornok most világossá teszi, hogy szerinte Moszkva nem arathat igazi győzelmet Ukrajnában. Még ha az első szakaszban katonai sikert is arat, valójában a pusztuláshoz vezető útra lépne a nemzetközi elszigeteltség miatt. Ivasov szerint az ilyen kalandorság végül az orosz államiság pusztulásához vezetne.
Sonnevend Pált titkos szavazással választotta meg a testület. 
