(Fotó: 123rf.com)

Svájcban nemsokára népszavazást tartanak a feltétel nélküli alapjövedelemről, bár még annak kezdeményezői sem remélik, hogy meg is szavazzák. A közvélemény-kutatások szerint csak a lakosság legfeljebb 26 százaléka támogatná. De mi is ez, miért van róla egyre több szó, még olyan helyeken is, mint egy konzervatív ország vagy egy konzervatív napilap?

A polgári konzervatívnak és „piaci liberálisnak” nevezett német Die Welt hosszú cikkben keresi a válaszokat.

A feltétel nélküli alapjövedelem egy olyan, államilag garantált jövedelem lenne, amit mindenki megkap, teljesen függetlenül attól, hogy dolgozik-e vagy sem, hány éves vagy milyen a szociális helyzete, méghozzá élete végéig. Aki akar, emellett dolgozhat, de nem kötelező. A népszavazás svájci kezdeményezői tudják, hogy nem fogják ezt elfogadni, de azt mondják, azt akarják, hogy az ötletről társadalmi vita legyen. Úgy vélik ugyanis, hogy a jövőben a kérdés megkerülhetetlen.

A baloldali érvrendszer

A feltétel nélküli alapjövedelem a bérmunka megszűnését jelentené. Mi történne egy olyan társadalomban, ahol senki sincsen anyagilag kiszolgáltatva, és mindenki azt csinál, amit akar? - teszik fel a kérdést. A svájci szervezők szerint ez nem is csak a pénzről szól, hanem hatalomról, önrendelkezésről, függetlenségről. Mindenki azzal foglalkozhatna, amivel szeretne, a gyerekek nevelésével, a nagymama ápolásával vagy kertészkedéssel. „Ez azonban inkább a baloldali érvrendszer” - teszik hozzá.

A fenyegető digitalizáció

Egy gazdasági, liberális érvrendszer, amihez sok közgazdász, menedzser csatlakozott, az alapjövedelemre a digitalizáció miatt lesz szükség. A gépek ugyanis rohamtempóban veszik át az emberek munkáját, így egyre több dolgozó feleslegessé válik. (Egy ilyen új esetről, egyszerre 60 ezer dolgozó helyettesítéséről itt írtunk.) A következő négy évben világszerte ötmillió ember helyét vehetik át a robotok.

A nagy kérdés tehát az, hogyan lehetne elkerülni a munkanélkülivé váló tömegek elszegényedését. Elképzelhető, hogy ez különben előbb-utóbb társadalmi feszültségekhez, sőt erőszakhoz vezetne. Az alapjövedelem ellenzői szerint ugyanakkor a történelem során az eddigi technikai ugrások során a felszabaduló munkáskezeket más iparágak felszívták, újfajta munkahelyek, foglalkozások keletkeztek. (De nem azonnal és nem komoly társadalmi feszültségek nélkül – a szerk.)

Honnét lesz erre pénz?

De honnét jönne az ehhez szükséges töméntelen pénz? A svájciak kiszámolták, hogy az alapjövedelem fizetéséhez országukban évente 208 milliárd frankra lenne szükség. Ez rengeteg, a GDP harmada, csakhogy különböző jövedelemtranszfereken, bérkiegészítéseken és szociális juttatásokon keresztül már eddig is kifizetett ennyit a költségvetés. (Az elképzelés szerint a felnőtteknek 2500 frank – mintegy 700 ezer forint – járna fejenként és havonta, a gyerekeknek kevesebb.)

Még nem próbálták ki

Az ellenzők szerint viszont az alapjövedelem olyan magas adókat igényelne, ami rögtön tönkretenné a gazdaságot. Tartanak attól is, hogy az alapjövedelem csak a lustáknak kedvezne, akiknek ennyi pénz mellett esze ágában sem lenne dolgozni. A pártolók idéznek egy közvélemény-kutatást, amely szerint a szorgos svájciaknak csak két százaléka hagyná abba a munkát.

Az egészségügyi rendszert is tehermentesíthetnék így, mert megannyi stressz és más káros behatás esne ki az emberek életéből az egzisztenciális gondok megszűnésével. De valóban megoldaná-e az alapjövedelem a szegénység problémáját, lenne-e elég magasan kvalifikált munkaerő, és még megannyi kérdés merül fel, amire senki sem tudja a választ, mert teljes formájában még senki sem próbálta ki.

Emberkísérletek indulnak

A jómódú és konzervatív svájciak ugyan nem, de egy közvélemény-kutatás szerint az EU-polgárok 64 százaléka valószínűleg vagy biztosan megszavazná az alapjövedelmet. Finnországban és Hollandiában, Utrechtben pedig nemsokára ki is akarják próbálni egy-egy kisebb közösségben. De vitatkoznak róla Ausztráliától Japánig és az USA-ig mindenhol. Más országokban is terveznek kísérleteket.

Kanadában már a hetvenes években végeztek ilyen kísérletet („Mincome-experiment” néven), négy éven keresztül fizettek alapjövedelmet egy 8000 lakosú, elszigetelt kisváros lakóinak. A tapasztalatok szerint az alapjövedelem ellenére a családfenntartók, általában a férfiak továbbra is ugyanolyan ambiciózusak maradtak a munkahelyeiken.

Más a kísérlet és a valóság

Az emberek ráadásul kevesebbet jártak orvoshoz, csökkent a munkahelyi balesetek és a pszichikai panaszok száma. A tapasztalatok alapvetően kedvezőek voltak, de hozzáteszik, hogy másképp viselkednek az emberek, ha tudják, hogy csak határozott időre szóló kísérlet részesei, mint ha életük végéig garantált a megélhetésük.