A török líra ebben a hónapban újra történelmi mélypontra süllyedt a nyugati devizákkal szemben. Ez azonban mintha csöppet sem zavarná a török elnököt újabb és újabb gigantikus projektjeinek megálmodásában.
Tegnap volt az első kapavágás
Recep Tayyip Erdogan az elmúlt években rekordsebességgel építette fel Isztambul új repülőterét, Törökország legnagyobb mecsetjét és a Boszporusz alatt áthúzódó alagutat. Mindez eltörpül azonban új terve, a második Boszporusz, egy új tengerszoros létrehozása mellett.
Átvágva erdőkön és szántóföldeken, a 20,75 méter mély az Isztambul-csatorna összesen 45 kilométer hosszan futna a Boszporusszal párhuzamosan, 275-350 méter szélességben. A hazai közönségnek belpolitikai PR-ként az első kapavágást tegnap tették meg Erdogan jelenlétében, de ez még nem jelenti azt, hogy az építkezés ténylegesen el is kezdődik.
Bár a csatorna önmagában mintegy 20 milliárd dollárba kerülne, ha az új és kicserélendő infrastruktúrát is figyelembe vesszük, akkor ebben az évtizedben a teljes projekt akár 250 milliárd dollárt is fölemésztene. A 15,5 millió lakosú Isztambul sztrádáit, víz- és villanyvezetékeit újjá kellene építeni. A már jó időben fülest kapott miniszterek és a katari emír édesanyja, Moza bint Nasszer sejk már óriási profitot zsebeltek be azzal, hogy időben vettek telkeket az új csatorna útvonalán.
Az új csatorna elképesztő környezeti károkat is okozna. Elpusztítaná Isztambul két víztározóját, ráadásul a megapolisz teljes talajvíz-készletét beszennyezheti.
Nem kell a főpolgármesternek
Erdogan legújabb építési óriásprojektjének megvalósítását tovább akadályozza az Isztambul élén két éve történt hatalomváltás. A szociáldemokrata Ekrem Imamoglu lett ugyanis a polgármester, ezzel pedig az elmúlt 25 évben először fordult elő, hogy a fővárost nem Erdogan AKP pártjának képviselője vezeti.
Az új polgármester pedig nem titkolja: ellenzi a megaberuházást. Ekrem Imamoglu szerint a projekt „Isztambul elárulása”, egy „gyilkos projekt”. Fogadkozik, hogy a terv megvalósításával „16 millió ember fog szembeszállni”. Kezdeményezte, hogy mondják fel azt az együttműködési megállapodást, amelyet az előző városvezetés kötött a kormánnyal.
A polgármester elutasító álláspontja, amelyet a város lakossága és tudósok is osztanak, alapvetően a magas építési költségeken és a számottevő környezetvédelmi aggodalmakon alapul.
„Szeretik vagy sem, az Isztambul-csatorna már épül. Nem fogjuk megengedni, hogy olyan emberek, akik nem látnak a jövőbe, nincsenek céljaik, nem szeretik országunkat és nem hisznek annak sikerében, eltántorítsanak bennünket” - fogadkozik ugyanakkor Erdogan.
A Boszporuszt nem kell tehermentesíteni
A Boszporusznak különleges jelentősége van a globális energia-biztonság szempontjából, tekintve, hogy a globális olajformalom mintegy 3 százaléka halad át rajta. De a tankerek száma 2002 óta csökkenő trendet mutat, részben amiatt, mert Ankara sikeresen terelte ezt át olaj- és gázvezetékek felé.
Törökország felé napjainkban már több energiafolyosó is érkezik Azerbajdzsán felől: egyrészt a csupán három éve használatba vett Transzanatóliai gázvezeték, másrészt a Transzkaukázusi vezeték, harmadrészt pedig Délkaukázusi vezeték. Mindhárom vezeték a Kaszpi-tengerből bányászott földgázt vezeti a török hálózatba.
Az még nem világos, hogy Törökország újonnan felfedezett fekete-tengeri gázlelőhelyei mennyire lesznek profitábilisak és milyen mértékben jelentenek plusz teherhajó forgalmat. Mindenesetre Törökország a közelmúltban megosztotta a felfedezés adatait a Chevron és az Exxon energia-óriásokkal.
A Kreml figyelmeztet
Moszkva már kifejezte ellenvetését az Isztambul-csatorna megépítésével kapcsolatban, amely megsértené az 1936-ban aláírt Montreux-i tengeri jogi egyezményt. Megépülése esetén, bár alternatív Boszporuszként biztosíthat átjárást a Fekete- és Márvány-tengerek közt, legalább annyi feszültséget hoz felszínre, mit amennyi előnnyel járhat.
Ha az új csatornán Törökország saját szájíze szerint engedné be vagy blokkolná a forgalmat, kialakulhat olyan hipotetikus szcenárió, amikor korlátozás nélkül vonulhatnak a Fekete-tengerre az amerikai hatodik flotta egységei. Beleértve a Tomahawk cirkáló rakéták hordozására képes Arleigh Burke-osztályú rombolókat, a repülőgép-hordozókat vagy a nukleáris tengeralattjárókat. Mindez az orosz biztonságpolitika szempontjából beláthatatlan következményekkel járna, az amúgy is Ukrajna miatt leterhelt délnyugati irány újabb megerősítését maga után vonva.
(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)
Bárcsak lenne Európában is olyan hét mesterlövész, mint az amerikai részvénypiacon!
