Az iráni riál értékének felét vesztette el az elmúlt négy hónapban a dollárral szemben, olyan nagy a pénzügyi zavar a küszöbön álló amerikai szankciók miatt. Az éves infláció mértéke 203 százalékra ugrott, és a rendkívül befolyásos Forradalmi Gárda már „forradalmi tettekkel” akarja megállítani a riál összeomlását.
Irán szomszédjánál, Törökországban egy hasonló pénzügyi és politikai dinamika bontakozik ki a szemünk láttára, hiszen az elmúlt órákban a Fehér Ház feketelistára tette a török belügyminisztert és az igazságügyi minisztert. A Bloomberg értesülései szerint Washington ráadásul egész listát állított össze török érdekeltségekből és személyekből, amelyek a közeljövőben szintén feketelistára kerülhetnek.
Jól válaszd meg ellenfeledet!
Ankara ugyanis nem hajlandó szabadon engedni azt az Andrew Brunson tiszteletest, aki már több, mint 20 éve Törökországban vezet egy keresztény felekezetet és akit a 2016-os (ön)puccs után őrizetbe vettek. A vád szerint a tiszteletes támogatja a Gülen-mozgalmat, a kurdokat és egyébként is egy amerikai kém, aki Törökország megsemmisítésén dolgozott. A valódi ok a fogvatartására azonban az, hogy a törökök kikényszerítsék Amerikától Fetullah Gülen kiadatását.
A törökök viszont gondosabban is megválogathatták volna az ellenségüket. A szenátus külügyi bizottsága ugyanis már előkészített egy törvénytervezetet is, amely szerint Washington semmilyen pénzügyi programot nem támogatna a Világbankon vagy a Valutaalapon keresztül a megrendült török gazdaság számára. Ez a lépés akkor érkezik, amikor a török infláció 14 éves csúcsra ugrott és júniusban éves alapon 15.4 százalékot ért el. Az év kezdete óta a török líra elvesztette értékének 20 százalékát, a 2016-os (ön)puccs óta pedig kereken a 40 százalékát. Márpedig, ha kitör egy igazi devizaválság és a Valutaalap nem lép közbe, akkor a török államcsőd elkerülhetetlen lesz.
Egy másik éles vitatéma Washington és Ankara között az iráni olajimport kérdése. Az amerikai külügy szerint Ankarának november 4-ig fel kell függesztenie az iráni kőolaj behozatalát, de erre a törökök ez idő szerint nem mutatnak hajlandóságot. Ankara szerint bármifajta iráni szankciós rezsimet a nemzetközi jog alapján, ENSz felhatalmazás alapján lehet csak bevezetni.
Erdogan és az özönvíz
Érdemes ennek kapcsán egy pillantást vetnünk a török belpolitikára, ahol a június 24-i elnökválasztás óta Erdogan egyeduralkodóként és mindenfajta ellensúly nélkül regnál.
Az új kormány a tele van friss arcokkal: egy utazás-szervező lett a turizmusért felelős miniszter, egy főiskola tulajdonosa az oktatási miniszter, egy üzletasszony a kereskedelmi miniszter és egy kórház tulajdonosa az egészségügyi miniszter. A külügy- és a belügyminiszter a helyén maradt.
|
| Káncz Csaba |
Erdogan jelenleg az állam-, a kormány- és az uralkodó párt feje egy személyben és emellett a következő elnöki tanácsokat is vezeti: a tudományosat, az oktatásit, a gazdaságit, a biztonságit, az igazságügyit, a kulturálist, az egészségügyit, a társadalompolitikait és a helyi önkormányzatit.
Ő a felelős június óta a nemzeti örökségi ügyekért, a katonaságért, a hírszerzésért és a vallási ügyekért. De ez még messze nem minden. Török elnökként hatalmában áll meghatározni a gyógyszerek árát és a közlekedési vétségekért kiszabandó büntetések díját is.
Ő vizsgálja felül a repülési tilalmakat, nevezi ki a közlekedés-biztonsági tanács igazgatósági tagjait, dönt a befektetési ösztönzőkről és meghatározza a szabadkereskedelmi övezetek helyszíneit (703. számú Elnöki Rendelet).
Ezek után már csak a következő kérdések maradnak megválaszolatlanok: Mi lesz Törökországgal Erdogan után? Ki fogja és hogyan uralni ezt a despotikus rendszerre átállított, stratégiai helyzetű országot? Erre a világon ma senki nem tud válaszolni, még Erdogan sem – igaz, ő nem is akar.
Káncz Csaba jegyzete
