Forrás: Fidelity

A világon kevés országnak van olyan kedvező geopolitikai pozíciója, mint Törökországnak. Ellenőrzi a mozgását Oroszország egyetlen meleg tengeri kikötőjének a Fekete-tengeren, miközben rálátással és komoly befolyással bír a Balkánra, a Kaukázusra és a Közel-Keletre. Erdogan elnöknek azonban az utóbbi években nem igazán sikerült ezen páratlan előnyöket kihasználnia, elég, ha csak a szíriai esetlenkedéseire utalunk.

Az új, profi Erdogan

A szaúdi újságíró isztambuli meggyilkolását (az abszolút monarchiát kritizáló Dzsamál Hasogdzsit október elején ölték meg az isztambuli szaúdi főkonzulátuson - a szerk.) azonban eddig nem látott szintű higgadtsággal és politikai profizmussal kezeli. A török elnök az események visszafogott politikai tálalásával a Közel-Kelet geopolitikai erőterében a korábbinál pozitívabb, a Nyugat számára elfogadhatóbb, egyúttal komolyabb partner képét mutatja - a regionális ellenfél Szaúd-Arábia kárára.

Nem véletlen, hogy a törökök éppen mostanra időzítették a terrorizmus gyanújával letartóztatott amerikai lelkipásztor, Andrew Brunson szabadon bocsátását, amitől azt remélik, hogy rendeződik a viszony Washingtonnal. A török hatóságok szintén engedték, hogy a szaúdi főkonzul elmeneküljön az országból.

Káncz Csaba

Bár Erdogan a „meztelen igazság” feltárását ígérte a brutális gyilkosságról, egyelőre csak részletekről számolt be a kormánypárt (AKP) parlamenti frakciója előtt. Ez azt mutatja, hogy Ankara a színfalak mögött akarja még inkább sarokba szorítani Rijádot és kiterjeszteni befolyását a Közel-Keleten. Ennek keretében a törökök nemrégen aláírtak egy katonai együttműködési megállapodást Kuvaittal és Ománnal.

Szintén több mint feltűnő ebben a vonatkozásban, hogy a hétvégén II. Abdullah jordán király bejelentette: nem hosszabbítja meg az 1994-es jordán-izraeli békeszerződés egyik záradékát, amely lehetővé tette két kis mezőgazdasági terület bérbeadását Izraelnek Arava és Naharajim régiókban. Helyi megfigyelők szerint Jordánia elégedetlenül figyeli Rijád és Tel-Aviv bizalmas kapcsolatát, és közelebb akar húzódni Törökországhoz.

Ezen fejlemények tükrében már nem számított meglepetésnek, hogy hétfőn a jordániai központú Királyi Iszlám Stratégiai Tanulmányi Központ Erdogan elnököt nevezte meg a világ legbefolyásosabb muszlim vezetőjének.

Valóban, az elmúlt időszakban az iszlám világon belül talán Erdogan emelte fel a leghangosabban a hangját az ellen, hogy az amerikaiak Jeruzsálembe költöztették az izraeli nagykövetségüket, illetve felszólalt a Mianmarból elűzött muszlim rohingyák védelmében is.

A szaúdiak a saját kárukon tanulnak

A szaúdiak csak a gyilkosság óta eltelt három hét során döbbentek rá arra, hogy a profi megfigyelő-rendszerek és a szociális média korában a tagadás és az ellentámadás csak növeli a problémák súlyát. Mi több, a globalizált üzleti- és információs környezetben egy elszúrt taktikai művelet (ez esetben egy államilag megrendelt gyilkosság) messzemenő negatív stratégiai következményekkel jár az egész országra nézve.

Erdogan tehát a színfalak mögött sorozza meg a szaúdi koronaherceget, de nyilvános politikai reakciói mérsékeltek. A török líra mélyrepülése és a gazdasági növekedés lassulása közepette Ankara nem engedheti meg magának, hogy még a szaúdi pénzt is elveszítse - sőt, nem is csak azt, hiszen Rijádnak óriási befolyása van az Öböl Menti Együttműködési Tanácsra (GCC), így még több forog kockán.

Török becslések szerint a GCC-ből összesen 19 milliárd dollár áramlott Törökországba, ezzel a britek és hollandok után ők a harmadik legnagyobb külföldi befektetők. A tőzsde 5-7 százaléka van a kezükben (ebből szaúdi 2 százalék), az ingatlanpiac jelentős részét uralják, évi 750 ezer turistát küldenek, a termékforgalmuk pedig már két éve is elérte a 16 milliárd dollárt (ezen belül Szaúd-Arábiára 5 milliárd dollár jut).

Káncz Csaba jegyzete