A hagyományos orosz befolyási övezetnek számító Közép-Ázsiában Moszkva mára elvesztette vezető gazdasági pozícióját, miközben Kína növeli a hatalmi jelenlétét is.
Moszkvát és Pekinget több köti össze napjainkban, mint a 4200 kilométeres határszakasz, valamint az állami cégek és az oligarchák által dominált gazdaságaik együttműködése. Ezt is hivatott bizonyítani a két ország elnökének keddi megbeszélése Vlagyivosztokban. A helyszín - csupán 60 kilométerre a kínai határtól -, szimbolizálni igyekezett Moszkva szándékát, hogy a befektetések és a technológia inkább Kínából jöjjön, mint Nyugatról.
A nagy testvér
A találkozó biztonságpolitikai alátámasztását adja az 1981 óta legnagyobb orosz hadgyakorlat a Távol-Keleten, amelyen 3200 kínai katona is részt vesz. Ennek kapcsán kiemelendő, hogy ez a legnagyobb kínai katonai kontingens, amely valaha egy külföldi hadgyakorlaton részt vesz.
|
| Káncz Csaba |
Nem véletlen, hogy a jelenlegi kínai védelmi miniszter első külföldi útja áprilisban Moszkvába vezetett, ahol le is szögezte: „A kínai fél meg akarja mutatni Amerikának, hogy milyen szorosak a kapcsolatok a kínai és az orosz haderő között.”
A két elnök az elmúlt három hónap során kétszer találkozott. Van mire büszke lenni, hiszen a kétoldalú kereskedelem idén az első félévben 25.8 százalákkal emelkedve meghaladta a 58 milliárd dollárt és év végére első alkalommal léphetik át a 100 milliárdos álomhatárt. Mindenesetre Peking kereskedelmi forgalma Washingtonnal ötször ekkora és Trump kereskedelmi háborús fenyegetései is jócskán hozzájárulnak most a még ütemesebb kínai-orosz közeledéshez.
Moszkvának le kell nyelnie a békát, hogy míg a szovjet időkben eljátszhatta az erősebb testvér szerepét Pekinggel szemben, mostanra a szerepek megfordultak. Az orosz gazdaság teljesítménye már csak ötöde a kínainak, a népesség pedig a tizede. De a kínaiak ügyesek abban, hogy ne sértsék meg az orosz büszkeséget, mindig két egyenlő partner összefogásáról beszélnek és Putyin bizalmasainak zsíros szerződéseket juttatnak. A kétoldalú viszonyban egyelőre jól működik a formula, miszerint „soha egymás ellen, de nem feltétlenül mindig egymással”.
Aggodalomra okot adó pontok
De míg a nagypolitika szintjén csupa mosolyt látunk, a határrégióban az orosz népesség arra panaszkodik, hogy a kínai agrárvállalatok Szibériában nem tartják be még a laza orosz környezetvédelmi szabályokat sem, az erdőterületeket bérlők pedig tarvágás után nem törődnek az újratelepítéssel. Az ilyen történetek is hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a friss felmérések szerint az orosz lakosság 31 százaléka megtiltaná kínaiak bevándorlását Oroszországba. Ennél nagyobb megvetésnek csak a romák örvendhetnek, attól a népcsoporttól a lakosság 32 százaléka határolódott el.
S noha a Moszkva-Peking katonai tengely stabil, Kína fölemelkedése nemcsak a határrégióban okoz fejtörést a Kreml számára. A hagyományos orosz befolyási övezetnek számító Közép-Ázsiában Moszkva mára elvesztette vezető gazdasági pozícióját, miközben Kína növeli a hatalmi jelenlétét is: friss jelentések szerint Peking már részt vesz az afgán-tadzsik határ és a Nagorno-kelet Tadzsikisztán régió biztonságának szavatolásában. Valóban, a Moszkva által életre hívott Eurázsiai Gazdasági Unió (EEU) nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, miközben a stagnáló orosz gazdaság beszorult az erőteljes nyugat-európai és a kínai gazdaság közé.
Káncz Csaba jegyzete
Hamarosan jöhet a második tárgyalási forduló. 
