Ettől retteg az amerikai katonaság – feszültség a Níluson

Úszni tilos! Figyelmeztető tábla egy kiszáradt öntözőcsatorna mellett Kaliforniában. Fotó: EPA/MICHAEL NELSON

Az európai védelmi tervezőkkel szemben a Pentagon már 2014-ben a klímaváltozást azonnali veszélyforrásnak deklarálta az amerikai nemzetbiztonságra nézve. Azóta az amerikai védelmi minisztérium kötelezően figyelembe veszi a klímaváltozás hatását mind a hadgyakorlatokon, mind a tervezési forgatókönyveknél. A Világbank pedig a maga részéről 2016-ban adott ki egy átfogó jelentést, amely szerint a klímaváltozás a víztartalékokat érinti a legsúlyosabban. Márpedig a vízhiány fegyveres konfliktusokat okozhat, növelheti a migrációt, néhány régióban akár a GDP hat százalékát költhetik a vízhiány miatti következményekre, recesszióba döntve egész gazdaságokat.

Már 20 év múlva új világ lehet

Az amerikai katonai akadémia (US Army War College) a közelmúltban tette közzé 52 oldalas jelentését, amely a klímaváltozás veszélyeit vizsgálja a katonai műveletekre. Az elemzés már „apokalipszis-közeli” forgatókönyveket is felvázol csupán két évtizedre előretekintve. A jelentés azt is kíméletlenül leszögezi, hogy a Pentagon még nincsen teljeskörűen felkészülve azon nemzetbiztonsági kihívásokra, amelyeket a klímaváltozás okozta globális biztonságpolitikai megrázkódtatások idéznek elő.

A jelentés az ivóvizet nevezi meg az amerikai katonai műveletek egyik legszűkebb keresztmetszetének. A sós víz behatolása a tengerparti területekre és a megváltozott időjárás a világ számos pontján fogja negatívan befolyásolni az édesvíz kínálatát. A melegebb klíma ráadásul növeli az emberi vízszükségletet. Ez a Pentagon számára azt jelenti, hogy expedíciós hadviselés esetén a csapatokat jóval több ivóvízzel kell ellátni.

Banglades példája

Ez jelentős logisztikai kihívással jár, amelyet csak növel az, hogy a jövőbeli frontokon állandó csapatmozgatásra lesz szükség a mindenütt jelenlévő ellenséges érzékelők miatt. Holott az amerikai hadsereg már így is logisztikai képességeinek határára jutott olyan száraz területeken, mint Afganisztán, Irak, Szíria és Afrika.

A tömeges migráció kérdéskörében a jelentés egy Banglades-nagyságrendű katasztrófa megtervezését javasolja. Az anyag szerint a szárazság jócskán hozzájárult a szíriai polgárháborúhoz, amelynek eredményeképpen az eredetileg 22 millió lakosból 5 millió hagyta el az országot. Márpedig Bangladesnek 165 millió lakosa van, rendkívül törékeny ökológiai egyensúllyal és az ország mindkét oldalán nukleáris hatalmak terülnek el – amelyek ráadásul farkasszemet néznek egymással.

Forrósodó Nílus és Mekong

Káncz Csaba

Az amerikai katonai jelentés bizony nyitott kapukat dönget, hiszen a globális Dél 15 nagyvárosát vizsgálva egy másik jelentés kutatói azt találták, hogy 12 városban már csak időszakosan kapnak csapvizet a lakók az önkormányzattól. Az utóbbi hetekben a Dél két nagy folyamán is nőtt a politikai feszültség. Egyiptom és Etiópai között elakadtak a tárgyalások a Nílus felső folyásán épített óriási etióp gát – ’Grand Ethiopian Renaissance Dam’ – vízelosztása kapcsán.

Délkelet-Ázsiában pedig a Mekong folyó válik egyre inkább egy biztonságpolitikailag labilis övezetté. Kína már 11 gátat épített a folyam felső folyására – és további 8 építését vette tervbe. A száraz időszakok gyakoribbá válásával a folyam alsó folyásán elterülő országok – mindenekelőtt Vietnam – kiszolgáltatva érzik magukat és regionális szakértők már „a következő Dél-kínai-tengeri konfliktus-övezetről” értekeznek.

(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)