A robbantásos merényletsorozat áldozatainak koporsói Colombóban, Sri Lankán 2019. április 23-án. Fotó: EPA / M.A. Pushpa Kumara

Az Iszlám Állam egy helyi fiókszervezete tegnap magára vállalta a felelősséget a Sri Lanka-i húsvéti támadássorozatért, amely eddig 359 halálos áldozatot követelt. A brutális mészárlás újra ráirányította a figyelmet azon 245 millió keresztény elleni atrocitás-hullámra, akik a muszlim szállásterületen élnek a Fülöp-szigetektől kezdve Pakisztánon át Nigériáig. Egy amerikai felmérés szerint havonta átlagosan 105 templomot vagy keresztény épületet ér támadás világszerte - emellett havonta átlagosan 345 keresztényt ölnek meg a hitükkel összefüggő okokért. Pakisztán börtöneiben jelenleg is 87 keresztény ül „istenkáromlásért”.

Dráma Nigériában, Törökországban és Irakban

Nigéria 12 északi tartományában példának okáért a sária törvénykezés uralkodik és a keresztényeket másodrendű polgárokként kezelik. A jellemzően nomád állattartó – és a lakosság felét kitevő – muszlimok Nigéria északi részén az elsivatagosodás miatt egyébként is egyre délebbre vonulnak, s ezzel kiszorítják a földművelő keresztényeket. Rendszeresen rabolják el a keresztény lányokat, avagy kényszerítik őket házasságra muszlim férfiakkal. Rendszeresek a templomok elleni vandál támadások, illetve gyakran teljesen lerombolják azokat.

A 80 milliós Törökország lakosságának mára csupán 0,2 százaléka keresztény. A keresztények elleni genocídium 1913-1923 között, valamint az 1955-ös görögök elleni pogrom Isztambulban alapjaiban ásta alá a keresztény közösségek életét. S noha Törökország 1949 óta az Európa Tanács és 1952 óta a NATO tagja, a keresztény misszionáriusok és hívők máig rendszeres elnyomással szembesülnek.

A Vatikán elfordítja a fejét

Káncz Csaba

Irakban és Szíriában teljes térségekben tűntek el az elmúlt években a keresztények. A szír ortodoxok 2003 előtt több mint 1 millió 600 ezren voltak, mára azonban kevesebb mint 500 ezren maradtak. Az Öböl-országokban és Irakban például törvény tiltja a kereszténységre való áttérést, az őshonos keresztényeknek – akiket etnikai kisebbségként regisztrálnak – legjobb esetben is titkos vallásgyakorlást tesznek lehetővé. Nikodémusz Daúd Saraf moszuli szír ortodox érsek tavaly őszi budapesti látogatásán kiemelte: „a keresztények nem ismerik az „erőszak kultúráját”, nem „a vér és a fosztogatás kultúrájában nevelkedtek”, ezért szükségük van valakire, aki megvédi őket. Nos, a Vatikánra ugyan várhatnak: Ferenc pápa nemrég kijelentette, hogy „az eredeti iszlám és a Korán megfelelő értelmezése ellentmond az erőszak minden formájának”.

London nem véletlenül rendelte el tavaly decemberben egy átfogó vizsgálat készítését a keresztények üldözéséről világszerte. Ezt a magyar kormány már megtette és nemrég hozta nyilvánosságra a ’Budapest Report on Christian Persecution 2018’ című tanulmánygyűjteményt. A Srí Lanka-i mészárlást követő órákban a német kormánypártok, az FDO és a Zöldek is a keresztények erősebb globális védelméért emelték fel a szavukat.

Káncz Csaba jegyzete