A kormányok Európa-szerte - beleértve az EU Bizottságot is – az elmúlt napokban sorra engednek a feldühödött gazdák követeléseinek, és enyhítenek az intézkedéseken. Egy sor (nemzeti és uniós szintű) adminisztratív intézkedés gyors enyhítése zajlik az elmúlt évek pénzügyi nehézségei által súlyosan érintett élelmiszertermelők megsegítésére.
Egyik európai kormány - beleértve a leköszönő uniós kormányt - sem akarja, hogy a mezőgazdasági termelők ezrei traktorokkal és teherautókkal hosszabb időre elzárják az utcákat, autópályákat, kikötőket és határátkelőket, mindössze 4 hónappal az európai parlamenti választások előtt. Az európai kormányok politikai kockázata a gazdákkal való konfliktusban első pillantásra jelentéktelennek tűnhet, ha figyelembe vesszük, hogy az EU-ban a mezőgazdaság átlagosan a teljes munkaerőnek csak mintegy 4,5 százalékát teszi ki.
Ez viszonylag kis számú választópolgár. Elégedetlenségük azonban mindig széles körű társadalmi támogatást és szolidaritást nyer, és ezt a kockázatot néhány hónappal a jelentős választások előtt egyik politikus sem akarja vállalni.
Nyomás alá helyezve
A gazdatüntetések az elmúlt hetekben végigsöpörtek Nyugat-Európán, de nehéz volt közvetlen kapcsolatot találni a szervezők között. Az előttük álló problémák többsége hasonló, és a kezelésükhöz szükséges eszközök is ugyanott vannak - a nemzeti kormányoknál és a brüsszeli Európai Bizottságnál.
"A mezőgazdasági termelők alapvető szerepet játszanak Európa gazdaságában és társadalmában" - mondta január végén Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke, ez tetszhetett a tiltakozó gazdáknak. Brüsszel azon döntése azonban, hogy vámokat vezet be a legérzékenyebb termékek, például a tojás, a cukor és a baromfi behozatalára, ha az EU-ba irányuló import meghaladja az elmúlt két évben megszokott szintet, minden bizonnyal többet jelent számukra.
Elégedettek a Bizottság azon döntésével is, hogy a mezőgazdasági termelők idén mentesülnek a szántóföldjeik kisebb részén (4 százalékán) a parlagon tartás kötelezettsége alól, és helyette nitrogénmegkötő növényeket, például lencsét vagy borsót termeszthetnek.
Tűzoltás ezerrel
Brüsszel engedménye azután következett be, hogy az európai - elsősorban a keleti - gazdák sorozatosan követelték az Ukrajnából származó élelmiszer-behozatal korlátozását, amely az alacsonyabb árak miatt veszélyeztette termelésüket. Az európai gazdák nemcsak az EU-n kívülről (Ukrajnából és Latin-Amerikából) érkező nagy mennyiségű import miatt szembesülnek veszteségekkel, hanem azért is, mert az orosz piac bezárult a termékeik elől, és az inputköltségek (üzemanyag és adók) növekedtek.
Az új francia miniszterelnök, Gabriel Attal egy hete egy sor segélyintézkedést jelentett be a gazdák számára, akiknek barikádjai az elmúlt hetekben megzavarták az ország életét. Ígéretet tett arra, hogy felhagynak bizonyos növényvédő szerek tilalmával, amennyiben azokat más uniós országokban is alkalmazzák, ami a gazdák egyik legfontosabb követelése volt, ugyanolyan bánásmódot követelve, mint kollégáik az egész EU-ban.
A kormány további 150 millió eurót különít el a hústermelés támogatására, csökkenti a családi gazdaságok adóját, és 2 milliárd eurós csomagot különít el az élelmiszertermelőknek nyújtott hitelekre.
Az egyes európai kormányok és az EU adminisztrációja által vállalt segélycsomagok célja a tűzoltás. Rövid távú hatásuk van, és arra szolgálnak, hogy meggyőzzék a gazdákat a tiltakozásuk abbahagyásáról. A gazdák számára ellentmondásos és kedvezőtlen kérdések egész sora azonban továbbra is az asztalon marad. Ezek többsége a „Zöld átmenet” végrehajtásával kapcsolatos, és gyakran ellentétes a gazdák érdekeivel.
Konfliktus a Zöld politikákkal kapcsolatban
A német gazdák például ellenállásba ütköztek, mert ellenzik a kormánynak a dízelüzemanyag-támogatások fokozatos megszüntetésére irányuló politikáját, mivel azok előnyeit sokkal kisebbnek tartják, mint a mezőgazdaságban használt dízelüzemanyag használatának csökkentéséből származó környezeti előnyöket.
A gazdákat támadás érte a műtrágyák 20 százalékos csökkentésére irányuló Zöld nemzeti politikákból, a metánkibocsátás csökkentését célzó állattenyésztési számlálásokból (például Hollandiában) és a növényvédő szerek használatára vonatkozó korlátozások szokásos szigorításából eredő követelések miatt is. Az emelkedő inputköltségek és a nem-uniós országokból érkező liberalizált import miatt az európai mezőgazdasági termelés kevésbé versenyképes.
De akarnak-e a gazdák a Zöld átmenet partnerei lenni? Ha ebben a csatában győznek is - ami a követelések egy részét érinti - a gazdáknak és a kormányoknak még hosszú utat kell megtenniük, hogy összehangolják a Zöld politikák végrehajtása során sok ponton ellentétes érdekeket.
Mivel a szén-dioxid-mentesítés és a Zöld átállás politikája széles körű támogatást kapott az európai választók körében, az uniós kormányok és az uniós közigazgatás számára kihívást jelent majd, hogy igazságos kompromisszumot kössenek a mezőgazdasági termelőkkel ezen a területen. Irreális lenne arra számítani, hogy a gazdák követelései miatt az európai nagypolitikai a Zöld politikákról jelentős mértékben lemondana.
"A gazdák partnerek akarnak lenni a Zöld átmenetben, nem láttam még olyan gazdát, aki ne szeretné a természetet - ők a természetből élnek" - mondta Alexander De Croo, belga miniszterelnök. Holland kollégájával, Mark Ruttéval és Ursula von der Leyennel együtt beszélt a gazdák küldöttségei előtt a múlt csütörtöki uniós csúcstalálkozó végén.
De ez inkább a belga miniszterelnök felhívása és reménye, mintsem alapos politikai értékelés, hogy a gazdák hűséges szövetségesek lesznek a Zöld átmenet végrehajtásában. A gazdák nehezen fogják elfogadni az őket károsító politikákat, függetlenül attól, hogy "a természetből élnek". Megfelelő kompenzációt várnak majd azért, hogy termelésüket az EU Zöld céljaihoz igazítsák.
(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)
Igaz, volt honnét erősödni. 
