A magas bétájú országokra jellemző, hogy amikor erős növekedésben van a világgazdaság, akkor a fejlett országoknál jóval gyorsabb ütemben fejlődnek, amikor viszont recesszió van a fejlett országokban, akkor ezen országok gazdasági bővülése növekedési modelljükből, gazdaságuk szerkezetéből adódóan hamar negatívba, vagy jó esetben nullára fordul. Tardos Gergely szerint ennek öt alapvető oka van.
Prociklikus gazdaságszerkezet
Egyrészt ezek az országok alapvetően a kivitelükön keresztül kapcsolódnak a fejlett országokhoz. A térségben Szlovákia, Magyarország, Románia, Lengyelország és Csehország olyan termékekre specializálódtak, amelyek kereslete természetükből adódóan rendkívül érzékeny a gazdasági ciklusokra. Amikor a válság egy jövedelemsokk formájában eléri a háztartásokat, azok első körben a lakásvásárlásokat felejtik el.: emiatt masszívan visszaesik például a cement, a vas, az acél kereslete. A második körben lemondanak az autóról, a tartós fogyasztási cikkek vásárlásáról is – márpedig az említett országok exportjában éppen az ilyen termékek szerepelnek nagy súllyal, a gazdaság szerkezetén belül a feldolgozóipar szerepe lényegesen nagyobb, mint Nyugat-Európában.
Oroszország és Ukrajna árupiaci termékek exportjával kapcsolódik a nemzetközi gazdasághoz: Oroszország számára az olaj és a gáz, Ukrajna számára a vas és az acél az elsődleges kiviteli cikkek. Az ún. commodity-országok ezért nagyon speciális gazdasági keretrendszert igényelnek: ha baj van a világgazdaságban, a nyersanyagok ára biztosan esni fog, keresletük viszont eltérő: az olaj és a gáz kereslete csak kisebb mértékben esik vissza, a vasé és az acélé viszont nagyon jelentős mértékben.
Tőkeáramlások
A folyó fizetési mérleg villámgyors alkalmazkodása elsősorban az import jelentős zuhanásának következménye – mondja Pápa Levente. A külföldi kereslet esése miatt az export értéke is zsugorodik, azonban sokkal jelentősebb az import befagyása: ahogy a tőkeáramlás leáll, eltűnik az a jövedelem, amit a külföldről származó termékekre el lehetne költeni, így a behozatal az exportnál is jelentősebb mértékben esik vissza, ami a külkereskedelmi mérleget pozitívba lendíti. A jelenség neve sudden stop, és jól rávilágít az ok-okozati viszonyra: alapvetően a tőkeáramlás mozgatja az árucserét is.
Költségvetési tényező
A régió országaiban tehát mélyebb recesszió alakulhat ki, ráadásul az állampapírpiacaik is nagy mértékben függnek a külföldi tőkétől. Ha baj van a gazdaságban, akkor a tankönyvek szerint a költségvetési hiány rovására érdemes a magánszektort kisegíteni: átmenetileg magasabb deficittel ugyan, de megfelelő ösztönzéssel lehet mérsékelni a recesszió hatásait. Kelet-Európában több ország esetében erre egyszerűen nem volt meg a lehetőség: miután csődbe ment a Lehman Brothers, leállt a tőkeáramlás, három héten belül befagyott az állampapírpiac. Ha erre nincs felkészülve a gazdaságpolitika, automatikusan egy nagyon erős fiskális kiigazításra is szükség van – ami viszont még tovább mélyítheti a recessziót.
| Az OTP Bank Elemzési Központja a közeljövőben folyamatosan készít elemzéseket a régió országairól, az egyes tőkepiacokról napi és heti riportokat, technikai elemzéseket és a folyamatokkal részletesen foglalkozó speciális elemzéseket érhetnek el a befektetők. |
Ahhoz, hogy egy ország sikeres anticiklikus fiskális politikát alkalmazzon, a recesszió esetén a kereslet élénkítésével tudja kilendíteni a gazdaságot a gödörből, az kell, hogy mindig legyen valaki, aki hitelez, magyarán mondva megveszi az államkötvényeket – mondta el Pápa Levente. Ha a válság csak egy országra vagy egy régióra terjed ki, akkor mindig meg lehet találni a forrást az élénkítésre, amit később a belső fogyasztás, a beruházások felpörgése visszatermel. A közép-kelet-európai térség számára 2009-ben épp az volt a legnagyobb csapás, hogy az egész világban baj volt, a nyugati befektetők behúzták a cippzárt a pénztárcán. Az amerikai hitelezői körök akkora veszteségeket szenvedtek el otthon, hogy a feltörekvő európai térség finanszírozására nem maradt lehetőségük.
Devizahitelezés
Ha egy exportvezérelt gazdaságot külső keresleti sokk ér, vagy az exportált termék ára csökken, a helyi devizára komoly leértékelési nyomás nehezedik. Ha azonban a leértékelődés bekövetkezik, és a rendszer tele van devizahitellel, akkor a vállalatok, háztartások törlesztési terhe megnő, visszafogva a fogyasztásra és a beruházásra fordítható pénzmennyiséget. Mindemellett a bankrendszerben megnő a nem teljesítő hitelek aránya, így a pénzintézetek visszafogják a hitelezést – sokkal nagyobb mértékben, mint Nyugat-Európában -, ellehetetlenítve az addig hitelből finanszírozott beruházást, fogyasztást.
Munkaerőpiac
A magas kockázati szint ötödik összetevője a munkaerőpiac, amely erősen ingadozó: a fenti tényezők egyenlegeként a csökkenő kibocsátás csökkenő foglalkoztatottsági szinthez vezet, ami tovább mérsékli a belső keresletet is.
Makroadatok a térség országaiból - kattintson a képre a nagyításhoz!
Tardos Gergely szerint a régió országai számára a legnagyobb kérdés az, hogy a fenti öt tényező miatt meglévő magasabb kockázati szintet sikerül-e ellensúlyozni megfelelő gazdaságpolitikai intézkedésekkel.
Ukrajna: acél és kockázatok
A gazdaság szerkezetéből nem tűnik fel elsőre semmi különleges: a GDP-hez nagy arányban járul hozzá a mezőgazdaság, viszonylag nagy az ipar súlya, és kisebb a szolgáltatásoké. Az export szerkezetét vizsgálva azonban kiderül: a kivitel felét alapnyersanyagok adják, vas, acél, egyéb ásványi anyagok. Ukrajna a 8. legnagyobb acéltermelő a világon, acélexportban a negyedik helyen állnak.
Az acél az összes árupiaci termék közül az egyik leginkább ciklusérzékeny. A kereslet fele az építőipar részéről jelentkezik, 20-25 százaléka a gépgyártásból, a maradék jórészt a járműgyártásból. Ezek az iparágak azok, amelyek beruházásai az elsők között állnak le válsághelyzetben: a Lehman-csőd után az Egyesült Államok és Európa acélkereslete például egy év alatt 40 százalékkal zuhant vissza. 2009-ben az átlagos ukrán acélipari vállalat dollárban mért profitja 90 százalékkal esett vissza köszönhetően a kereslet és az ár párhuzamos zuhanásának.
Az Ukrajnához hasonló úgynevezett commodity-exportőr országok számára négy aranyszabály létezik, amelyet a gazdaságpolitikai keretrendszer kialakításánál elengedhetetlenül fontos figyelembe venni. Egyrészt rugalmas árfolyamrendszerre van szükség, másrészt kerülni kell a devizahitelezés túlzott térnyerését, harmadrészt alacsonyan kell tartani az eladósodottság arányát a magán- és az állami szektorban is, negyedrészt pedig magasan kell tartani a költségvetési és devizatartalékok szintjét is.
Ukrajna államháztartási hiánya és államadóssága a GDP arányában
Ukrajnát ehhez képest pont ellentétes körülmények között érte a válság: az árfolyamrendszer rögzített volt, amely tarthatatlannak bizonyult, összeomlása komolyan aláásta a belföldi bizalmat; jelentős devizahitel-állománnyal rendelkeztek, melynek jelentős része nemfizetővé vált, a bankok visszavágták a hitelezést; az államadósság szintje folyamatosan nőtt. Nem meglepő, hogy 2009-ben Ukrajna szenvedte el az egyik legnagyobb visszaesést a világon, és került mély recesszióba.
A GDP Ukrajnában
Ukrajnában tehát van egy nagyon speciális makro-feltételrendszer, amit azonban a gazdaságpolitika nem követ. Elindultak azonban azon az úton, ami közép- ileltve hosszú távon csökkenti a gazdaság sebezhetőségét, de még messze vannak az út végétől. Ukrajna továbbra is magas bétájú, prociklikus gazdaság, amelynek – főleg hosszú távú - növekedési potenciálja jelentősen meghaladja az átlagot, de a kockázatokat nem lehet figyelmen kívül hagyni, a növekedés volatilitása magas lesz.
Oroszország: továbbra is vonzó környezet
Oroszország a világ egyik legnagyobb kőolaj- és földgáztermelője, összes exportjának 70 százalékát az energiahordozók adják.
Oroszország levonta a következtetéseket az 1998-as válságból: a gazdaság nagyon erősen centralizált, amihez a gazdaságpolitikai keretrendszer tökéletesen alkalmazkodott. Rugalmas az árfolyamrendszer, a korábbi olajár-boom idején jelentős költségvetési tartalékot halmoztak fel, az államadósság 10 százalék alatt van, a külső adósság aránya elenyésző, a devizahitelek aránya pedig alacsony a rendszerben.
Oroszország Ukrajnával szemben sikeresen alkalmazkodott gazdasági adottságaihoz: a növekedésük lényegesen kisebb ingadozással folytatódhat a következő években. Az Ukrajna fő exportcikkének számító acél árához hasonlóan az olaj ára is tud nagyot esni, ám a felhasználás jellegéből adódóan a kereslet sokkal stabilabb.
Kérdéses, hogy a rendszer emblematikus figurájának számító pénzügyminiszter, Alekszej Kudrin távozása mennyiben változtat majd a működésen: középtávon már olyan kiadások is szerepelnek a büdzsében, amelyek kockázatot jelenthetnek az egyensúlyra.
Az orosz gazdaság szerkezete ugyan rendelkezik gyenge pontokkal, a stabil és következetes monetáris és fiskális politika azonban ezeket jól ellensúlyozhatja, a jövőben is vonzó célponttá téve az országot a külföldi befektetők számára.
Bulgária: az új bezzegország
Bulgáriáról sokan csak annyit tudnak, hogy az Európai Unió egyik legszegényebb országa. Az árfolyamrendszerük teljes mértékben rögzített, ami növelhetné a gazdaság sebezhetőségét – az alkalmazott fiskális politika azonban messzemenően alkalmazkodott ehhez. A kilencvenes évek második felében komoly válság sújtotta Bulgáriát, ami nagyon mély nyomokat hagyott mind a politikusok, mind a választók gondolkodásmódjában. Elértéktelenedtek a megtakarítások, a hitelek 90 százaléka bedőlt, a bankrendszer összeomlott, a deviza elértéktelenedett: a fodrász minden hajvágás előtt ellenőrizte a német márka árfolyamát, és úgy határozta meg a tarifát a következő vendégnek. A GDP-arányos államadósság a válság után 300 százalékról indult, amit az infláció 140 százalékra csökkentett – innen viszont nagyon szigorú fiskális politikával szorították le az elképesztő 12 százalékos szintre. Évről évre magas költségvetési többletet halmoztak fel viszonylag gyors gazdasági növekedés mellett, aminek végeredményeként magas, a GDP 10 százalékát meghaladó költségvetési tartalékot halmozott fel az ország.
A 2009-es válság idején a költségvetési többletet engedték hiányba fordulni, ezzel mérsékelve a gazdasági visszaesés mértékét; az államadósság növelése helyett a tartalékokat használták fel. Jelenleg Bulgáriáé a legkisebb hiány az Európai Unióban: idén 2,5 százalék alatt lesz. A reálgazdaság visszaesése nem volt jelentős, és most elindult a növekedés útján.
Bulgária államháztartási hiánya és államadóssága a GDP arányában
A gazdaság szerkezete pedig alapvetően nem indokolta volna a sikert: az építőiparra, a pénzügyre és a turizmusra alapozták a válság előtt a növekedést, márpedig mindhárom ágazat erősen válságérzékeny. Mostanra azonban az export húzza a bolgár gazdaságot: a feldolgozóiparba továbbra is áramlik be a működőtőke, amelyet az európai összehasonlításban alacsony munkabér vonz be az országba. Bulgária gyakorlatilag a fiskális hitelesség fellegvára: ennek oka, hogy tudtak tanulni a korábbi válságból. Talán az egyetlen olyan ország, ahol nem lehetne választást nyerni egy olyan ígérettel, hogy mindenki kap egy autót az államtól győzelem esetén.
Bulgáriában már újra működik a bankrendszer, kevésbé szenvedték meg a rosszul teljesítő devizahitelek hatását, újra hitelezik a vállalati- és háztartási szektort.
A külföldi anyavállalatok bíznak a bolgár leányokban, a CDS-árazás alacsony, az államadósság alacsony, a tartalékok szintje magas, a nyugdíjrendszer fenntartható, az euró bevezetése gyakorlatilag csak politikai akarat kérdése – Bulgária növekedési potenciálja meghaladja az európai átlagot.
Románia: újra sínen a sikeres megszorítások után
A válság előtt Romániában is elkövették a klasszikus hibát: volt egy nagyon erős ciklusuk alacsony államadósság mellett, aminek lefutása alatt nagyot nőtt a gazdaság teljesítménye az építőipar vezérletével. Az ebből származó költségvetési bevételeket strukturális kiadásokra költötték: nyugdíjra, bérekre – a folyómérleghiány elérte a 15 százalékot, amiben finanszírozásában kisebb volt a működőtőke-beáramlás szerepe, és jóval nagyobb a hiteleké, miközben a belső megtakarítások állománya nagyon alacsony szinten állt.
A gazdaság azonban erősen túlfűtötté vált, amikor beköszöntött a krízis. 2010-ig inkább csak verbális eszközökkel harcolt a gazdaságpolitika a válság ellen, a harmadik negyedévre azonban tarthatatlanná vált a helyzet: a kormány egy 5 százalékos költségvetési kiigazítási programot indított és vitt végig sikerrel. A bankrendszer éledezik, elsősorban a vállalati szférában indult be a hitelezés.
A háztartások fogyasztási kiadásai és a beruházási kiadások Romániában
(az előző negyedévhez képest, évesített adat, százalékban)
A keményen végigvitt megszorítások (melybe beletartozott a 25 százalékos bércsökkentés a közszférában és az áfaemelés is) pályára állították a gazdaságot, a növekedési potenciál az európai átlag fölött van.
Csehország: a régió Svájca
Tardos Gergely szerint a régió zsenije nem a mostanában sokat emlegetett Lengyelország, hanem inkább Csehország: az állam mérete kicsi, az adórendszer versenyképes, megbízható saját devizája van, miközben gyakorlatilag nincs devizahitel a rendszerben.
Ezer szállal kapcsolódnak Európa egyik legerősebb gazdaságához, Németországhoz. Rendkívül termelékeny az ipar, erre alapozva fokozatos, stabil gazdasági növekedést tud fenntartani az ország anélkül, hogy külföldi forrásokat kellene igénybe venniük.
Ha esetleg mégis problémái lesznek az országnak, az a Svájc-jellegből adódhat: ha a befektetőknek eszébe jut a cseh korona mint menedék, és elkezdik a deviza erőteljes vásárlását.
Szlovákia: áldás vagy átok az euró?
Szlovákia és Csehország gazdasága több tekintetben is hasonló, sok szempontból a régió éllovasa. Jelenleg az államháztartási hiány csökkentésén dolgoznak, de az adórendszer versenyképes, az állami újraelosztás szintje alacsony, devizahitelek gyakorlatilag itt sincsenek a bankrendszerben. A különbség Csehországhoz képest, hogy Szlovákia már bevezette az eurót, ami egyrészt ad egyfajta stabilitást, azonban hosszú távon még kérdéses, hogy melyik ország döntése bizonyul helyesnek.
Pörgeti a bolgár piacot a Penny anyavállalata. 
