- Hetek óta arról szólnak a hírek, hogy nagy bajban van India: sok Covid-betegnek nem jut ellátás, a kórházakban nincs elég oxigén, a krematóriumokat elárasztják a koronavírus áldozatai. Valóban ez a helyzet vagy túloz a média?
- Szerintem ezek az állítások nem teljesen korrektek. India hatalmas ország, 28 állam és 8 szövetségi terület alkotja, és természetesen vannak olyan városok – Maharashtra állam fővárosa, Mumbai vagy Delhi –, ahol magasak a fertőzöttségi számok.
Néhány államból érkeztek olyan jelentések, hogy a krematóriumok nagyon leterheltek a sok haláleset miatt. De a déli államok egyike sem jelentett ilyesmit.
Néhány térségben, városban valóban hiány van kórházi ágyakból – főleg oxigénnel felszerelt ágyakra van szükség –, mivel nagy a népesség, és hirtelen nőtt a fertőzések száma.
Igen, néhány ember életét vesztette amiatt, mert nem jutott megfelelő ellátáshoz, mivel tele voltak a kórházak. Ilyen dolgok történnek, történtek.
De ezek a problémák nem országos jellegűek, hanem néhány államra, területre korlátozódnak. És kétszáz olyan körzet van, ahol nincsenek vagy alig vannak fertőződések.
Szerintem a problémát a média nagyítja fel, valójában nem csúszott ki a helyzet az ellenőrzés alól.
-Van arra adat, hogy a kórházi ellátásra szoruló Covid-betegek hány százaléka jut valóban ellátáshoz?
- A kórházi ellátást igénylők száma növekszik. A kórházakba nem lehet csak úgy hirtelen több ágyat betenni, ehhez időre van szükség, tehát várni kell a szabad helyekre.
Tudomásom szerint
a fertőzöttek mintegy öt százaléka szorul kórházi ellátásra, és közülük néhány százalék kerül az intenzív osztályra vagy lélegeztetőgépre.
A jelenlegi fertőzöttségi mutatók alapján naponta 50 ezer új kórházi ágyra, oxigénnel felszerelt ágyakra, valamint a jelenleginél sokkal több orvosra és ápolóra lenne szükség, amíg nem csitul a járvány.
- Európában arról is olvashattunk, hogy a telített krematóriumok miatt Indiában az utak mentén égetik el az elhunytakat. Ez is a média túlzása?
- Igen, ezt a hírt kicsit túlzásnak érzem. Ez abszolút nem általános gyakorlat. Én egy dél-indiai államban, Keralában élek, és egyáltalán nem láttam égő halotti máglyákat az utaknál.
Persze az itteni médiában is sokat foglalkoztak azzal, hogy Delhiben egy krematóriumban a szokásosnál több halottat kellett elhelyezni, és számos halotti máglya égett.
Lehet, hogy néhány helyen most hiány van krematóriumokból, de sehol sem égetnek tömegesen holttesteket azokon kívül.
Indiában a halottakat máglyákon égetjük el a hindu hagyomány szerint. Az elmúlt hetekben a krematóriumokon belül több holttestet tettek ugyanabba a máglyába, vagy új máglyákat állítottak fel.
De nem égetnek halottakat az utakon. Én nem tapasztaltam, hogy ilyesmi történt volna, talán egy-két kivételtől eltekintve az ország egyes részein.
- Említette, hogy nem minden ember jut megfelelő ellátáshoz. Aki a társadalmon belül alacsonyabb kasztba tartozik, az nagyobb eséllyel lesz a vírus áldozata, mint aki egy magasabb kaszt része?
-Én ezt abszolút nem így látom. Legalábbis abban az államban, ahol én élek, nincs ilyen megkülönböztetés. Nincs olyasmi, hogy kasztrendszer, és
nem hiszem, hogy bárki kezelés vagy segítség nélkül maradt csak amiatt, mert gazdaságilag vagy egyéb tekintetben rossz helyzetben van.
A kormány valóban támogatni próbálja a kezelést kérő szegény embereket.
Saját tapasztalatból mondom: a szegények kapnak támogatást.
-Tehát akkor azt mondja, hogy aki szegény vagy rossz gazdasági körülmények közé született, abból nem lesz nagyobb eséllyel Covid-áldozat?
- Nem, ilyesmi nincs. Az ország sokkal-sokkal fejlettebb ennél. Nem tudom persze, hogy néhány törzsi területen vannak-e elvétve ilyen esetek, de mi itt nem tapasztalunk ilyesmit.
- Mégis, összességében a társadalom melyik részét sújtja leginkább a Covid-válság?
- Ahogy említettem, India nagyon nagy, 1,3 milliárd lakosú ország. Az emberek 75-80 százaléka napi bérből él abban az értelemben, hogy a mindennapi munkából keresi meg a kenyerét. Itt például a vendéglátásban vagy az építőiparban dolgozókra gondolok.
Őket érintette leghátrányosabban a válság, hiszen sokan közülük elvesztették a munkájukat a nagy városokban bevezetett karanténok miatt.
Sokan közülük visszamennének szülőhelyükre, a falvakba.
A kormány támogatja őket: mintegy 50 millió ingyen élelmiszercsomagot oszt szét köztük két hónap alatt.
- Ha már a karanténnál tartunk: mennyire szabálykövető az indiai társadalom ebben a tekintetben?
- Országos karantén nincs, de a 28 állam többségében vannak bizonyos szintű korlátozások. Tíz államban van teljes, hatban részleges karantén, nyolc államban pedig éjszaka és hétvégén korlátozzák a kijárást.
Keralában csaknem teljes lezárás van, csak az alapvető szükségletek fedezése céljából vagy vészhelyzet esetén hagyhatjuk el az otthonunkat.
Úgy gondolom, hogy
az emberek kezdik megérteni és elfogadni a karanténok szükségességét. Készek azt bevállalni, ha ezáltal csökken a koronavírus-fertőzések száma. A többség tehát tartja magát a korlátozásokhoz.
Ráadásul a karantént nagyon szigorúan betartatják a hatóságok. A rendőrség teljes erővel jelen van az utcákon, járőröznek és kikérdezik az embereket.
A legtöbb államban a karantén két hétig tart, amit helyzettől függően meg lehet hosszabbítani egy-egy hétre. Tehát nincs szó hosszútávú lezárásokról.
-Európában az indiai krízist nagyrészt az indiai mutánsnak tudják be. Valóban ez a fő ok, vagy más is áll a fertőzésszámok ugrásszerű emelkedése mögött?
- Az indiai variáns az egyik fő ok, mivel nagyon gyorsan terjed, ugyanakkor más tényezők is szerepet játszhattak a növekedésben.
Egyrészt öt államban választások voltak az elmúlt hónapban. A politikusok sokat kampányoltak, tömegrendezvényeket tartottak.
Másrészt az emberek márciusig, az itteni második hullám kezdetéig könnyedén vették a helyzetet. Azt hitték, hogy kontroll alatt van a járvány.
Még az egészégügyi miniszterünk is azt mondta egy interjúban, hogy közel vagyunk a végéhez. A cégek kezdtek rendbe jönni, kinyitottak az éttermek, az emberek kimozdultak, találkoztak egymással. Aztán április első hetében hirtelen elkezdődött a második hullám, és rosszra fordult a helyzet.
Emellett vallási fesztiválokat is tartottak: a Kumbh Melára (tömeges hindu zarándoklat) például 1,4 millió ember gyűlt össze. Ezek a rendezvények is hozzájárulhattak a járványügyi számok hirtelen megugrásához.
- Európában sokan hatalmas katasztrófának tekintik a Covid-válságot. Minek tartja ezt az indiai társadalom? Katasztrófának vagy egy olyan krízisnek, ami néhány hónap múlva elmúlik?
- Szerintem ez kétségkívül katasztrófa, egy példa nélküli pandémia, amire senki sem volt felkészülve. Múlt év novemberben-decemberben még jobb volt a helyzet, de aztán idén márciusban-áprilisban jött a nagy visszapattanás, a második hullám, amely az elsőnél nagyobb károkat okoz.
Bár sokan katasztrófaként élik ezt meg, azért van egy olyan vélekedés, hogy ez is el fog múlni különböző okok, mint például a vakcinák vagy a járvány közelgő lecsengése miatt.
Van egyfajta óvatos optimizmus, és én személy szerint nem azt látom, hogy az emberek össze lennének törve.
- Ha már a vakcináknál tartunk: az indiai emberek általában elfogadják a Covid elleni oltást?
- Nem mindenki. Március elején indult az oltás a 60 év felettiek körében, és akkor sokan még hezitáltak a vakcinák esetleges egyéb, nem jó hatásairól terjedő híresztelések miatt. Amikor a 45 év felettiek előtt is megnyitották a lehetőséget, nem volt túl nagy a lelkesedés a körükben. Akkor még volt elég oltóanyag.
Az elmúlt egy hónapban azonban az emberek megértették, hogy az oltás megakadályozza a Covid miatti kórházba kerülést és halált. Most már hatalmas igény van a vakcinákra.
Ezért hiány van belőlük, a gyártók nem képesek kielégíteni az igényeket. Persze még mindig vannak, akik hezitálnak.
Indiában két vakcina van: az egyik az AstraZeneca oltóanyaga, amit itt Covishieldnek hívnak. Ez az oltások 90 százalékát fedezi. A másik pedig egy Indiában fejlesztett oltóanyag, a Covaxin.
A kettőből összesen naponta 2,6, havonta pedig 80 millió darabot tudnak gyártani.
Ennél azonban sokkal többre lenne szükségünk, az egyik fő probléma tehát a vakcinahiány. Nemrég engedélyezték az orosz Szputnyikot is.
Eddig a lakosság 10-12 százaléka kapott oltást.
A kormány mindkét vakcina mellett kampányol a médiában, és arra tanítja az embereket, hogy mindkettő hatékony és biztonságos. Keralában egyébként csak egy vakcina van, a Covishield. Elfogadjuk, amit adnak.
- Úgy tekintenek a vakcinákra, mint egy kiútra a krízisből?
-Igen. Az emberek most próbálnak oltóanyaghoz jutni, hogy megkapják a két adagot, és folytathassák megszokott életüket.
- A mostani krízis nagyon megváltoztatta az ottani életet?
- Számos változás van és várható, például az emberek viselkedésében. Az egyik, hogy
növekszik majd az emberek hajlandósága a megtakarításra: kevesebbet fognak költeni, és többet terveznek majd félretenni az egészségükre vagy gyerekeik oktatására.
A következő egy-két évben tehát konzervatívabb költekezésre számítunk.
Másrészt az emberek most nem mozdulnak ki, inkább interneten intézik dolgaikat. Az online kereskedelem virágzik, míg a kereskedelem többi része szenved. És az emberek kevesebbet is fognak egymással találkozni a következő években.
Hosszútávon a mostani válság a megváltoztatja a többség munkavégzési, utazási, költési és üdülési szokásait.
És biztos vagyok abban, hogy máshogy tekintenek majd az életre.
-És India jövőjét pozitívan látja?
- Barátaimmal, kollégáimmal vagy más emberekkel beszélgetve az érzésem az, hogy ez a válság is el fog múlni.
Most még itt a második hullám, komoly komplikációk vannak, de októberre az emberek 40 százaléka már be lesz oltva a kormány szerint. Ez nagy szám. Néhány éven belül pedig nagyrészt visszatérhetünk a normál élethez.
(Rajesh Ranganathan pénzügyi tanácsadó, a dél-indiai Keralában él. Európai és amerikai cégeknek ad tanácsokat indiai üzletekkel kapcsolatban.)
Kanada most először élte túl a csoportkört, és rögtön meg is nyerte első kieséses mérkőzését. 
