Ez akasztotta ki Orbán Viktort

Orbán Viktor miniszterelnök pénteki rádióinterjújában arról beszélt, hogy az elmúlt hét legizgalmasabb nemzetközi eseménye Mario Draghi, az Európai Központi Bank (EKB) korábbi elnökének, korábbi olasz miniszterelnöknek az európai gazdaság helyzetéről írt tanulmányának közzététele volt. Ebből Orbán szerint az derül ki, hogy nagy baj van. 

Megnéztük, hogy miről is írt Mario Draghi: arról, hogy az egykor példaértékű uniós közös piac miért marad le versenytársaitól, az Egyesült Államoktól és Kínától és milyen megoldást lát a jelenlegi helyzetre.

(Ugyanerről beszélt Csaba László közgazdász, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja a Klasszis Klubban.)

Draghi 170 intézkedést, közös hitelfelvételt és kötvénykibocsátást, mindenekelőtt pedig közös stratégiát javasol. „A hidegháború óta először kell valóban féltenünk az önfenntartásunkat” – mondta a közgazdász hétfőn Brüsszelben, újságírói kérdésre. „És az egységes fellépés szükségessége soha nem volt ilyen nyilvánvaló, és bízom abban, hogy egységünkben meg fogjuk találni az erőt a reformokhoz” – tette hozzá.

Tabudöntögető jelentésében Draghi jelentős reformokat sürget, hogy az EU ne kerüljön még rosszabb helyzetbe a technológiai és gazdasági versenyben: „Európa alapjai remegnek,” a jövőnk azon múlik, hogy Európa képes-e megújulni és radikálisan növelni termelékenységét. Ha nem sikerül lépést tartani a globális innovációs versennyel, Európa kénytelen lesz „visszavágni néhány, ha nem az összes ambíciójából.” A blokknak nagy lépéseket kell tennie a fejlett technológia területén, tervet kell kidolgoznia az éghajlati célok teljesítésére, illetve fokoznia a védelmet és a kritikus nyersanyagok biztonságát. Mindezt „egzisztenciális kihívásnak” nevezte.

Gondolatmenete fő csapásvonala az unió közös gazdaság- és iparpolitikájának alapvető újragondolása, az európai érdekek következetes szem előtt tartása a globális versenytársakkal szemben, és az EU-n belüli szabályozásban a bürokratikus perfekcionizmus csökkentése. Még akkor is, ha ez a verseny rovására megy.

Európa lemaradt

Az EKB korábbi elnöke szerint az elmúlt két évtizedben az unió gazdasági növekedése lassult, nem tudta megfelelően kihasználni a digitális forradalom nyújtotta lehetőségeket, míg a globális versenytársak, különösen az Egyesült Államok és Kína, új technológiai vívmányokkal előnyhöz jutottak. „Európa nagy része kimaradt az internet által vezetett digitális forradalomból, és az általa hozott termelékenységi növekedésből.” 

„Európa megrekedt egy statikus ipari struktúrában, kevés új vállalat emelkedik fel, hogy felkavarja a meglévő iparágakat, illetve hogy a növekedés új motorjaival álljanak elő. Valójában nincs olyan 100 milliárd eurónál nagyobb piaci kapitalizációval rendelkező uniós vállalat, amelyet az elmúlt ötven évben, a semmiből hoztak létre, míg az Egyesült Államok mind a hat, 1 billió euró felettire értékelt vállalata a nulláról jött létre ebben az időszakban” – írja Draghi, aki szerint nemcsak az Egyesült Államok, de Kína is dinamikus innovációs stratégiákkal, gyors ütemben halad előre. 

Az innovációs lemaradás különösen a kutatás-fejlesztés területén látható. Az EU vállalatai 2021-ben 270 milliárd euróval (ez mai árfolyamon nagyjából 106 694 milliárd forint) kevesebbet költöttek ezen a területen, mint amerikai társaik. Az innovációk gyakorlati hasznosítása is problémás, Draghi emiatt részben a túlzott bürokráciát okolja: a növekedni vágyó európai vállalatokat következetlen, szigorú szabályozások korlátozzák. Ez különösen a kis- és középvállalkozásokat sújtja, amelyek nehezebben alkalmazkodnak a folyamatosan változó jogszabályokhoz. A rossz vállalati közérzet szerinte abban is tetten érhető, hogy az elmúlt években az EU csúcstechnológiai vállalatainak egyharmada az Egyesült Államokba helyezte át székhelyét. A következmények például az autóiparban is megmutatkoznak: üzleti modellje középszerű és jövő nélküli technológiákon alapul.

Nagy gond van a termelékenységgel 

Az EU fennállása óta először olyan időszakba lép, amikor a növekedést nem fogja támogatni a növekvő népesség. 2040-re a munkaerő várhatóan évente közel 2 millió fővel csökken. A növekedés előmozdítása érdekében így a termelékenységre kellene fókuszálni, márpedig ott komoly gondok vannak: az EU termelékenysége 70 százalékkal alacsonyabb, mint az Egyesült Államoké, elsősorban a technológiai szektorban való lemaradás miatt. Ráadásul

• az EU és az Egyesült Államok közötti GDP-különbség 2002-ben 15 százalékpont volt, de 2023-ra már 30 százalékpontra nőtt,
• a vásárlóerőparitást (PPP) tekintve a két gazdaság közötti különbség 2023-ban már 34 százalékpontra emelkedett, azaz egy amerikai jóval több terméket és szolgáltatást tud vásárolni.

„A hidegháború vége óta Európát támogató három külső tényező – a kereskedelem, az energia és a védelem – mostanra meggyengült” – fogalmaz Draghi, aki szerint mindhárom területen komoly kihívások várhatók:

• a Nemzetközi Valutaalap (IMF) előrejelzései szerint a világkereskedelem növekedése a következő években 3,2 százalékra csökken, szemben a 2000-2019 közötti évi 4,9 százalékos átlagos rátával. Ez azt jelenti, hogy Európának egyre kevesebb lehetősége lesz arra, hogy magas hozzáadott értékű termékeit a világ gyorsan fejlődő piacaira exportálja.
• Európa különösen nehéz helyzetbe került az energia területén. 2021-ben az EU földgázimportjának 45 százaléka Oroszországból érkezett, de a geopolitikai helyzet változása miatt ez a forrás lényegében megszűnt. Az energiaszektor átrendeződése óriási költségekkel jár: hatalmas fiskális forrásokat kellett átcsoportosítani energiaár-támogatásokra és új infrastruktúrák építésére, például a cseppfolyósított földgáz (LNG) importjára. Az árakat viszont még mindig úgy határozzák meg, mintha olcsó gázt és olajat lehetne importálni Oroszországból. Az uniós jogszabályok elmaradnak a realitásoktól. A valóságban a fenntartható energiaforrásoknak kellene meghatározniuk az árakat.
• Az elmúlt évtizedekben az európai országok az Egyesült Államok védelmi ernyőjének biztonságát élvezhették, így védelmi kiadásaikat alacsonyan tarthatták. Azonban az orosz-ukrán konfliktus, a Kína és az Egyesült Államok közötti növekvő feszültségek, valamint az Afrikában tapasztalható instabilitás új helyzetet teremtenek. Bár az uniós országok elkezdték az újrafegyverkezést, ez nagyrészt koordináció nélkül történik. Draghi szerint a beszerzések nagy része Európán kívülre történik, ami veszélyes függőségeket alakíthat ki. Az EU sokkal többet érhetne el, ha végre közösségként tekintene magára - véli a közgazdász.

Pénz, pénz és pénz kell

Az unió gazdasága alapvetően erős alapokkal rendelkezik ahhoz, hogy versenyképes legyen a globális piacon: a gazdaság nyitott, a piaci verseny magas szintű, a jogi keretek stabilak, a szociális politikák pedig a jólét növelését szolgálják. Ezek tették lehetővé a fejlett gazdasági integrációt úgy, hogy a jövedelmi egyenlőtlenségek alacsonyabbak, mint más nagy gazdaságok, például az Egyesült Államok vagy Kína esetében.

Mario Draghi szerint van kiút, de az nem lesz olcsó: a gazdaság fejlődéséhez szükséges beruházások mértéke alacsony, annak ellenére, hogy a magánszektorban jelentős megtakarítások vannak. Így a szakember magánbefektetések felszabadítását célzó adóügyi ösztönzőket ajánl. Forrást kell nyújtani a digitális átálláshoz, a dekarbonizációhoz, valamint a védelmi kapacitások növeléséhez, mivel ezeket a piac egyedül nem tudja finanszírozni.

A jelentésben felvázolt célok teljesítéséhez az Európai Bizottság legfrissebb becslései alapján évente minimum 750-800 milliárd eurónyi (átszámolva nagyjából 296 374-316 133 milliárd forint) további beruházás szükséges, ami a 2023-as uniós GDP 4,4-4,7 százalékának megfelelő összeg. Ez példa nélküli: a Marshall-terv keretében 1948 és 1951 között az éves GDP 1-2 százalékát kitevő beruházások valósultak meg.

Mario Draghi szerint ezt meg lehetne oldani anélkül, hogy az túlfeszítené az európai gazdaság erőforrásait, de a magánszektornak szüksége lesz állami támogatásra a terv finanszírozásához. „Az Európai Bizottság és az IMF kutatási osztálya több országra kiterjedő modelljeikkel szimuláltak egy tartós, uniós beruházási hullám forgatókönyveit, amely a GDP körülbelül 5 százalékát tenné ki. Az eredmények azt sugallják, hogy egy ilyen mértékű beruházás 15 éven belül körülbelül 6 százalékkal növelné a kibocsátást” – írta Draghi, aki szerint mivel a kínálat lassabban alkalmazkodik, mint a kereslet, az átmeneti időszakban némi inflációs nyomás keletkezik, de ez idővel eloszlik.

„A sikeres növekedés és termelékenység érdekében Európának radikálisan meg kell változnia” – hívja fel a figyelmet Mario Draghi, aki szerint az EU-nak közös stratégiával kell összefognia, ha tartani akarja a lépést. Ez az összefogás azonban nem korlátozódhat a technológiai fejlesztésekre mivel a jövő nem csak ezen, hanem az emberek jólétén is múlik: az „európai jóléti modell fenntartása érdekében a növekedésnek együtt kell járnia a társadalmi befogadással”, tehát minden munkavállalónak hozzá kell férnie az oktatáshoz és az átképzéshez, hogy alkalmazkodni tudjanak az új technológiákhoz és változó munkaerőpiaci igényekhez.

A Fortune cikke szerint a jelentés legambiciózusabb javaslatainak – például a közös adósság növelésének – végrehajtása komoly ellenállásba ütközik majd például Németország vagy Hollandia részéről, ezen országok ugyanis határozottan ellenzik a mélyebb fiskális integrációt. Ráadásul az EU legnagyobb országainak többsége nehéz belpolitikai helyzetekkel küzd, ami korlátozhatja mozgásterüket a döntéshozatalban és a reformok végrehajtásában.