|
| Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető miniszter. MTI Fotó: Koszticsák Szilárd |
Több mint 77 ezer oldalnyi iratot kapott a VS a per nyomán, ezek háromnegyede azonban olyan közvélemény-kutatási nyersanyag, amelynek szakértők szerint az iratok közt nem is lenne keresnivalója. A 21 gigabájtnyi adathalmaznak így csak a negyede – alig 18 ezer oldal – a valódi elemzés. A dokumentumokat átadás előtt átkonvertálták, hogy se másolni, se keresni ne lehessen bennük, és az átalakítás miatt azt sem lehet lekövetni, hogy az anyagok mikor keletkeztek.
Háromszor tagadta meg 2015 novembere és januárja között a Miniszterelnökség a jogerősen kiperelt századvéges tanulmányok átadását arra hivatkozva, hogy az óriási adatmennyiség miatt az anyagok összerendezése nagyon időigényes - írja a VS.
A szervezetet vezető Lázár János visszatérően harmincezer oldalról beszélt, de a tárca egyik munkatársa hatvanezret említve mondta le az egyik találkozót, amelyen az iratokat kellett volna átadniuk. Amikor februárban végre hozzájutottunk a tanulmányokhoz, az addig emlegetettnél is jóval több, közel 78 ezer oldalnyi dokumentum volt az átadott pendrive-on.
Miért ilyen sok?
Az oldalszámok felduzzasztásában a gyorsjelentések formátuma is segített: ugyanaz a szöveg, amely a Századvég 36-os betűmérettel írt összefoglalójában egy teljes oldalt kitesz, 3 sort sem töltött ki, amikor a leggyakoribb,12-es betűmérettel gépeltük be a szövegszerkesztőbe.
A válaszokat összegző diagramokat pedig akkorára nagyították, hogy egyenként kitegyenek egy oldalt: az általunk kérdezett szakértők közül többen felnevettek, annyira amatőrnek és nevetségesnek találták az átlátszó, oldalszám-szaporító tálalást.
Az is világossá vált, hogy miért tartott olyan sokáig a Miniszterelnökségen az „iratrendezés”: az összes, eredetileg nagyrészt Wordben készült dokumentumot átalakították ugyanis nagyméretű PDF-ekké. A változtatás lényege, hogy a dokumentumok ettől kezdve már nem szövegként, hanem képként viselkedtek, vagyis semmilyen, a feldolgozáshoz szükséges műveletet nem lehetett végezni rajtuk.
A teljes biztonság kedvéért a műveleteket külön-külön is letiltották, se keresni, se másolni nem lehetett a szövegben, sőt, amivel még informatikus kollégánk sem sokszor találkozott: a nyomtatás funkciót is inaktiválták.
Az egyes fájlok mérete ráadásul annyira megnőtt az átalakítással, hogy a közkeletű visszakonvertáló programok – amelyek a képeket beolvasva újra kereshető és másolható szöveget állítottak volna belőlük elő – rendre feladták velük a küzdelmet.
Nem tudni, mikor keletkeztek
Az átalakításból azon túl, hogy feldolgozhatatlanná tették vele a szöveget, egy további haszna is volt a Miniszterelnökségnek: az eredeti fájlok metaadatai ugyanis – vagyis, hogy az anyagokat mikor, esetleg kik írták és módosították – mind elvesztek a konverzióval. Így az összes kiperelt, 2012 és 2014 között született dokumentum ugyanazt a 2015. 12. 07-i és 08-i dátumot viseli, amikor átalakították őket, vagyis felderíthetetlen, hogy az anyagok valójában mikor keletkeztek.
Ez utóbbi azért lett volna érdekes, mert a Századvég előző ciklusbeli munkájára rálátó források szerint a szerződéskötés után a cégcsoport jó ideig nem végzett érdemi tevékenységet (a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium [NFM] ezt 2012 márciusában az Indexnek el is ismerte), így elképzelhető, hogy több anyagot utólag, az elszámolás után készítettek.
A cégcsoport egyébként 2011 decemberében kötötte meg a szerződést az NFM-mel, az első anyagok azonban csak 2012 márciusában készültek (kivéve néhány, egy külső cégnek kiszervezett februári közvélemény-kutatást).
Nevetséges próbálkozások
A tanulmányok használhatatlanságáról még egy további módon igyekezett gondoskodni a Miniszterelnökség: amikor a VS munkatársa februárban végre átvehette a kiperelt anyagokat, meglepő fordulatra bukkant az átadás-átvételt igazoló jegyzőkönyvben.
Az aláírandó papír utolsó bekezdésében arra figyelmeztettek, hogy a Kúria ítélete csak az anyagok megismerését teszi lehetővé, a felhasználását nem, a kitétel megszegése esetén pedig polgári és büntetőjogi következményekkel fenyegettek.
Erről a bekezdésről azonban nemcsak az adatkiadási perben kollégánkat képviselő TASZ szakértője látta úgy, hogy teljes képtelenség, hanem az Ítélőtábla nyári döntése után maga Lázár János is azt mondta, hogy a tanulmányok szabadon terjeszthetők.
Öt ember meghalt Nikopol városában. 
