Márciusban 4,2 százalékos volt a nyugdíjasok átlagos inflációja egy évre visszatekintve, miközben a teljes társadalomra számolt kosár alapján 3,9 százalék jött ki a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) friss közlése szerint. Idén az első három hónapban így számításaink szerint 4,4 százzalékos átlagos infláció jön ki az idősek fogyasztási kosarára (ami a nyugdíjasokra jellemző fogyasztási szerkezetet tükrözi).
Természetesen rögtön adódik két fontos megállapítás is a számok alapján. Az egyik: a 4,4 százalék bőven felette van az idén januári 2,8 százalékos nyugdíjemelésnek. Vagyis a nyugdíjasok kifejezetten pórul jártak eddig a boltokban. A másik, hogy márciusban már a járvány miatti veszélyhelyzet befolyásolta az árak alakulását, ami tükröződik az idősek által nagyobb arányban vásárolt élelmiszereknél: a múlt hónapban ebben a termékkörben 7,6 százalékos átlagos inflációt mért a KSH, ami felette van a januári 6,9 százaléknak, és a februári 7 százaléknak. Vagyis a rendkívüli helyzetben az élelmiszerek ára lódult meg jelentősebben.
Ehhez képest a márciusi nyugdíjas infláció az idei legalacsonyabb, akkor ennek mi lehet az oka? Például az, hogy az egyéb termékeknél - amelyek nélkülözhetőek - mérsékeltebb volt az áremelkedés üteme - az üzemanyagoknál például nagyon látványos a különbség, ott konkrétan árcsökkenés volt -, valamint tavaly márciusban gyorsabb ütemben nőtt a nyugdíjas infláció, mint a megelőző hónapokban, tehát a bázis is magas volt.
Ami az előttünk álló időszakot illeti, minden korábbinál nehezebb megbecsülni, hogy mi lesz. A gazdaság folyamatos leállása a kínálat csökkentésén keresztül árfelhajtó hatású kellene, hogy legyen, de párhuzamosan a kereslet is csökkeni fog (az elbocsátások, bércsökkentések miatt), ami pedig árleszorító hatású. Egyelőre annyi látszik, hogy az élelmiszereknél - mint alapvető létszükségleti cikkeknél - inkább a drágulás a meghatározó, míg a nélkülözhetőbb termékeknél az árak csökkentésére lehet számítani.
Ez rossz hír a nyugdíjasoknak, akik így a leginkább kiszolgáltatottá válnak az áremelkedésnek. Bár esetükben annyit legalább el lehet mondani, hogy a havi jövedelmüket nem veszélyezteti a válság, azt stabilan folyósítani fogja az állam, szemben a bérekkel, ami a versenyszektorban a piaci folyamatok függvényében a cégek döntésén múlik. Ugyanakkor az elmúlt években - amint arra többször is felhívtuk a figyelmet - a bérek jóval nagyobb mértékben emelkedtek, mint a nyugdíjak (amelyek a mindenkori inflációhoz igazítottan változnak), vagyis az olló egyre jobban szétnyílt.
Az mindenesetre biztos, hogy a mai adat felerősíti azok hangját, akik azonnali nyugdíjkorrekciót követelnek. A kormány belengette, hogy jövő évtől visszaépítik a 13. havi nyugdíjat (ennek kétséges módjáról először nálunk jelent meg elemzés), de a jövőbeli juttatás jelenleg nem tud segíteni a nehezebb helyzetbe került időseken.
Bevett gyakorlat vagy fokozódó verseny? 
