Az orosz szövetségi költségvetés olaj- és gázeladásokból származó bevétel tavaly mintegy 24 százalékkal, 8,822 billió rubelre (99,4 milliárd dollár) csökkent - derült ki a pénzügyminisztérium múlt héten közzétett adataiból. Az év végén ráadásul erősebb visszaesést láthattunk, hiszen decemberben az olaj- és gázbevételek 650,5 milliárd rubelre csökkentek a novemberi 961,7 milliárd rubelről.
Érdemes hozzátenni, hogy ez dollárban még komolyabb visszaesést jelentene, hiszen 2022 végén egy dollár 74 rubelt ért, míg az utóbbi időszakban 90 körül van a váltási arány. (Tény ugyanakkor, hogy 2022 februárjában, a háború kitörését követően rövid időre bőven 100 dollár felett is járt a rubel kurzusa.) A rubelben számított bevételcsökkenés hátterében az olajárak csökkenése és az Európába irányuló eladások visszaesése áll.
A jövő évi tervek meglehetősen optimisták, főleg annak tükrében, hogy Oroszország a szaúdiakkal együtt az idei évre is önkéntes kitermeléskorlátozást vállal. Szerintük ugyanakkor annak köszönhetően, hogy az európai vevők helyett Kínába és Indiába el tudják adni a kitermelt olajat, jelentősen fellendíti majd a bevételeket, és 2024-re 11,5 billió rubellel számolnak. Ehhez az kellene, hogy az ígéretekkel szemben növeljék a kitermelést, mint ahogy az is segítene, ha magasabb árakat érhetnének el. Az év elején nagyon nehéz megjósolni, hogy valójában hogyan alakulhatnak majd az árak, ugyanakkor a háború két éve alatt kiderült, hogy Kína kíméletlenül kihasználja az oroszok elszigetelődését és igyekeznek nyomott árakon megvenni az orosz nyersanyagokat. Ugyan India belépésével Moszkva alkupozíciója javulhat, nehéz elképzelni, hogy komoly áremelkedést érhetnének el, vagy akár csak azt, hogy az irányadó orosz olajfajta, az Ural és az Európában legkeresettebb Brent ára közötti különbség eltűnik.
Az is valószínűnek tűnik, hogy a nyugati hatalmak igyekeznek a kezükben lévő eszközökkel rászorítani Oroszország nagy vásárlóit, hogy az általuk kitalált 60 dolláros sapkát tartsák, ami egyébként nekik is jó lenne, hiszen a piaci árnál olcsóbb olajhoz juthatnának. Más kérdés, hogy Moszkva mindent megtesz, hogy feltornázza az árakat, akár a kínálat visszafogásával is, ugyanakkor a jelenlegi piaci viszonyok között viszonylag nehéz elképzelni, hogy az olaj ára 30 százalékkal megugorjon. A tervezett orosz bevételek így valószínűleg csak akkor teljesülnek majd, ha a rubel komolyabb további gyengülést szenved el.
Mindenesetre az látszik, hogy az oroszok hiába próbálták az energiahordozók szállításának korlátozásával zsarolni Európát, az kudarcba fulladt, sőt Moszkva a visszaeső bevételek révén rosszul járt. Jellemző egyébként, hogy mind a gáz, mind pedig az olaj esetén az uniós országok – Magyarországot kivéve – szinte mindegyike részben vagy teljesen kiváltotta az orosz energiahordozókat. (Ha más, hasonló adottságokkal rendelkező és ilyen helyzetből induló államok képesek voltak erre, az jelzésértékű, mennyi igazság lehet a magyar kormány érvelésében, amely kizárja az orosz gáz és olaj lecserélését.) A fentieket adatok is alátámasztják, hiszen Európa részesedése az orosz nyersolajexportból 40-45 százalékról 4-5 százalékra csökkent. A földgáz esetében ennél összességében kisebb mértékű volt a visszaesés, ez ugyanakkor már 2022 nyarát követően megindult.
Moszkva számára nemcsak a korábbi piacok összeomlásának kiváltása okoz fejfájást, de az is gondot okoz, hogy szankciók hatására az orosz exportőrök költségei is emelkedtek, ami tovább rontotta a jövedelmezőségüket.
A nyugati szankciók, például az árkorlátozás és a tengeri olajexportra vonatkozó embargó, valamint a 2022 szeptemberében felrobbantott, Európába vezető Északi Áramlat gázvezetékek bezárása csökkentette Oroszország energiabevételeit. Ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy az orosz költségvetés nem érte el a 2023-as évre tervezett 8,939 billió rubelt. Az energiahordozók eladása egyébként kulcsfontosságú az orosz költségvetés szempontjából, hiszen a tavalyi büdzsé bevételeinek a 34 százaléka származott ezekből.
Milyen árakra lehet számítani?
Az elmúlt időszakban publikált elemzői prognózisok visszafogott olajárakkal számolnak. A múlt pénteken tette közzé a Citi Research friss előrejelzését, amelyben a túlkínálati aggodalmakra hivatkozva csökkentették mind az idei, mind a 2025-ös évre a Brent várható árát. Az elemzők ugyanakkor 2024-re nem várnak összeomlást, szerintük 70 dollár felett maradhat a jegyzés, elsősorban amiatt, mert az OPEC+ folyamatosan igyekszik akár a kitermelés korlátozásával is magasabb egyensúlyi árat kialakítani.
Jövőre viszont látványosan csökkenhetnek az árak, ha bejön a Citi várakozása, a 2025-ös prognózisukat ugyanis 10 dollárral, hordónként 60 dollárra csökkentette. Mielőtt bárki azt hinné, hogy nyakunkon a Kánaán, fontos kiemelni, az elemzők szerint rövid távon bármi történhet, akár nagy áremelkedés is, a geopolitikai feszültségek, így a Vörös-tengeren folyó katonai cselekmények komoly feszültséget okoznak, ami miatt komoly kilengések is jöhetnek.
Ha megnézzük a gáz tőzsdei árát, akkor az előretekintő, egy későbbi jövőbeni időpontra vonatkozó árak esetén sem körvonalazódik az oroszok szempontjából túl sok jó. A mostani megawattóránként 30 euró körüli árhoz képest nincs komoly árkülönbség akár a következő, akár a két év múlva esedékes fűtési szezon árait nézzük, azok 30-35 euró között szórnak.
Nehéz, de nem teljesen reménytelen az oroszok helyzete
Egy terület van ugyanakkor, ami miatt Moszkva optimista lehet, ez pedig a kitermelés. Ugyan számos szakember állította azt, hogy a folyamatosan merülő gáz- és olajkutak miatt az oroszoknak új mezőket kell megnyitni, arra csak korlátozottan lesznek képesek, mert a jelenleginél rosszabb körülmények esetén (például nagyobb mélységből kell felhozni az energiahordozót, vagy keményebb talajviszonyoknál) a saját technológiai ellátottságuk kevés lesz és a szankciók miatt elzárt nyugati know-how hiányában nem fogják tudni megfelelő ütemben pótolni a kimerülő mezőket. Egyes elemzők részben ezzel magyarázták egyébként azt, hogy az oroszok csatlakoztak a szaúdiak önkéntes termeléscsökkentéséhez.
A napvilágot látott adatok ellenben cáfolják ezt a korábbi feltételezést. Az orosz olajtermelők a nyugati szankciók ellenére 2023 első felében felgyorsították a kitermelő kutak fúrását - derült ki a Bloomberg által megszerzett adatokból. A hírügynökség szerint 2023 első 11 hónapjában Oroszország összesen 28 100 kilométer mélységű olajkutakat fúrt. Ezzel tavaly vélhetőleg megdöntötték az előző évben felállított (posztszovjet) rekordot. A háttérben persze nem feltétlen az orosz csúcstechnológia áll, hanem az, hogy a piacon tevékenykedő nyugati vállalatoknak el kellett hagyniuk a piacot. Az ottani leányvállalataikat többnyire a helyi menedzsmentnek adták el, akik képesek voltak működtetni az évek során felhalmozott know-how-t. Néhány éves távlatban tehát aligha fognak megoldhatatlan problémát okozni a nyugati szankciók. Az oslói székhelyű Rystad Energy A/S kutatócég szakemberei szerint Oroszország hazai fúrási piacának csak mintegy 15 százaléka függ az általuk az úgynevezett barátságtalan nemzeteknek hívott országok technológiáitól. Ugyanakkor az eszközök amortizációjával évek múlva ez az arány akár jelentősen is változhat.
Persze az is igazolható, hogy az újonnan nyitott kutak hozamai alacsonyabbak, mint a régiek, és az ilyen mértékű, "erőltetett kitermelésre" egyszerűen azért van szükség, hogy a korábbi időszak mennyiségét tartani tudják. Ezt igazolhatják azok az adatok, hogy míg historikusan a fúrások mennyiségének változása (mind a növekedés, mind a csökkenés) erős kapcsolatot mutatott a kitermelt mennyiség változásával, addig tavaly hiába nőttek érdemben az olajkutakkal kapcsolatos fúrások, az OPEC adatai szerint az oroszok által bányászott olaj mennyisége mégis csökkent.
Az Oxford Institute for Energy Studies kutatási tanulmánya szerint a 2022-ben a több mint öt éve működő mezők adták Oroszország teljes kitermelésének közel 96 százalékát. A lap szerint ezen projektek közül sok már régen túl van a csúcsteljesítményen. A szakértők szerint a kutak kimerülése esetén vagy a meglévő területeken, úgynevezett barnamezős területeken kell új fúrásokat végezni, vagy teljesen új, zöldmezős projektekkel lehet új mezőket megnyitni. Utóbbiak kapcsán akadnak problémák, hiszen a háború előtt ezek kitermelését a rendelkezésre álló (nyugati) technológiára alapozták. Ezt most újra kell tervezni és a szankciók miatt korlátozott eszközparkhoz igazítani.
Annak érdekében, hogy mégis fenntartsák a kitermelést, az orosz olajtársaságok most a barnamezők kitermelését gyorsították fel. A Bloombergnek nyilatkozó egyik szakértő úgy véli, az új zöldmezős kutak az elavultabb know-how miatt kevésbé lesznek termelékenyek és a kibányászott olaj hordónkénti ára is magasabb lesz. Mindezek ellenére az oroszok számára rendelkezésre álló technológia elegendő ahhoz, hogy az ország középtávon stabilan tartsa a kibocsátását. Idővel azonban az oroszországi fúrási műveletek hatékonysága csökkenni fog, ami miatt akár az ország kitermelésének a 20 százaléka is eltűnhet.
