Miután 2022 februárjában Oroszország háborút indított Ukrajna ellen, az Európában irányadó Brent olaj tőzsdei jegyzése 100 dollár fölé ugrott és sokáig ott is maradt. Csak az év vége felé láttunk akkor komolyabb áresést, és jött le az árfolyam 80 dollárig, ám a Kreml szólamait ismétlő kormánypárti propagandisták azt jósolták, hogy az idei évben ismét megdrágulhat az energiahordozó. Az érvük az volt, hogy a 2022. december elején a tankerhajókon szállított orosz nyersolajra bevezetett szankciók vissza fognak ütni az EU-ra, és hiány lesz majd a piacon.
Az érvelésük fókuszában – ahogy az egyébként a propagandára jellemző – részben valós tények álltak, a háborút megelőzően ugyanis az orosz olaj (hasonlóan a földgázhoz) jórészt az európai piacokon talált gazdára. Az orosz cégek által exportált energiahordozó 50 százaléka irányult ugyanis az EU-ba. Ez alapján látszólag tényleg aggasztónak tűnt a tankerek kitiltása, hiszen mindez azt feltételezte, hogy komoly kínálati hiány alakulhat ki. A valóság ezzel szemben persze az volt, hogy Brüsszelben felmérték a helyzetet és realizálták, hogy 2022 során a vevők nagy része kiváltotta az oroszországi importot, tavaly novemberben a külföldön eladott orosz olajnak már csak a 10 százalékát vették meg uniós vállalatok, a decemberi szankciókat követően pedig csak a vezetéken szállított olaj maradhatott a piacon, ami az orosz exportnak csupán az 5 százalékát tette ki. Ez pedig a szakértők számára előrejelezte, hogy ha lesz is áremelkedés, az aligha az orosz import kiesése miatt az uniós piacon kialakuló hiánynak tudható be.
Hasonló volt egyébként a helyzet a február elején életbe lépő újabb szankciók előtt, amikor a finomított orosz termékek behozatalát tiltotta meg az Európai Unió. Előzetesen ugyanis akkor is lehetett olyan véleményeket hallani, hogy miután a felhalmozott készletek leapadnak, komoly áremelkedés lesz az üzemanyagoknál, és örülhetnek az uniós polgárok, ha nem alakul ki komoly hiány. Nem árulunk el nagy titkot, hogy ez sem jött be, az év során egyszer sem lehetett az uniós országokban ilyen problémákkal találkozni.
Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy az Egyesült Államok és az Európai Unió által szorgalmazott lépések hatása is elmaradt a várttól. A 2022 júniusában kidolgozott és tavaly decemberben életbe léptetett szabályok értelmében a G7-csoporton kívüli országok – például India és Kína – továbbra is vásárolhattak orosz nyersolajat, de hordónként 60 dollárnál kevesebbet kellene fizetniük, ha a G7-ek által bejegyzett hajókat, kereskedelmi vagy biztosítási szolgáltatásokat akartak igénybe venni az olaj szállításához.
A lépés az első félévben egyébként többé-kevésbé működött, akkor ugyanis az irányadó olajfajta, az Ural jellemzően a meghatározott 60 dolláros szint alatt volt. Ám Moszkva a történteket nem nézte ölbe tett kézzel és a sajtóbeszámolók szerint leselejtezett tankerhajókból, külföldi zászlók alatt felállítottak egy árnyékflottát. Az orosz olajat ugyan sikerült úgy kiszorítani Európából, hogy a tőzsdei árakon mindez egyáltalán nem érződött. Ugyanakkor Putyinék találtak új vevőket, és naponta hordók millióit szállítják Oroszország nyugati, balti-tengeri és fekete-tengeri kikötőiből, kerülő úton új vevőkhöz, főként Indiába, Kínába és Törökországba.
A kívánatos természetesen az lett volna, ha Oroszország minél kevesebb bevételhez jut az olaj eladásából, ami korlátozottan sikerült. Ugyanakkor a nyugati intézkedés legalább a piacon nem okozott problémát és ha időlegesen is, de úgy tudtak Moszkva számára kellemetlenséget okozni, hogy közben az ő gazdaságaik ezt nem érezték meg.
Az oroszok helyett a világgazdasági folyamatokra kellett figyelni
A 2022-es évvel szemben tehát Oroszország nem aktív alakítója, sokkal inkább a követője volt a piaci folyamatoknak. A tőzsdei árakat ugyanis még aktív fellépéssel is csak kismértékben tudta befolyásolni. Ennek megfelelően a piaci szereplők az év első felében a visszaeső kereslet miatt aggódtak. Erre meg is volt az okuk, hiszen nemcsak az Európai Unióban, de a világ legnagyobb olajexportőre, Kína esetén is folyamatosan olyan adatok érkeztek, amelyek komoly lassulásról tanúskodtak. Ráadásul úgy tűnt, hogy olyan nagy olajtermelő országokkal is politikai tűzszünetet köthet az USA, amelyek képesek növelni a kínálatot, így Venezuelával vagy éppen Iránnal. A fenti folyamatok miatt a tavasz végi-nyár elejei időszakban a Brent 75 dollár alá került, ami miatt a nagy olajtermelő országok egyre inkább aggódni kezdtek. A nemzetközi olajkartell vezető állama, Szaúd-Arábia nem véletlenül kezdeményezett kitermeléscsökkentést, amihez egy fontos külső partnert is talált.
Az OPEC+ nevű formációban érintett Oroszországgal karöltve határoztak a kitermelés visszafogásáról. Ennek keretében Szaúd-Arábia napi 1 millió hordós visszafogás mellett döntött, Oroszország pedig napi 300 ezer hordóval csökkentette a piacra irányuló szállítását. Ezek a lépések az árakban is tükröződtek, hiszen a nyár második felében megfordult a korábbi csökkenő trend és szeptember végén ismét a 100 dolláros szinthez közelített a tőzsdei jegyzés.
Az árak viszont a szeptember 27-i éves csúcsról folyamatosan csökkentek, és december közepén az éves mélypont közelében volt a jegyzés mind a Brent, mind az amerikai piacon irányadó WTI esetén. Hogy az élet ne legyen mégse túl kiszámítható, arról a Közel-Keleten zajló események gondoskodtak, a Hamász lázadóinak izraeli célpontokat érintő támadása, továbbá civil személyek megölése és elrablása gyakorlatilag kiprovokálta a zsidó állam válaszcsapását. Noha a gázai szervezet lépése mögött számos elemző Iránt sejtette és félő volt, hogy a konfliktus kiszélesedik, szerencsére a harci cselekmények lokális szinten maradtak.
Sokkal nagyobb problémát jelentett, hogy a Vörös-tengeren több hajót érintett a húti lázadók támadása december második felében. Emiatt már a karácsony előtti héten áremelkedést láthattunk a tőzsdéken, miután a világ egyik legnagyobb olajvállalata, a British Petrol (BP) bejelentette, leállítják a Vörös-tengeren történő olajszállításokat az említett támadások miatt. A BP lépése után egyébként más olajtársaságok is hasonló döntést hoztak. Ez már csak azért is probléma, mert a közeli Szuezi-csatornán át megy a tartályhajókkal történő olajszállítások 10 százaléka. A feszült nemzetközi helyzetben az év végére a Brent árfolyama 80 dollár fölé ment és úgy tűnt, hogy nem is fog ez alatt zárni.
Egy újabb háború biztosan felfordulást okozna
Noha az olaj jegyzése folyamatosan hullámzik, a makrogazdasági hírektől a politikai és geopolitikai változások is tükröződnek a tőzsdei árakban, a szakértők úgy látják, hogy a kereslet-kínálati viszony szignifikáns változása tudna komolyabb árváltozást generálni. A probléma az, hogy a mostani nemzetközi helyzetben egy újabb fegyveres konfliktus kirobbanása egyáltalán nem zárható ki.
Régóta komoly feszültség van Tajvan körül, ám az elemzők szerint a határozott amerikai fellépés egyelőre elrettentheti Kínát attól, hogy megtámadják a szigetországot. A közel-keleti régióban továbbra is óriási kérdőjel, hogy Irán merre mozdul, illetve a konfrontációi kiváltanak-e fegyveres összecsapást.
A fentiek mellett Dél-Amerikában is van egy lőporos hordónak számító térség: Venezuela és Guyana. Az egyik legnagyobb ismert olajtartalékkal rendelkező, de a kommunista vezetői által teljesen lerohasztott Venezuela ugyanis a közelmúltban területi vitát gerjesztett Guyanával szemben. Tartottak ugyanis egy népszavazást, amely vélhetőleg a gazdasági és társadalmi problémákról igyekezett elterelni az emberek figyelmét, majd ennek eredményét Caracas hivatalos álláspontként kezdte kezelni. A népszavazás során ugyanis megkérdőjelezték Guyana fennhatóságát a területének jelentős része felett és azt Venezuelához szeretnék csatolni. Ráadásul az annektálni óhajtott terület az olajban gazdag Essequibo régióban található. Mondhatjuk, hogy hab a tortán, Guyana nyersolajexportja a közelmúltban megugrott.
Az OPEC+ egyébként 2024 elején tovább csökkenti a piacra vitt mennyiséget, ám az elemzők szerint ez nem fog robbanásszerű áremelkedést okozni. A kitermelést tekintve ugyanis számos ország növekedést ért el. Ezek közül érdemes kiemelni az Egyesült Államokat, amely összességében a hazai ellátást jó ideje saját forrásokból tudja fedezni, köszönhetően annak, hogy bőven 13 millió hordó feletti a napi kibányászott olaj mennyisége. Mindez például a 2022-es mennyiséghez képest napi 1 millió hordó pluszmennyiséget jelent az USA esetén. Mindez azt jelenti, hogy immár nem Szaúd-Arábia és különösen nem Oroszország, az az állam, amely a piaci ármozgásokra a legnagyobb hatással van, hanem az Egyesült Államok. Ez már csak azért is pozitívum, mert az amerikai kitermelés "az árak és a piaci feltételek függvénye, nem pedig a politikai eseményeké".
Az amerikaiak mellett olyan országok is növelni tudták, illetve várhatóan 2024-ben is növelni fogják a termelésüket és exportjukat, mint Brazília, Guyana, Nigéria és Norvégia. Sőt a szakértők nem zárják ki, hogy az elhúzódó háború miatt egyre több forrást igénylő orosz költségvetés is az export növelésétől remél pótlólagos bevételt majd.
Ugyan Kína várhatóan több olajat fog importálni, az európai országok keresleténél nem lehet komoly növekedésre számítani.
A fenti piaci viszonyok miatt az elemzők többsége úgy látja, hogy 2024 első felében csak akkor látunk majd 100 dollár feletti olajárakat, ha egy jelentős geopolitikai eszkaláció következne be.
Oroszország külkereskedelmi többlete májusában 8,7 milliárd dollár volt. 
Van még tartalék a magyar részvényekben
