Rekordnyereséget termelt a Mol

A magyar olajvállalat, a Mol ma hajnalban tette közzé a tavalyi utolsó negyedéves, illetve az egész évre vonatkozó eredményeit a Budapesti Értéktőzsde honlapján. Eszerint a tisztított, kamat-, adófizetés és amortizáció előtti eredménye (EBITDA) 1773,9 milliárd forint (4,7 milliárd dollár) volt tavaly az előző évi 1071,9 milliárd forint (3,53 milliárd dollár) után.

A vállalatcsoport a tavalyi utolsó negyedévben 438,8 milliárd forint (1,074 milliárd dollár) újrabeszerzési árakkal becsült tiszta EBITDA-t termelt, ami az előző negyedévinél 26 százalékkal alacsonyabb, 2021 utolsó negyedévében ugyanakkor 301,2 milliárd forintot (947 millió dollárt) tett ki az EBITDA. A csoport fő piacának számító Kelet-Közép-Európában az ársapkák és különadók EBITDA-t érintő becsült hatása mintegy 1,6 milliárd dollár volt 2022-ben.

A január-szeptemberi időszak kimagasló eredményét úgy sikerült ráadásul abszolválni, hogy előbb az üzemanyagok ársapkája (amely a társaság kis- és nagykereskedelmi tevékenységét is sújtotta), majd extraprofit adót is kapott a cég a nyakába. Utóbbit ráadásul kétszer is emelték, hiszen az eredetileg 25 százalékos adó előbb 45 százalékra nőtt, majd december elején 95 százalékra ugrott fel.

Más kérdés, hogy a Mol nem csak az alaptevékenységein profitált, hanem azon is, hogy a szankciók miatt nyomás alá került orosz olaj jóval olcsóbb lett, mint az Európában irányadó Brent. Magyarország (és a Mol) viszont mentességet kapott az importtilalom alól, így kvázi a versenytársakhoz képest a piaci árnál hordónként 25-30 dollárral olcsóbban jutott hozzá az alapanyaghoz. Ennek köszönhetően a cég által elért finomítói marzs olyan extrém értéket ért el, hogy a cég áprilistól felfüggesztette annak publikálását.

Persze a Mol kapcsán az utolsó negyedévben sok a kérdőjel, hiszen a Dunai finomítóban októberben tartott karbantartás során további hibákat tártak fel és a tervezett újraindítás helyett a vártnál tovább működött „takaréklángon” az üzem. Ráadásul az utolsó negyedévben némileg csökkent az olajár is. Mindazonáltal a hét elején meginduló árfolyam kapcsán a Sághy Balázs, Equilor Befektetési Zrt. elemzője úgy vélekedett, hogy az az éves gyorsjelentés közzétételét megelőző várakozások miatt történhetett. 

A Mol kimagasló eredménye nem példa nélküli, hiszen az öt legnagyobb nyugati olajvállalat 2022-ben közel 200 milliárd dolláros összesített nyereségre tett szert. Legutóbb a francia TotalEnergies olajipari óriáscég közölte a jelentését, amelyben 36,2 milliárd dolláros teljes éves nyereségről számolt be. A vállalat így megduplázta az előző évi profitot, mivel a fosszilis energiahordozók ára megugrott azt követően, hogy Oroszország tavaly februárban megtámadta Ukrajnát.

Soha nem látott profit a szektorban

Ahogy fent jeleztük, nem a TotalEnergies az egyetlen olajipari óriás, amely rekorderedményt ért el, korábban ugyanis az Exxon Mobil, a Chevron, a BP és a Shell is arról számolt be, hogy hatalmas éves profitnövekedést könyvelhet el. A legnagyobb nyereséget az Exxon érte el 2022-ben, az 56 milliárd dolláros érték történelmi csúcsot jelentett a nyugati olajipar számára. A fenti öt nagy olajtársaság összesen 196,3 milliárd dolláros nyereségről (tehát nem forgalomról!) számolt be tavaly, ami meghaladja nagyon sok ország, például hazánk GDP-jét is.

A hatalmas nyereségek révén készpénzzel kitömött energiaóriások pedig mindezt igyekeztek a tőzsdei árfolyamokban is érvényesíteni, emiatt a végek többsége magasabb osztalékkal és részvény-visszavásárlással kecsegtette a részvényeseket. Ez sok pénz miatt viszont nem csak a magyar politikusok kaptak szagot, hanem világszerte felmerült, hogy ezt az államok valahogy lefölözzék. Joe Biden, az Egyesült Államok elnöke az Unió helyzetéről szóló múlt heti beszédében például kifejezetten keményen nekiment az olajóriásoknak, amikor azt mondta: „Tavaly ezek a cégek 200 milliárd dollárt kerestek a globális energiaválság közepette. Ez felháborító.”

Joe Biden azt is felhánytorgatta, hogy az amerikai olajipari nagyvállalatok „túl keveset fektettek be ebből a profitból” a hazai termelés növelésébe, ami hozzájárulhatna a gázárak csökkentéséhez. „Ehelyett azt a rekordnyereséget használták fel saját részvényeik visszavásárlására, ezzel jutalmazva vezérigazgatóikat és részvényeseiket” – mondta az elnök. Bár az olajvállalatokra direktben nem szeretne új adót kivetni, Biden azt vetette fel, hogy a vállalati részvények visszavásárlására kivetett adó emeljék a négyszeresére, ezzel ösztönözve a hosszú távú befektetéseket. Az elnök szerint ez egyébként mindenkinek jó lenne, hiszen így a vállalatok magas profitja hosszú távon fennmaradhat.

Mi lesz, ha többet kell adózniuk

Nem az amerikai elnök az egyetlen politikus, vagy közéleti szereplő, aki a közhangulatot is meglovagolva lát lehetőséget az olajvállalatok valamilyen fokú megadóztatására. A mostani energiaválság és megugró árak közepette sokan érzik igazságtalannak a történteket, és tartják jó ötletnek, hogy az olajcégek extraprofitjából levegyenek az államok, főleg, ha azt esetleg azután a kormányuk az energiaárak kompenzálására használja.

Mindezt persze az társaságok is érzékelik, és azon dolgoznak akár úgymond a színfalak előtt a kommunikációjukban, akár az azok mögött zajló lobbytevékenység során, hogy megvédjék a profitjukat. Az energiahordozók magas ára és a kimagasló profit kapcsán mindenhol megjelenő érvük, hogy a jó eredmények segítségével tudják a jövőben is szavatolni az energiabiztonságot. Ráadásul azt is hangoztatják, hogy mindezt a zöldátállás jegyében fogják biztosítani. Az ezekhez szükséges források hiányában viszont nem tudnak megfelelő gyorsasággal és hatékonysággal a megújuló energiák irányába fordulni.

A Shell vezére például arról beszélt minden idők legmagasabb, közel 40 milliárd dolláros éves nyereségét követően, ami jócskán meghaladta korábbi, 2008-ban elért 28,4 milliárd dolláros rekordját, hogy „amikor több milliárd dollárt kell befektetniük az energetikai átállás támogatása érdekében, biztonságos és stabil befektetési környezetre van szükség”. Wael Sawan vezérigazgató hozzátette, hogy ha az egyes kormányok a hirtelen megugró eredményeket különadókkal csapolják meg, vagy árplafonok alkalmazására kényszerítik a cégeket, az aláássa a befektetések stabilitásába vetett bizalmat. Szerinte egészen más megközelítésre van szükség, nem szabad befektetési tőkét elvonni egy olyan időszakban, amikor az energiabiztonságot be kell építeni a szélesebb európai energiarendszerbe.

De a világ legnagyobb energiavállalatának, a Saudi Aramconak a vezérigazgatója is arra figyelmeztetett korábban, hogy az olajtársaságokra nehezedő nyomásnak üzleti kockázatai vannak. Amin Nasser, a Saudi Aramco egyik vezetője a CNBC-nek a közelmúltban azt mondta, hogy társadalmi szinten az elvonásnál sokkal több haszna van annak, ha hagyják, hogy a cégek befektethessenek. Nagyon sok tőke kell most, hiszen növelni kell a kapacitásokat az alternatív és a hagyományos energiatermelésben is. A következő időszakban a megújuló energiára való áttérés jelentősen visszaveti a társaságok eredményességét, ha az adóemelésekkel elvonják tőlük a forrásokat, akkor az ezeket a beruházásokat lehetetleníti el.

A megemelt adóktól nem mindenki tart, a BP korábbi vezérigazgatója, John Browne szerint ez is járható út. A szakember ugyanakkor ennek számos feltétele van, ezek közül a legfontosabb, hogy csak átmeneti lehet. Most, amikor valóban rekordprofitot érnek el a cégek Browne szerint képesek kifizetni a magasabb adókat is, ha viszont visszaesik a nyereség, akkor az adóknak is alkalmazkodnia kell ehhez. A másik fontos szempont a szakember szerint, hogy a kormányok ezeket a plusz bevételeket felelősen költsék el és ne a könnyen jött, könnyen megy filozófia jegyében.