A Brent nyersolaj 2020 márciusában 21,44 dollár hordónkénti áron érte el az elmúlt közel húsz éves mélypontját. Ekkor a koronavírus terjedése ellen az egész világon elrendelt lezárások miatt hirtelen soha nem látott mértékben esett vissza a kereslet. Jött azonban a visszapattanás: az oltási programok felfutása, majd a korlátozó intézkedések feloldása következtében hirtelen felpörgött a gazdasági aktivitás, ezzel párhuzamosan pedig az olaj ára fokozatosan emelkedésnek indult. A kereslet növekedése mellett azonban volt egy másik fontos tényező is, ami felfelé hajtotta az árakat: a lezárások idején tapasztalt keresletcsökkenés miatt rengeteg finomító bezárt. Ezek újraindítása viszont – részben az elmaradt beruházások eredményeként – nem megy egyik napról a másikra, így pedig globálisan ma is finomítói termékhiány van, különösen dízelből. A kapacitások kiesésére emellett az is rátett egy lapáttal, hogy a lezárások idején sokan úgy gondolták, vége van az olajkorszaknak, és azt állították, a 2019-es év volt az olajfogyasztás csúcsa, ami szintén csökkentette a beruházási kedvet.

Ebben a helyzetben indult meg 2022. február 24-én az Ukrajna elleni orosz invázió, amely az emelkedő árakat tovább, tízéves csúcsra lökte. Innen azonban fokozatosan ismét ereszkedésnek indult, aminek több oka is volt.

Egyrészt Kína, a világ legnagyobb olajimportőre, a zéró-Covid politika keretében továbbra is szigorú lezárásokkal védekezett az ismételten fel-felbukkanó járványkitörések ellen, ami miatt hónapokra zártak le több tízmilliós városokat, köztük a 27 milliós Sanghajt is. A zéró-Covid intézkedések enyhítésével viszont az elmúlt hetekben rohamosan terjedni kezdett a vírus, ami a kórházak túlterheltsége mellett azt eredményezi, hogy a tömeges megbetegedések miatt ismét kihaltak Peking és Sanghaj utcái. Ezúttal nem kormányzati nyomásra, hanem a vírustól való félelem miatt maradnak otthon az emberek, így a szigorú intézkedések feloldásától remélt aktivitás visszatérése továbbra is távolinak tűnik, ami egyelőre alacsonyan tartja az 1,45 milliárd lélekszámú ország olajkeresletét.

Másrészt szintén az olajkereslet csökkenését eredményezte, hogy az infláció megfékezése érdekében a világ nagy jegybankjai erős kamatemelésbe kezdtek, ami a hitelfelvételi költségek növekedésével párhuzamosan visszavetette a gazdasági aktivitást. A négy évtizedes csúcsokat döntögető infláció és a magas rezsiárak emellett mindenhol gyengítették a lakosság fizetőképességét, ami szintén az üzemanyagfogyasztás csökkenése irányába hatott. Mindezek hatására a Brent hordónkénti ára szeptember végére 81,34 dollárra ment vissza.

Itt kezdtek azonban igazán izgalmassá válni az olajpiaci történések. Az ukrajnai orosz invázióra adott egyik első válaszlépések között volt, hogy 2022 márciusában az Egyesült Államok elrendelte Oroszország legnagyobb bevételi forrására, az olajra vonatkozó teljes embargót. Ez azonban volumene miatt nem rázta meg jelentősen a piacot. Az viszont már sokkal erősebb félelmeket keltett, hogy mi lesz a hatása – az oroszok háború-finanszírozási forrásainak elzárása céljából – az Európai Unió által május végén elfogadott hatodik szankciós csomagnak az olajpiacra. A szankciós csomag része volt ugyanis az az olajembargó, amely megtiltja, hogy 2022. december 5-től az EU Oroszországból – a csővezetéken érkező kivételével – nyersolajat, 2023. február 5-től pedig bármilyen finomított kőolajterméket vásároljon, importáljon vagy vegyen át.

Az embargót kiegészítette egy ársapka is: az unió 27 tagállama és a G7-országok megegyeztek egy 60 dolláros ársapkában, melyhez utólag Ausztrália is csatlakozott. Így az uniós embargó kiegészítéseképpen 2022. december 5-től ennél az árnál magasabbért nem vesznek át olajat Oroszországtól.

Az embargó és az ársapka működésének egyik pillérét az adja, hogy a világ biztosítási piacának a 95 százaléka európai székhelyű, kontinensünk biztosítói pedig kizárólag olyan hajókat biztosítanak, amelyek megfelelnek az uniós szabályoknak, köztük az ársapkának. Tehát 2022. december 5-től olyan hajókra nagyon nehéz biztosítást kötni, amely 60 dollárnál magasabb áron értékesített orosz olajat szállítana.

Fontos megismételni:

a szankciók elsődleges célja az volt, hogy részben kivonják a piacról az orosz olajat, másrészt jelentősen csökkentsék az eladásából származó bevételeket, ezzel elzárva Oroszország forrásait a háború napi fél- és egymilliárd dollár közötti költségeinek finanszírozásához.

Ez azonban csak részben sikerült, ugyanis az alacsony olajárak emelése és az Oroszország elleni szankciók kivédése érdekében egymásra talált Szaúd-Arábia és Oroszország. A kőolaj-kitermelő országok kibővített tanácsa, az OPEC+ októberi bécsi csúcstalálkozóján – az Egyesült Államok és a nyugati szövetségesek nyomása ellenére – a napi kitermelés 2 millió hordós csökkentéséről döntött 2022 novemberétől. Ez volt az OPEC+ legnagyobb mértékű kínálatmérséklése 2020 óta, amely elébe ment az Európai Unió december elején élesedő olajembargójának.

A döntéstől az olaj árának emelkedését remélték, ami elsősorban Szaúd-Arábiának és Oroszországnak az érdeke. Emellett az olajkartell döntésének az is eredménye volt, hogy így már nem kivitelezhető az orosz tengeri olajkereskedelem nagymértékű blokkolása, hiszen az rendkívüli hiányt és az árak drasztikus emelkedését okozná, ami az egész világgazdaságot veszélyeztetné. Így a szankciók hatása nagyrészt arra redukálódik, hogy az orosz olajat más piacokra – nagyrészt Indiába és Kínába – irányítja át, ami a nyugati országok eredeti tervénél szerényebb eredmény. Becslések szerint az átlagosan napi 7 millió hordós orosz olaj- és olajtermékexportból még így is körülbelül napi egy–másfél millió hordó eshet ki az embargó miatt.

Ha jelentősen csökken az orosz kitermelés, de nő a globális igény, az hiányt és ellátási problémákat eredményezhet, ami felnyomja az árakat. Ebből a szempontból viszont nem is a nyersolaj az igazán kritikus, hanem a finomított termékek. Fontos ehhez tudni, hogy

Európa például napi másfél millió hordó dízelt hoz be külföldről, amelynek kétharmada, napi közel egymillió hordó Oroszországból jön. Erről leválni pedig sokkal nehezebb lesz idén februártól.

Enyhíthet valamit a helyzeten, hogy a Covid idején lelassult beruházások az utóbbi időben ismét felpörögtek, így a Közel-Keleten három nagy finomítót fognak átadni 2023 elején, míg Kínában kettőt, ezek pedig segíthetnek Európa ellátásában is.

Az Oroszország elleni szankciók szigorát tehát az is befolyásolja, hogy miként alakul majd az olajpiac – különösen a kínai Covid-helyzet tükrében –, mekkora lesz az olajéhség, és esetleg rá lehet-e bírni az OPEC+-t a kitermeléscsökkentés enyhítésére. Ez utóbbi azonban már csak azért is kétséges, mert éppen Oroszország és Szaúd-Arábia nyomására fogadta el a kartell az eredeti tervnél kétszer nagyobb, napi kétmillió hordós csökkentést.

Egy negatív forgatókönyv és Kína teljes újranyitása esetén piaci szakértők szerint az olaj hordonkénti ára 2023-ban elérheti akár a 121 dollárt is, de sokak szerint egy szerencsésebb helyzetben sem kerülhető el, hogy az árak ne emelkedjenek 100 dollár körüli szintre. Úgy tűnik tehát, hogy az olaj – a gazdasági recesszió ellenére is – kiváló befektetés lehet 2023-ban.