Oroszország és Szaúd-Arábia egymásra találtak

A kőolaj-kitermelő országok kibővített tanácsa, az OPEC+ bécsi csúcstalálkozóján – az Egyesült Államok nyomása ellenére – a napi kitermelés 2 millió hordós csökkentéséről döntött novembertől. Ez az OPEC+ legnagyobb mértékű kínálatmérséklése 2020 óta, amely elébe megy az Európai Unió december elején élesedő orosz olajembargójának. Az olaj ára a döntés óta nagyjából 3 százalékkal emelkedett, ami elsősorban Szaúd-Arábiának és Oroszországnak az érdeke. A döntést megelőzően június eleje óta jelentősen csökkent az olaj világpiaci ára, az akkori 120 dollár körüli szintről 90 dollár alá. A Brent jegyzése az utóbbi 52 hétben 65,72 dollár és 139,13 dollár között mozgott.

A lépés ezért tovább mélyítette a diplomáciai szakadékot a Szaúd-Arábia és Oroszország által támogatott olajkitermelők és a nyugati országok között, amelyek attól tartanak, hogy a magasabb energiaárak ártanak a törékeny világgazdaságnak, és akadályozzák azokat az erőfeszítéseket, amelyek célja, hogy Moszkvát megfosszák az olajbevételektől az ukrajnai orosz inváziót követően.

Sőt, a Fehér Ház kifejezetten oroszbarátsággal vádolja az OPEC+ kitermeléscsökkentésről szóló döntését, és ennek ellensúlyozása érdekében újabb 10 millió hordó kőolajat szabadít fel stratégiai tartalékaiból szintén novemberben, hogy mérsékelje az üzemanyag-árak várható további emelkedését. Karinne Jean-Pierre szóvivő újságírók előtt úgy fogalmazott, hogy az OPEC+ egyértelműen Oroszország mellé állt a bejelentéssel. A szóvivő hozzátette, ez az eset is emlékeztet arra, hogy az Egyesült Államoknak miért fontos csökkentenie függését a külföldi energiaforrásoktól, és a tiszta energia felé fordulnia. A Fehér Ház azt is közölte, hogy Joe Biden elnök a jövőben is mérlegelni fogja, hogy az árak csökkentése érdekében további stratégiai olajkészleteket szabadítsanak-e fel.

Elemzők ennek ellenére úgy gondolják, hogy a novemberi amerikai félidős választások előtt gyorsul majd fel az amerikai olajtartalékok felszabadítása, míg azt követően inkább a fokozatosság lesz jellemző, és nem tartják valószínűnek, hogy a közeljövőben újabb nagyszabású tengerentúli kínálatbővítés történhet.

Martin Durbin, az Egyesült Államok Kereskedelmi Kamarája energiapiaci intézetének elnöke sürgette az adminisztrációt, hogy a hosszú távú energiabiztonság érdekében fokozza az olaj- és gázkitermelést. Az üzleti vezető egy interjúban arra utalt, hogy az Egyesült Államok a világ legnagyobb kitermelője lehetne.

2022 júniusában az Európai Tanács elfogadta a szankciók hatodik csomagját, amellyel többek között megtiltja, hogy az EU Oroszországból nyersolajat és bizonyos kőolajtermékeket vásároljon, importáljon vagy vegyen át. A korlátozások alkalmazására fokozatosan kerül sor: a nyersolaj esetében hat hónap, a finomított kőolajtermékek esetében nyolc hónap elteltével, azaz decemberben és jövő februárban lép hatályba a tilalom. A Tanács átmeneti kivételt tett az olyan uniós tagállamokba importált, csővezetéken érkező nyersolajokkal, amelyek földrajzi helyzete sajátos függőséget okoz az orosz energiaellátástól – így hazánk számára is –, és ennek megszüntetéséhez nem rendelkeznek életképes alternatív lehetőségekkel. Mivel az EU-ba szállított orosz olaj nagy része tengeri úton érkezik, ezek a korlátozások az év végére az Európába irányuló orosz olajimport közel 90 százalékát fogják lefedni. A terv az, hogy az embargó jelentősen csökkenti Oroszország kereskedelmi nyereségét.

Az OPEC+ döntése azonban nemcsak Európában és az Egyesült Államokban, hanem Ázsiában is aggodalmat szül, ugyanis valószínű, hogy – különösen a közel-keleti olaj esetében – emelkednek majd az árak, és e kitermelők kínálata fedezi Ázsia keresletének mintegy kétharmadát. Az olaj drágulása a térségben is tovább növeli az inflációs félelmeket, miközben a kormányok immár Japántól Indiáig küzdenek a megélhetési költségek emelkedésével. Az is felhajthatja az árakat, hogy a fizetőképesebb Európa várhatóan sokkal több olajat fog elégetni az orosz gáz helyettesítésére ezen a télen, és az orosz olaj európai embargója miatt nagyobb konkurenciát jelent majd a piacon.

Az ellátási gondokat tovább növelheti, hogy az orosz nyersolajtermelés egyébként is jelentősen, becslések szerint közel napi 2 millió hordóval csökkenni fog.

Pletser Tamás, az Erste Bank olaj- és gázipari vezető elemzője a Privátbankár érdeklődésére elmondta, hogy az orosz termeléscsökkenésnek három fő oka van. A legfontosabb ezek közül a december elején életbe lépő európai olajembargó, a második fontos tényező, hogy a szankciók miatt decembertől nem lesznek biztosítva az orosz olajat szállító hajók, ami jelentősen csökkenti a piacra jutás lehetőségét, de emellett említendő még a G7-ek orosz olajra vonatkozó szeptember elején elfogadott árkorlátozása is. Ez utóbbi célja, hogy az orosz olaj a feltörekvő gazdaságokba áramoljon, de alacsonyabb áron, hogy csökkentse Moszkva bevételeit. Bár ennek tényleges szankciós hatása kisebb, elképzelhető, hogy Moszkva nyomott áron nem értékesíti olaját, inkább visszafogja a termelését.

Abdulaziz bin-Szalman szaúdi energiaügyi miniszter szerint az OPEC+ döntése folytán létrejövő tényleges kínálatcsökkentés nem éri majd el a napi 2 millió hordót, az csupán 1 millió hordó körül lesz.

Az Erste elemzője mellett Gaál Gellért, a Concorde Értékpapír Zrt. vezető részvényelemzője is megerősítette a Privátbankárnak, hogy az OPEC+ által kitűzött mennyiség és a tényleges csökkentés különbözete abból adódik, hogy a megállapodás az egyes országok kitermelhető mennyiségi kvótáira vonatkozik, azonban több olyan OPEC-tag is van – például Nigéria, Venezuela, Irak, Irán –, amely infrastrukturális problémák vagy szankciók miatt jelenleg se tudja a kvótája szerinti mennyiséget kitermelni. Ezért valószínű, hogy a csökkentések terhének nagy részét Szaúd-Arábia, az Egyesült Arab Emírségek és Kuvait vállalja, hiszen ők azok az országok, akik eddig is a kvótájuknak megfelelő kitermelési szinten voltak. Ugyan Oroszország is bevállalt napi 400 ezer hordós csökkentést, ez azonban az említett szankciók miatt valószínűleg nem jelent majd tényleges korlátozást. A megkérdezett elemzők szerint ezért a tényleges termeléscsökkenés az 1 millió hordót sem fogja elérni.