A kínai média tavaly november végi beszámolói szerint Peking elutasította a „Szibéria Ereje-2” földgázvezeték építésébe való befektetést, és ehelyett azt javasolta, hogy Moszkva teljes egészében fedezze a több milliárd dolláros projektet. Kína emellett ragaszkodik az orosz gáz jelentős árengedményeihez, erős "alkupozíciót" demonstrálva a Kremllel folytatott tárgyalásokon.
Gazprom a pácban
Idén a kedvezmény Kína számára 46 százalékra nő: a „Szibéria Ereje-1” vezetéken keresztül áramló gáz ára 271,6 dollár ezer köbméterenként, miközben Törökország és Európa számára 481,7 dollár.
A gázvezeték kulcsfontosságú Oroszország számára a Gazprom európai piacról való kivonulása után keletkezett veszteségek mérséklésében. Mivel a nyugati szankciók gyengítették Moszkva geopolitikai befolyását az energiaforrásokkal, Peking kihasználta a helyzetet, hogy olcsóbb áron növelje a Kínába irányuló orosz energiaáramlást. Miután elvesztette a nagy európai piacot, ahová a háború előtti csúcson több mint 150 milliárd köbméter gáz ment évente, a Gazprom tavaly kénytelen volt negyedével csökkenteni a termelést - ami rekordot jelent a cég történetében.
A legtöbb közgazdász szerint Moszkva nem tudja teljes mértékben kompenzálni az európai piacokhoz való korlátozott hozzáférésből eredő veszteségeket. Mihail Krutihin orosz olaj- és gázipari elemző hangsúlyozza, hogy Pekingnek kevés érdeke fűződik a „Szibéria Ereje-2” vezeték megépítéséhez, mivel Kínának nincs szüksége óriási mennyiségű földgázra.
Megjegyzi, hogy az új vezeték tervezett kapacitása 50 milliárd köbméter (bcm), míg a Gazprom eddig átlagosan 155 bcm-t exportált Nyugatra. Krutihin szerint a kedvezményekkel együtt a Kínába irányuló orosz gázexport még a kitermelés és szállítás működési költségeit sem fedezi. A Kreml mindazonáltal kénytelen egy második gázvezetéket építeni, mert a „Szibéria Ereje-1”-et támogató korlátozott gázlelőhelyek miatt a meglévő megállapodásokban ígért gázszállításokat enélkül nem tudja garantálni.
Peking kettős játszmája
Az, hogy Kína kihasználja az orosz sebezhetőségeket, nem meglepő. Számos szakértő már 2022-ben megállapította, hogy Peking csak azért támogatja Moszkvát, hogy kínai érdekeket szolgáljon, például kihasználva az orosz nyugatellenes narratívákat saját propagandájában, és az orosz Távol-Keletet "nyersanyaggyarmatként" kezelve.
Kína bizony nem fogja Oroszországot a saját kárára segíteni. Marina Rudjak, a Heidelbergi Egyetem sinológus professzora úgy véli, hogy a kínai kormány valóban attól tarthat, hogy egy átütő ukrajnai orosz győzelem megerősítheti Moszkva befolyását Közép-Ázsiában és azon túl.
Ugyanakkor Peking gyakorlati segítséget nyújt Moszkvának a Putyin elnök számára személyesen fontos projektekhez. Kína például 2015 óta aktívan megosztja a cenzúrával és az internet digitális ellenőrzésével kapcsolatos tapasztalatait, betekintést nyújtva a kínai "Nagy Tűzfal" funkcióiba és képességeibe. Ez az együttműködés azonban nem akadályozza meg Kínát abban, hogy versenyezzen Oroszországgal a közép-ázsiai, dél-kaukázusi és más régiókban való befolyásért.
Délibábokat kergetve
Moszkva szorult helyzete az jelenti, hogy irreális elvárásokat támaszt a "keleti partnerekkel", köztük Kínával és más "nem nyugati" országokkal való együttműködéssel szemben. Putyin többször kijelentette, hogy a BRICS-országok (eredetileg Brazília, Oroszország, India, Kína, India és Dél-Afrika) bővítése "a Nyugat hegemónia- és neokolonialista politikája elleni mozgalommá" válik. Ezzel szemben a szervezet tagjai nem tervezik a nyugati országokkal való kapcsolatok megszakítását, és igyekeznek maximális hasznot húzni a Kelet és Nyugat közötti egyensúly megtalálásából.
A Kreml másik irreális reménye az volt, hogy a BRICS-tagok közös valutát hozzanak létre, hogy Moszkva jobban ki tudja játszani a szankciókat. Tavaly nyár közepére a központi orosz média már augusztusra a valuta létrehozását jósolta, megjegyezve, hogy az elképzelés megvalósítása "közelebb van, mint valaha".
Kreml-párti szakértők arról beszéltek, hogy az új valuta a "mérgező" amerikai dollárt váltaná fel, és a kormányközi fizetések és elszámolások lebonyolítására szolgálna. A legoptimistábbak közülük egyenesen azt találgatták, hogy a dollár nem biztos, hogy ellenáll ennek a kihívásnak.
Az augusztusi BRICS-csúcstalálkozót követően az orosz tisztviselők viszont kénytelenek voltak elismerni, hogy partnereiknek nem áll szándékukban a közeljövőben közös valutát létrehozni. Tavaly augusztus 24-én Szergej Lavrov külügyminiszter a johannesburgi csúcstalálkozón hivatalosan is engedett az egységes valutával kapcsolatos moszkvai reményekből. Ugyanezen a napon a dél-afrikai pénzügyminiszter bejelentette, hogy a BRICS-csoporton belül még informálisan sem került szóba a közös valuta létrehozása.
Teheránnak nincs pénze
A szövetségesekkel szemben támasztott irreális elvárások Oroszország számára Iránnal kapcsolatban is láthatók. Oroszország 2022 elején 1,4 milliárd dolláros hitelkeretet nyújtott az iráni Szirik hőerőmű építéséhez, amelynek tartozását Teherán még nem rendezte. 2022 júliusában a Gazprom és a Nemzeti Iráni Olajtársaság egyetértési és együttműködési megállapodást írt alá, amely 40 milliárd dollár értékű projektekről szóló megállapodásokhoz vezetett.
Ezek a projektek magukban foglalják a Kish és az észak-parsi gázmezők fejlesztését, valamint Oroszország részvételét a dél-parsi mező üzemeltetésében. Még a megállapodások birtokában is kevés kézzelfogható előrelépés történt.
Független elemzők megjegyzik, hogy Moszkvának nem kellene számítania Irán segítségére az "észak-déli" folyosó mentén lévő, fejletlen infrastruktúra modernizálásában. Oroszország arra törekedett, hogy ezt az útvonalat fejlessze, hogy a Kaszpi-tengeren és Iránon keresztül összekösse a Perzsa-öböllel és az Indiai-óceánnal. Még ha az új folyosó tovább is fejlődik, nem lesz képes teljes mértékben helyettesíteni a hagyományos tranzitútvonalakat, amelyeket Oroszország az Ukrajna elleni háborúja előtt használt.
Oroszország egyre inkább arra kényszerül, hogy a politikai támogatás és segítségnyújtás kisebb megnyilvánulásaiért cserébe stratégiai erőforrásokat szállítson partnereinek rendkívül kedvezőtlen feltételek mellett. Hosszú távon ez a politika valószínűleg jelentős veszteségeket fog okozni Moszkva számára. Bár a Kínával és Iránnal való együttműködés bizonyos területeken javult, a jelenlegi körülmények azt mutatják, hogy végső soron mind Peking, mind Teherán a saját érdekeit fogja követni, akár Moszkva kárára is.
Az államfő nem állít miniszterelnök-jelöltet. 
