|
| Passau, Németország (fotó: Wikimedia Commons) |
Németország gazdaságának minden rezdülését árgus szemekkel figyelik az elemzők, hisz Európa legnagyobb gazdaságáról van szó, és sok európai országgal együtt mi is igen erősen függünk a német konjunktúrától. Az utóbbi hetekben, főleg a Volkswagen-botrány kipattanása óta felerősödtek az aggodalmak.
Új kihívások, nyugtalan jegybankárok
A német gazdaságnak alapvetően három olyan kihívással kell megbirkózni, melyek viszonylag frissek. Az első a kínai gazdaság lassulása és ezzel párhuzamosan sok fejlődő piac gyengélkedése. A másik a hirtelen megnövekedett menekült-beáramlás, melynek nem is látni a végét, végül pedig a Volkswagen-ügy. Az első annyiból lényeges, hogy Kína elég komoly exportpiac Németország számára, a menekültkérdés a költségvetést terheli meg, a Volkswagen-ügy pedig kárt okozhat a „Made in Germany” szimbólumnak, vagyis annak az eddigi vélekedésnek, hogy a német termékek igen magas minőséget képviselnek.
Ráadásul az egész euró-zóna is Németországtól függ, még pedig jóval erősebben, mint indokolt lenne, amint ezt a görög válság is mutatta. Mario Draghi EKB-elnök attól retteg, hogy ha a legkisebb lassulás bekövetkezik, akkor a defláció is megjelenhet, és akkor ő máris azon gondolkozna, hogy kiterjeszti a kötvényvásárlási programot, vagyis a pénznyomdát. Ez viszont annyiból lenne tragikus, hogy az amerikai kamatemelés kitolódásával együtt azt üzenné a piacoknak, hogy a jegybankárok nem urai a helyzetnek, és a monetáris politika nem tölti be többé azt a funkciót, amit több évtizede sikeresen tett.
Exporthelyzet
A héten fontos német ipari adatok jelennek meg, bár ezek még nem tükrözik egészében a Volkswagen ügy hatását, ahhoz azért hosszabb időre lesz szükség. Tulajdonképpen komoly gond csak akkor lenne, ha a német minőség hírneve csorbulna, és ez az egész autóipart érintené, vagyis más német gyártók termékei iránt is csökkenne a kereslet. Önmagában a Volkswagen sem kevés: ha 10 százalékkal csökken a cég termelése, az a német GDP-ben egy negyed százalékot jelent. Ez azonban még kibírható, az autóipar egésze viszont a német GDP 10 százalékát adja, az exportnak pedig 22 százalékát.
A kínai helyzet hatásairól csütörtökön kaphatunk képet, akkor jönnek kereskedelmi adatok. A kínai aggodalmak már nagyjából 3-4 hónapja, a kínai tőzsdelufi összeomlása óta jelentkeznek, így ha a Kínába irányuló export valóban csökkent, az már mutatkozni fog a mostani adatokban. Az adat egyúttal azt is mutatni fogja, erős maradt-e az import, melyet az utóbbi időben a belső fogyasztás hajtott.
Erős fogyasztás
Az erős belső fogyasztás okai pedig a csökkenő energiaárak, a javuló munkaerőpiac (idén 150 ezer új munkahely keletkezett, így a munkanélküliség a német egyesülés óta a legalacsonyabb szintre süllyedt). Ráadásul a bérek 3 százalékkal emelkedtek, miközben az infláció 0-ra csökkent. A fogyasztást rövid távon a menekültek is felpörgetik (csak idén 800 ezren érkeztek), de ennek hatását csökkenti, hogy ezt jószerével a német költségvetés finanszírozza. Ez viszont a költségvetés felborulásával fenyeget, miközben eddig 2016-ra kiegyensúlyozott költségvetést terveztek.
A Bloomberg számításai szerint a szeptemberre számítható növekedés éves szinten 2,18 százalék volt, ami azt jelzi, hogy a 3. negyedévben nem volt érdemi változás a korábbiakhoz képest. Ha ezt az érkező adatok is megerősítik, akkor van esély arra, hogy az erős belső kereslet egyelőre kompenzálja az export kiesést.
Közbeszerzési reform vagy uniós megfelelés? 
