|
| Elhagyott épület egy dzsámi és egy minaret mellett Podujeve városban, a koszovói-szerb határ közelében (Kép forrása: MTI Fotó, Kovács Tamás) |
Az EU gyengülő befolyása veszélyes vákuumot teremt a Nyugat-Balkánon és így oda lehet a történelmi lehetőség a térség stabilizálására. Júniusban Brüsszel elhalasztotta a csatlakozási tárgyalások megkezdését Albániával és Macedóniával, holott ez utóbbi – igaz, nemzetközi nyomásra - történelmi áttörést ért el Görögországgal a névvitában. Két évtizedes várakozás után a térség hét kormánya fokozatosan elveszti hitét, hogy valaha is megnyílnak előtte a brüsszeli kapuk. Mindez egy olyan régióban, amely etnikailag és vallásilag megosztott, határvitákkal terhelt és még nem tért teljesen magához a 90-es évek háborúi után.
Átsugárzó rivalizálás
Mindennek tetejébe Moszkva és Washington közötti vetélkedés a Közel-Keleten átsugárzik a Balkánra is. Mind a Közel-Kelet, mind a Balkán a nagyhatalmak számára stratégiai fontossággal bírnak és a szír proxi háború befolyásolja egymás közti rivalizálásukat a Balkánon is. Mindezek miatt keltett a térségben komoly hullámokat John Bolton nemzetbiztonsági tanácsadó augusztus végi kijelentése, miszerint Washington nem ellenezné a Szerbia és Koszovó közti területcserét kölcsönös megegyezésük esetén.
Az esetleges megegyezés értelmében a dél-szerbiai Presevo, Medjedja és Bujanovac Koszovó része lenne, a szerbek lakta Észak-Koszovó viszont Szerbiáé. Johannes Hahn bővítési bizos támogatja a kezdeményezést, Merkel kancellár viszont egyértelműen nemet mondott rá. Federica Mogherini, az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselője két tucat civil szervezettel együtt aláírt levelében is figyelmeztetett ennek a veszélyeire.
Jó ötletnek tűnt
A területcsere ötlete első pillantásra csábítónak tűnik, hiszen a Brüsszel által eddig vezetett normalizációval semmire sem jutott a két állam és az EU-csatlakozási tárgyalások sem haladnak érdemben, amíg az ellentétek fel nem oldódnak Belgrád és Pristina között. De a Balkánról lévén szó rögtön adódik a kérdés, hogy melyik lesz a következő dominó? Ki fog megálljt parancsolni, ha ugyanilyen logikával a boszniai szerbek, avagy a mecedóniai albánok veszik a kalapjukat?
|
| Káncz Csaba |
Pandóra szelencéje ráadásul akkor nyílna meg a szomszédságunkban, amikor világszerte erősödnek a nemzeti, szeparatista mozgalmak, miközben egyre gyengülnek a nemzetközi konfiktus-megoldási képességek. Márpedig Bosznia-Hercegovina esetében nincsen olyan elképzelhető verzió, amelynek alapján háború nélkül fel lehetne osztani az államalakulatot.
Egy éve a bosnyák muszlim közösség vezetője Bakir Izetbegovic szögezte le, hogy hajlandó háborút vívni a szerb közösséggel, ha azok kiválnak az államközösségből. Ehhez pedig adott esetben a neo-ottomán vonalvezetésű Ankarának is lenne egy-két szava, hiszen Erdogan rendszeres pénzügyi támogatásban részesíti Bakir Izetbegovic-ot, akit csak ’Bakir testvér’-nek hív.
A boszniai választásokat pontosan egy hónap múlva rendezik meg, miközben Moszkva öles léptekkel erősíti kapcsolatát a boszniai szerb biztonsági erőkkel. Tárgyalások folynak Moszkva és Banja Luka között egy olyan orosz „humanitárius” központ felállításáról, amely már működik a szerbiai Nis városában és amely a nyugati elhárítás szerint orosz kémközpontként üzemel. Nem véletlen tehát, hogy London újabb 40 katonát küld Boszniába a választásokra időzítve, hogy „elejét vegyék az orosz beavatkozásnak a szabad választásokba”.
Káncz Csaba jegyzete
A Fehér Ház egyelőre kivár. 
