Az elmúlt hónapokban gyakorlatilag naponta érkeztek a híradások a harcok sújtotta kelet-ukrajnai kisvárosról, Avgyijivkáról. A hírek hol orosz előrenyomulásról, hol sikeres ukrán védekezésről szóltak – az oroszok által uralt Donyeck kapujaként emlegetett település stratégiai fekvése miatt a harcok kereszttűzébe került.
Mára Avgyijivka – csakúgy, mint tavaly Bahmut – a pusztulás szimbóluma, romhalmaz és szellemváros lett helyszíni jelentések szerint.
De pontosan mi a helyzet most ott? Milyen a mindennapi élet? És hogyan élik meg a helyiek szülővárosuk pusztulását?
Betörtek az oroszok
Avgyijivka már 2014, az orosz-ukrán konfliktus kirobbanása óta frontvonalban van. Az orosz hadsereg tavaly októberben indított erőteljes, rakéta- és légicsapásokat magában foglaló hadműveletet ellene, ukrán közlések szerint csak januárban több mint 300 precíziós bombát dobott le. Mindezek ellenére nem tudott bejutni a városba – egészen mostanáig.
A BBC helyszíni riportja szerint az elmenekült helyiek és a még ott maradt lakókat evakuálni próbáló önkéntesek arról számoltak be, hogy az orosz csapatok nemrég számos utcát elfoglaltak a település déli részén.
„Néhány embernek sikerült kijutnia arról a területről, de ennek már két napja” – mondták a brit adónak. – „Most már senki sem jut ki onnan. Azt az információt kaptuk, hogy testek fekszenek az utcákon, de túl veszélyes oda menni.”
Vitalij Barabash, a város katonai parancsnokságának vezetője szerint ugyanakkor csak kis „szabotázs csoportoknak” sikerült betörniük a külvárosokba.
A háború előtt több mint 30 ezer lakosú Avgyijivkában már tavaly nyáron is csupán mintegy 1600-an maradtak, jelenleg pedig alig több mint ezren laknak ott. Sokan elmenekültek, sokan viszont életüket vesztették az ostromban. A halottak egy része még mindig a romok alatt van, mivel sem elegendő mentőegység, sem megfelelő felszerelés nincs a kiszabadításukra.
„Találat ért egy alagsort a Szoborna utcán. Sokan meghaltak” – állítja egy önkéntes. A helyszínre nem tudott eljutni, mivel ma már ez az utca is a frontvonal része.
"Hagyjatok itt meghalni!"
A helyi mentőegységek, az úgynevezett Fehér Angyalok beszámoltak egy olyan esetről is, amikor egy légicsapás helyszínén, egy házban egy súlyosan vérző nőt találtak. Miközben ellátták a sebeit, a közelből lövések hallatszódtak. Nem sokkal később egy drón ledobott egy bombát, amely majdnem eltalálta az autójukat.
Vitalij Barabash szerint a helyiek már próbálják elkerülni, hogy nagyobb csoportokban húzzák meg magukat a pincékben, mivel az orosz drónok képesek kikémlelni és lebombázni a rejtekhelyeket.
A veszély és az elviselhetetlen életkörülmények ellenére azonban még mindig vannak olyanok, akik maradnak. Például azért, mert félnek a költözéssel járó bizonytalanságtól, vagy egyszerűen nem akarnak elmenni.
Az ukránok körében egyébként elterjedt az a feltételezés, hogy azok, akik eddig nem menekültek el a frontvonalban fekvő falvakból és városokból, valójában oroszbarátok. Ez egyes esetekben igaz lehet, de például Avgyijivkában, ahol most életveszélyben vannak a lakók, nem valószínű, hogy politikai ok áll a maradás hátterében.
A Fehér Angyalok beszámoltak például egy olyan esetről is, amikor egy idős nénit próbáltak evakuálni unokáival együtt egy házból, amely közelében számos rakéta csapódott be. Az unokákat elvitték, a járni már alig képes hölgy azonban hajthatatlannak bizonyult, hiába könyörögtek neki. „Hagyjatok itt meghalni!” – mondta elhaló hangon a mentőcsapat által készített videófelvételen.
A harcok erősödésével egyre több lett a menekült: tavaly október óta 400-an hagyták el a várost a helyi hatóságok szerint. „A feleségem nagyon beteg, úgyhogy a távozás mellett döntöttem. Meg kell mentenem’” – mondta a BBC-nek Victor, aki egy kisebb csoporttal együtt menekült el. Fél órával távozásuk előtt egy rakéta csapódott be egyik autójuk közelében, de szerencsére egyikőjük sem sérült meg.
A csoport másik tagja, Jekatyerina arról mesélt, hogy háromszor csapódtak be rakéták a háza közelében, de csak a férje halála után döntött a távozás mellett.
„Kiment kenyérért, de soha nem jött vissza. Egyedül maradtam. Annyira féltem a légicsapások alatt, hogy megbénult a lábam. A házam leégett, a mennyezet beszakadt. A szomszéd házat találták el, egy nagy bummot hallottam. Semmi nem maradt belőle” – mondta sírva.
Egy másik menekült arról mesélt, hogy nagyszüleit kénytelen volt hátrahagyni. Nem akartak eljönni, a nagymamája pedig amúgy is mozgásképtelen.
Az ENSZ idén januári jelentése szerint az orosz-ukrán háború eddig 10 242 civil halálos áldozatot követelt (túlnyomó többségben Ukrajnában, kis részben Oroszországban), az áldozatok közt 575 gyerek van. Ez „csak” a megerősített halálesetek száma, a valós szám ennél jóval nagyobb lehet. Minimum 19 300-an megsebesültek.
A fiatal ukránoknak csaknem kétharmada, Ukrajnán belül pedig összesen 3,7 millió ember volt kénytelen elhagyni otthonát. Globálisan 6,3 millió ukrán menekültet regisztráltak, az EU-n belül pedig több mint 4 millió ukrán menekült részesül védelemben – legtöbbjüket Németország, Lengyelország és Csehország fogadta be.
Kő kövön nem marad
A harcok hevességét jelzi, hogy az ukrán erők csak az elmúlt vasárnap 21 támadást vertek vissza az avgyijivkai fronton, és több mint 15 települést ért orosz tüzérségi támadás a térségben ukrán közlések szerint.
Az amerikai Institute for the Study of War elemzőintézet úgy véli, hogy az orosz csapatok feladhatták a város teljes bekerítésére szőtt tervüket, és inkább épületről épületre haladva, nyers erővel próbálják majd bevenni – mint tették azt tavaly Bahmut esetében.
Avgyijivka ostromával ebben a cikkben is foglalkoztunk. A Nagyító többi cikkét itt olvashatják.
Néhány tizedszázalékos emelkedéssel igyekeznek pluszban zárni a hetet a tőzsdék. 
Csúcson a forint, mélyponton a kötvényhozamok: strukturális fordulat a magyar piacokon?
