|
| Helyi lakosok ivóvizet töltenek tartályaikba egy lajtos kocsiból Kolkata egyik szegénynegyedében 2018. március 22-én, a víz világnapján. (MTI/EPA/Pijal Adhikari) |
Miközben a dél-afrikai Fokváros a modern világ első világvárosaként november 11-én kifogyhat az ivóvízből, egy új műholdas felmérésen alapuló tanulmány szerint négy ország – India, Marokkó, Irak és Spanyolország – hamarosan ugyanezzel a sorssal szembesülhet. Az amerikai World Resources Institute a világ félmillió víztározójának szintjét vizsgálva jutott erre a következtetésre. Márpedig ennek súlyos globális politikai kihatásai lesznek.
Ázsia kiszárad
Elég, ha arra gondolunk, hogy az elmúlt években a rendkívüli szárazság Nigériában hozzájárult a Boko Haram terrorcsoport felemelkedéséhez, Szíriában pedig a rossz termés és az élelmiszerárak növekedése békétlenséget váltott ki, ami aztán hét éve polgárháborúhoz vezetett. A bevándorlók Európába áramlását is nagyban befolyásolják az egyre romló éghajlati viszonyok a Közel-Keleten és a szubszaharai régióban.
A Massachusetts Institute of Technology (MIT) tanulmánya szerint Ázsia minden más kontinensnél kevesebb egy főre jutó ivóvízzel rendelkezik. Holott a térségben már amúgy is feszült India és Kína kapcsolata és a vízért folytatott versenyfutás csak tovább mérgezi a politikai légkört Ázsia államai között. Az indiai meteorológiai szolgálat adatai szerint Indiában idén januárban és februárban 63 százalékkal kevesebb csapadék esett, mint tavaly ugyanebben az időszakban, míg a március elejétől április 11-ig terjedő időszakban 31 százalékos a csökkenés mértéke.
Kína legnagyobb, nemzetközileg is megosztott vízkészlete a Tibeti Fennsíkon helyezkedik el, amelyet Peking az 1950-es években annektált. India agresszornak tartja Kínát, amely már eddig is a világ legtöbb gátját építette meg és a 2016-ban elfogadott 13. kínai ötéves terv a Fennsíkon több új gát építését célozza meg. Kínában él a világ lakosságának 20 százaléka, de a Föld édesvizeinek csupán 7 százalékával rendelkezik. Peking felszíni vizeinek 40 százaléka eközben már olyannyira elszennyeződött, hogy még mezőgazdasági vagy ipari használatra sem alkalmas.
Dráma Iránban
|
| Káncz Csaba |
A helyzet már Iránban is drámai. Az országban, amely a globális édesvíz-készletek csupán 0,3 százalékával rendelkezik, miközben lakossága a világ népességének 1 százalékát adja. Irán népességének és gazdasági termelésének 90 százaléka olyan kis területekre koncentrálódik, amely már kiemelt szintű vízszűkével szembesül. A víz-túlfogyasztás fő felelőse a mezőgazdaság, amely 92 százalékát használja föl a víznek és a gondozatlan öntözőrendszer miatt csupán 30 százalékos hatékonysággal használja föl a szektor az ivóvizet.
Iszfahán városában és Kuzesztán tartomány több kisvárosában az elmúlt hónapokban rendszeresen fellángoltak a tüntetések az ivóvíz hiánya miatt. A kormányzat kárpótlást ígért a gazdálkodóknak, de az elégedetlenség folytatódik. Az iráni meteorológiai szolgálat bejelentése szerint jelenleg az ország területének 97 százalékát sújtja a szárazság.
Nem véletlen, hogy az ilyen szintű sérülékenységre felfigyeltek már az amerikai katonai tervezők is. A jelentés szerint „az 1979-es iráni forradalom óta az ország egy főre jutó fenntartható vízkínálata több, mint a felével esett. Az ország nagy területein az ivóvíz iránti igény a kínálatot az év harmadában meghaladja. A 14 éve tartó szárazság hozzájárult ehhez a helyzethez, ahogyan a pocsék erőforrás-gazdálkodás is. Ennek eredményeképpen az ország több részében a vízzel összefüggő szükséghelyzet miatt zavargások tapasztalhatók”.
Káncz Csaba jegyzete
Közbeszólt a háború. 
