Az, hogy a sportra jelentős kormányzati figyelem irányul, 2010 óta nem meglepetés. Stratégai ágazatként évről évre egyre több költségvetési forrás áramlott a sport területére az infrastruktúra fejlesztésétől kezdve egészen a működési költségekhez nyújtott extra kormányzati támogatásokig. Számos cikkben foglalkoztunk már azzal, hogy hálózta be a NER a labdarúgást vagy épp nehezedett rá általában a sport területére az állam.
Egy tényt azonban nem lehet elvitatni és érdemes már az elején rögzíteni: a 2010 előtti időszakban főleg instrastrukturálisan a pusztulás jellemezte az ágazatot, tehát bizonyos mértékű állami figyelem és anyagi szerepvállalás indokolt volt. A realitás talajáról indulva aztán gyorsan átesett az Orbán-kormány a ló túloldalára ebből a szempontból, melynek újabb, kikezdhetetlen bizonyítéka az a magatartás, amit a kormányzat tanúsított a koronavírus-járvány miatt kialakult válság során.
Természetesen nem tisztünk kételkedni abban, hogy a sport területén működő szervezeteket, cégeket is megviselte az idei év, ahogy azt sem, hogy a klubok jelentős bevételtől estek el a zártkapus mérkőzések miatt. A kormány járvány alatti költéseinek nagysága mégis sok esetben nagyon nehezen indokolható. Ráadásul az arányok is egészen megdöbbentők.
A koronavírus-járvány hazai, márciusi megjelenésétől, pontosabban a veszélyhelyzet első átcsoportosításától (március 20.) kezdve összegeztük a Magyar Közlönyben megjelent átcsoportosításokról szóló kormányhatározatokat. Kíváncsiak voltunk ugyanis arra, hogy jelen körülmények között, amikor számos ágazat komoly problémákkal küzd, amikor a vendéglátás, a turizmus gyakorlatilag lenullázódott, milyen célokra és legfőképp mekkora összeget csoportosított át a kormány. Ezek a pénzek alapvetően három forrásból származnak:
- a Gazdaságvédelmi Alapból, melyek a járvány negatív gazdasági hatásainak enyhítésére hoztak létre,
- a rendkívüli kormányzati tartalékból,
- valamint a Központi Maradványelszámolási Alapból.
Összesítésünk szerint a tavasztól kezdve egészen a cikkünk megírásának pillanatáig, 140,2 milliárd forintot csoportosított át a kormány a sport területére. Napokra lebontva ez 541 millió forintos kiadást jelent.
Az idei év gyakorlatilag három főbb szakaszra bontható:
- a koronavírus-járvány első hullámára,
- a nyári, korlátozásoktól gyakorlatilag mentes időszakra, amikor az élet újraindult Magyarországon,
- valamint a járvány második hullámára, melynek kezdete Gulyás Gergely, Miniszterelnökséget vezető miniszter meghatározása alapján augusztus 27-ére datálható.
A kormányzati sportköltések pedig egész kiegyensúlyozottan alakultak számításaink szerint. Egyelőre legyen szó teljesen leállt gazdaságról, karaténos időszakról, vagy a felszabadult hetekről, hónapokról, amire szüksége volt az ágazatnak anyagi téren, azt megkapta.
- Az első hullám idején 48,2,
- a nyári időszakban a korlátozások feloldása után augusztus 27-ig 44,2,
- a második hullám kezdete óta pedig 47,7 milliárd pluszforintot biztosított a kormány.
A kormányhatározatokkal átcsoportosított pénzeket egyébként joggal tekinthetjük és nevezhetjük pluszforrásoknak, mivel ezek az elfogadott költségvetésben szereplő tételeken felül, más-más (ebben az esetben három) előirányzatról lett elvonva. Azt viszont már sokkal nehezebb pontosítani, hogy hova és milyen célokra mentek el ezek az átcsatornázott pénzek. A kedvezményezett előirányzatok ugyanis az esetek nagy részében túlságosan széles területet fednek le és homályosak ebből a szempontból. Hiszen volt, amikor "sportlétesítmények fejlesztésére" csoportosítottak át néhány százmillió forintot, vagy épp milliárdok mentek el "egyedi sportlétesítmény-fejlesztésre".
Ennek ellenére nagyobb kategóriákba soroltuk a költéseket, ami alapján kirajzolódik, hogy
a legtöbb pénzt, a különféle létesítményfejlesztések, illetve azok előkészítése vitte el március eleje óta. Összesen 104,2 milliárd forintot.
Kapott pénzt a Bozsik Stadion, a veszprémi uszoda, a tatabányai multifunkcionális sportcsarnok is, csak, hogy néhány példát említsünk. Ezek létjogosultsága mellett legalább annyira lehet érvelni is, mint vitatni azokat. A fejlesztések ugyanis közvetlenül az építőipar területén működő szereplőket segíthetik, ha a járvány és a válság miatt nem kényszerülnek leállni, esetleg a tervezett beruházások időben elindulnak. Viszont az ügy pikantériája, hogy ezeket bár hazai vállalatok végzik és így a magyar gazdasági szereplők tudnak általuk erősödni, ezen a részpiacon egy jól körbehatárolható vállalkozói kör, a NER potentátjai tudnak csak labdába rúgni.
Ezt azonban nehezen lehetne nyomós és vállalható indokként elfogadni, így történhetett meg az is, hogy egy korábbi összegzésünk nyomán Farkas Örs, a Kormányzati Tájékoztatási Központ szóvivője kényszerült magyarázni a helyzetet az ATV Egyenes beszéd című műsorában.
"Arra, hogy ezek a létesítmények ne pusztuljanak le, az egy fontos szempont" - válaszolta a szóvivő a műsorvezető kérdésére, miszerint mi indokolja, hogy most is 10 milliárdot költsenek sportcélokra.
Igaz, arra a felvetésre már - a kormányrendelet ismeretlenségére hivatkozva - nem tudott reagálni, miszerint egy még el nem kezdett beruházás hogy pusztulhat le.
A sportcélú kiadásokra visszatérve, annál, ami létesítmény-fejlesztésre ment el, már jóval kisebb összegek jutottak
- a versenysportra és az olimpiai felkészülésre, 9,3 milliárd forint,
- a sportakadémiák 11,8 milliárd forinthoz jutottak,
- és külön-külön közel 4 milliárd forint jutott a Nemzeti Sportközpontoknak, a sportági szakszövetségeknek, sportstratégiák előkészítésére,
- illetve egyéb kiadásokra, amibe belesoroltuk például a sport nészerűsítésével összefüggő átcsatornázást, vagy a sportcélú fejlesztéshez kapcsolódó ingatlanvásárlásra átcsoportosított 2,6 milliárd forintot. Zárójeles megjegyzés: ez utóbbi esetben sem lehet tudni, hogy milyen beruházásra, hol történt az ingatlanvásárlás, és ki volt az eladó fél.
A konkrét költségvetési átcsoportosítások mellett érdemes megemlíteni egyébként, hogy egyéb módon is segítette a sport ágazatát a kormány. Lehetővé tette például, hogy gyakorlatilag a Járvány Elleni Védekezési Alap egyik forrását jelentő extra bankadó felét a hitelintézetek TAO-támogatás formájában különféle sportszervezeteknek utalják át. Utóbbiaknak pedig megteremtette a lehetőséget a kormány, hogy az addig csak bizonyos (30-70) százalékban TAO-val finanszírozható költségeket teljes egészében, 100 százalékig olyan pénzből fedezzék, melynek az államkasszában lenne a helye.
Sőt, a második hullámban a novemberi lezárás miatt kialakított bértámogatással még a sportolók esetében is lehetett élni a megjelent kormányrendelet értelmében, holott alapvetően azzal a vendéglátás, turizmus, szórakoztatóipar területén tevékenykedőket célozták meg. Azokat, akiknek a kijárási tilalom és járvány terjedésének megakadályozása érdekében be kellett zárniuk, és fel kellett hagyniuk a tevékenységükkel.
Az egyházak sem panaszkodhatnak, egészségügyre viszont alig ment pluszforrás
A Magyar Közlönyökben megjelenő, átcsoportosításokat tartalmazó kormányhatározatokat rendre mi is feldolgozzuk, melynek során tűnt fel, hogy egy előirányzat egész gyakran szerepel ezekben a határozatokban. Ez az "egyházi célú központi költségvetési hozzájárulások". Így a sportcélú átcsoportosítások mellett ezeket is legyűjtöttük, és sejtésünk, miszerint jelentős összeget csoportosított át a kormány az egyházakhoz a válság alatt, beigazolódott.
Összesítésünk alapján nem sokkal marad el a teljes költés a sportkiadásokétól: 103,2 milliárd forint ment az egyházakhoz március óta.
Az idézett jogcímcsoporton belül főként az egyházi épített örökség védelme és egyéb beruházások jogcím volt a kedvezményezett, ezen belül is az egyéb felhalmozási célú kiadások előirányzat. Hogy ezek a nehezen megfogható célok pontosan mit takarnak, milyen beruházásokat és milyen védendő örökséget, azt egyelőre a jótékony homály fedi.
A 140 milliárdos sportcélú és a 103 milliárdos egyházi célokkal összefüggő átcsoportosítások mellett adja magát a kérdés, hogy mindezekkel párhuzamosan vajon az egészségügy területe, a gyógyító-megelőző ellátás milyen mértékben részesült az állami "pénzesőből" a válság idején. Azon válság idején, ami nemcsak gazdasági, de az egészségügyet is addig nem látott kihívások elé állította.
A kormányhatározatokban összesítésünk szerint mindössze 50,7 milliárd forint átcsatornázása történt az egészségügy irányába, vagyis majdnem a harmada annak, amit a sport területére irányított a kormány, és fele az egyházi pluszpénzeknek.
Nem mellékes tény ugyanakkor, hogy a tavaszi időszakban százmilliárdokat költött az állam lélegeztetőgépekre, valamint védőfelszerelések beszerzésére, a költségvetési átcsoportosítások során mégsem volt akkora fókusz az egészségügyön, annak alapfeladatainak pluszfinanszírozásán, mint volt például a korábban vizsgált két esetben. Bár a legnagyobb harc - hogy a miniszterelnök szavajárásával éljünk - a kórházakban zajlott és zajlik manapság is, számos olyan eset látott napvilágot, amikor a háziorvosok, népegészségügyi dolgozók ütköztek komoly nehézségekbe a hozzájuk áramló kérés, igény, megkeresés nagy száma miatt, de például a nem kellő mértékben biztosított védőfelszerelésre is volt példa.
Miközben tehát az egészségügy harcol az egyik fronton a koronavírus-járvány ellen, a másik fronton a gazdaság szereplői, a vállalkozások próbálnak túlélni, addig a sportnak továbbra is kitüntetett helye van az Orbán-kormánynál. Olyannyira, hogy az első hullámban sokkal több forrást mozgatott meg a kormány, vagy tervezett megmozgatni, mint amennyit a munkahelyek megtartására fordított. A nagyságrendek érzékeltetése kedvéért:
- sportra napi 541 millió,
- egyházakhoz napi 398 millió,
- az egészségügyre pedig naponta 196 millió pluszpénzt csatornázott át a kormány.
Nem vitatva, hogy a sport területét sem hagyta érintetlenül a koronavírus-járvány, joggal merül fel a kérdés, vajon teljesen indokolt-e minden egyes tétel és költés? Nem kellettek-e volna azok a milliárdok más, nagyobb bajba került ágazatoknak, gazdasági szereplőknek?
