Mehdi 15 éves volt, amikor menedéket keresve hajóval érkezett Ausztráliába érkezett. Ám annak ellenére, hogy hivatalosan elismerték menekültként, azóta sem engedték szabadon. Most január elején töltötte be a 24. életévét. Kilenc születésnap fogságban.
Minden napja egyforma, amelyeket most egy olyan szállodai szobában tölt el, amelyet a kormány a menekültek fogva tartására jelölt ki, szabadságában korlátozva, spártai körülmények között.
„Próbálom kitalálni, hogyan töltsem ki a napjaimat, mert túl kell élnem azokat. Ha tudok aludni, annyit alszom, amennyit tudok, egyébként csak kimegyek egy cigire, filmet nézek, könyveket olvasok. De általában nem csinálok semmit, csak fekszem az ágyamon."
A Carlton’s Park Hotelben töltött élete Mehdi születésnapjának előestéjén azonban abszurd fordulatot vett. Kapott egy új földszinti szomszédot, mégpedig a világ első számú teniszezőjét, Novak Djokovićot. Látni mondjuk nem láthatja az Australian Open címvédőjét az elkülönítési protokollok és amiatt, mert az őrség minden emeletet külön is szigorú zárlat alatt tart – számol be róla a The Guardian.
„Kicsit csalódott vagyok. Mindenki azt akarja tudni Novákkal kapcsolatban, milyen neki a szálloda, de nem kérdeznek rólunk, akik hónapok, évek óta be vagyunk zárva erre a helyre. Soha nem láttam ennyi kamerát, ennyi figyelmet, mint ami Novak Djoković miatt van, és abban bízom, hogy ő megismeri az itteni helyzetünket, és beszél is majd róla.”
Mehdi, 15 éves gyerek volt, amikor hajóval megérkezett Ausztráliába menedéket keresve, mert szülőhazájában, Iránban az ahwazi arab kisebbség tagjakként üldöztetésnek volt kitéve. Családja menekülésre buzdította és megszervezték az útját, abban a reményben, hogy a világ másik felén szabad lehet.
Azt, hogy a fiú valóban védelemre szorul,gyorsan elismerték Ausztráliában, de a menekültstátusz nem hozta el Mehdi számára a biztonságot, vagy egy új kezdet reményét: azóta is fogva tartják egyik vagy másik városban, most éppen az elhíresült melbourne-i Park Szállodában.
Mehdi végignézte, ahogy a csónaktársai, akikkel együtt érkezett, sorra kiszabadulnak a fogságból, hogy elkezdjék életüket, karrierjüket és családot alapítsanak. De sok fogvatartott társa kétségbeesésében felgyújtotta magát, őt pedig indoklás nélkül megverték, bántalmazták, bebörtönözték. Soha nem vádolták bűncselekménnyel, vagy jogsértéssel, ennek ellenére még mindig nem tudja, mit jelenthet a szabadság Ausztráliában. Január 3-án volt a kilencedik, fogságban töltött születésnapja.
„Öregszem. Nagyon szomorú, hogy elpazaroltam a fiatalságomat, a tinédzserkoromat. Nem akarok középkorúként kilépni innen.”
Amit a külvilágból érzékel, csak fokozza a fájdalmát. Látja, hogy a fiatalok mennyire jól érzik magukat, posztolnak az Instagramon és élik az életüket. Ő nagyon messze áll ettől.
„A születésnapoknak kellene a legboldogabb napoknak lenniük, de nekem a legszomorúbbak. A fogvatartásom alatt mindig ezek a legnehezebbek, egész nap az elvesztett évekre gondolok. Ki kell találnom a legjobb módszert a túléléshez. De néha úgy érzem, hogy ha másokkal kommunikálok, akik hasonló helyzetben vannak, a frusztrációik hatással lehetnek a mentális egészségemre” - mondja.
Mehdi engedélyt kapott az Egyesült Államokba való áttelepítésére a két állam közötti cseremegállapodás értelmében. A 2016-os megállapodáskor Amerika beleegyezett abba, hogy áttelepítse az Ausztráliában fogvatartott menekülteket, cserébe Ausztrália közép-amerikai menekülteket fogad be az Egyesült Államok által fenntartott táborokból. A cserében közel 1000 menekültet telepítettek át, de a folyamat roppant lassú, és a helyek kiosztása is szeszélyesnek tűnik azok számára, akik néha évekig várnak egy olyan helyre, amely talán nem is létezik. Mehdi elveszítette a hitét, hogy valaha is eljön az ő napja.
Látta, ahogy barátai, meg más menekültek is, akik gyerekként érkeztek, kisétálnak a fogságból, kimennek a repülőtérre és elrepülnek a szabadságba.
„Jó látni, hogy az emberek kiszabadulnak innen, de az érem másik oldala az, hogy „miért nem én, miért a többiek? Nem látok különösebb okot arra, hogy itt tartsanak.”
Mehdi dühítőnek találja, hogy a kormány következetes politikáról beszél, miközben a hajók érkezésével kapcsolatban számos következetlenség történik. A kormány továbbra is azt állítja, hogy egyetlen ember sem telepedhet le Ausztráliában, aki hajóval érkezik menedékjogot kérve, de Mehdi több tucatról tud, akikkel ez megtörtént. A kormány nem hajlandó elfogadni Új-Zéland ajánlatát sem, hogy menekülteket telepítsen át Ausztrália, azzal érvelve, hogy ez „húzó tényezőként” működne, és arra ösztönözné az embereket, hogy hajóval érkezzenek Ausztráliába.
„Miért engedett el a kormány több ezer embert, akik hajóval érkeznek, de egy maroknyi menekültet nem? Példát akarnak statuálni a politika kedvéért?” – teszi fel kétségbeesve Mehdi, akit mikor Nauruban börtönbe zártak, s tiltakozott a fogvatartás körülményei ellen, egy őr megfenyegette, hogy megöli.
Vajon Djokovics szobája milyen lehet?
A brisbane-i bevándorlási tranzitszállás kaotikus volt, ezzel szemben a melbourne-i Park szálloda nem más, mint a megtestesült magány. Mehdi minden napját szállodai szobája szigorú magányában tölti, néhány értékes, dohányzással töltött perc kivételével. Még az apró erkélyt is bedeszkázták.
Tavaly októberben és novemberben Covid-járvány söpört végig a szállodában fogvatartott menekülteken és menedékkérőkön. Az akkor ott fogvatartott 46 ember közül 22-en voltak fertőzöttek. Egy menekült szövetségi bírósági eljárást indított annak érdekében, hogy mentőszemélyzet juthasson be a szállodába, felmérni a helyzetet és kezelésben részesíteni, akit kell.
Korábban a szállodát karanténra használták, és ebben a létesítményben volt Victoria állam második Covid-hullámának epicentruma, az államban előforduló Covid-esetek 90 százalékát itt regisztrálták. A pusztító második hullám után a szállodát kivonták a karanténból, eladták, átnevezték, majd a kormány „alternatív fogvatartási helynek” nevezte ki a menekültek és menedékkérők, főként a Nauruból és Pápua Új-Guineából érkezők számára. A szálloda szobáiban az ablakokat beszögelték, hogy egyáltalán ne nyíljanak ki.
December 27-én a Park Hotelben fogvatartott menekültek a szobájukban felszolgált ételben talált kukacokról tettek közzé képeket. Egy héttel korábban tűz ütött ki a szálloda felső szintjén. Amikor a rabok a földszinti hallba menekültek, őrök akadályozták meg őket a távozásban. Néhányan a szorongástól elájultak, mások kénytelenek voltak palackokba vizelni, mert nem volt WC. Mehdi gyermekkori otthonát Iránban egy tűz pusztította el, ami traumatizálta, ezért a tűzesetnél szorongott, légzési problémái voltak.
Az ausztrál belügyminisztérium nem válaszolt a The Guardian kérdéseire Mehdi határozatlan idejű fogvatartásával kapcsolatban. De Mehdi abban bízik, hogy talán Novak Djoković ottléte kapcsán talán nagyobb figyelem vetülhet rájuk, ami segíthet helyzetük megoldásában.
Megjelent egy új korcsoport, a "szuperszázasoké", amelybe azok tartoznak, aki 110 év felettiek. 
