Több ezer forgalomból kivont sugárhajtású repülőgépet tárolnak a nevadai sivatagban - de Nagy-Britanniában és Kirgizisztánban is találhatók ilyen speciális repülőgép-temetők. A sivatagi környezet ugyanis meggátolja a korróziót, ráadásul olcsó a tárolás is. A kivénhedt légi járművek egy része jobb időkre, vagyis reaktiválásra vár, de többnyire a bontóban végzik. A nemzetközi légifuvarozási szervezet (IATA) adatai szerint évente átlagban 700 repülőgépet vonnak ki - akár időlegesen is - a forgalomból.
A gépmadarak "nyugdíjazását" is részletes gyári előírások szabályozzák. A nagy gyártók - így elsősorban a Boeing, az Airbus, a kanadai Bombardier és a brazil Embraer - ugyanis pontosan meghatározzák a szükséges karbantartások idejét, és gyakoriságát, valamint azt is, hogy hány repült óra és életkor után kell végleg leállítani a gépeket. A forgalomból kivont repülők száma a Covid-években kissé emelkedett - elsőként a gazdaságtalanul üzemeltethető, elaggott típusokat tették ideiglenes vagy végleges pihenőre.
Nem csak az életkor számít
Nem feltétlenül az életkor a meghatározó, mert a korszerű repülőket időről-időre felújítják, sőt olyan generálszervizt is végeznek, amely során szinte a falig elbontják és kicserélik a teljes berendezést és a hajtóműveket is.
Tavaly összesen 429 utasszállító gépet vontak ki a forgalomból, amelyek átlagéletkora 23 év volt, míg egy évvel korábban 738-at szelektáltak ki, amelyek szintén ilyen átlagéletkort értek el.
Ha viszont a géptípusokat vesszük sorra, érdekes adatokra lelhetünk. A leggyakrabban leselejtezett géptípus a Boeing 777-300ER, de megjelent már az egykori sztár, az Airbus 380-as is. Mindkettő viszonylag fiatal: az előbbi típus átlag 13,8 éves kor után, az utóbbi 11 év után került tartósan a földre. (Ez utóbbi esetében a roppant gazdaságtalan működtetés/fenntartás volt a selejtezés fő oka!)
Az idei év első felében mintha csillapodott volna a leállítási tempó, hiszen január és március között mindösszesen 65 repülőt küldtek nyugdíjba. Ennek oka vélhetően az, hogy a megnövekedett utazási kedv kielégítésére több repülőgépre van szüksége a légitársaságoknak - vagyis reaktiváltak öregecske gépmadarakat is. A tavalyi statisztikák ugyanakkor azt is kimutatták, hogy olyan gépmatuzsálemek is eltűntek a forgalomból, mint a McDonell Douglas cég (ez már nem is létezik, lenyelte a Boeing) MD80-as típusa vagy a Boeing 737-esek “őstípusa” - mindkettő három évtizedes szolgálat után került kivonásra.
Temető vagy bontó
A forgalomból kivett gépek egy része sivatagokban levő "parkolókba" - angolul boneyard - kerül. Itt őrzik és tárolják ezeket, amíg a sorsukról nem döntenek. Ha a repülőgépgyárak valamilyen ok miatt nem tudnak elég új gépet leszállítani, akkor időlegesen ismét a levegőbe emelkednek - vagy szétbontják őket.
Az ismételt forgalombahelyezés keskenytörzsű gépek esetében 40, szélestörzsűek esetében pedig 100 munkaórát igényel - vagyis ez nem jár őrült költséggel. A bontás során pedig a jó állapotban levő részegységekre mindig van vevő. Egy gyári új hajtómű például 2 millió dollárba is kerül - bontásból viszont a feleannyiból megúszható. Jó eladhatók az ülések is, darabjukért 450-5000 dollárt is fizetnek a légitársaságok. Egy átlagos, közepes méretű - vagyis 100-150 személyes - utasszállítógépet 30-60 nap alatt bontanak részegységekre, aztán 1500-2000 alkatrészt értékesítenek - természetesen minden részegységhez garanciát és minőségbizonyítványt mellékelnek.
A profi bontási technológia eredménye, hogy a repülőgépek mintegy 90 százalékát újra fel lehet használni vagy dolgozni, még az aluminiumból készülő géptörzset is. Igaz, ez utóbbit darabokra vágva szállítják el a kohókba.
Speciális, de nem jellemző a gépek hobbi felhasználása. A stockholmi Arlanda reptér mellett egy Boeing 747-es Jumbo gépből például szállodát alakítottak ki. Másutt pedig gyermekjátszótérré vagy étteremmé alakítottak leharcolt repülőket.
Itthon közkedvelt volt a Győr határában, az 1-es országút mellett álló szovjet IL-18-as négy légcsavaros repülő, amely évtizedeken át vendéglőként is működött.
Az Alteo rendkívüli osztalékot fizet.
