|
| Fotó: depositphotos.com |
A Kínai Kommunista Párt szerint létezik egy olyan modell, ami véget vethet annak a krízisnek, amit a több mint fél éve zajló hongkongi nyugtalanság okozott a dél-kelet ázsiai térségben. A modell neve: Makaó – írja a Financial Times.
A korábbi portugál gyarmatvárost, mely pontosan húsz évvel ezelőtt tért vissza a kínai anyaország fennhatósága alá, egy magas rangú kínai párthivatalnok éppen a napokban dicsérte meg, mint jól kormányzott államot, ahol érvényesül a központi kormányzat szelleme.
Ez persze egyfajta rejtett üzenet volt Hongkong felé, ahol is immár hónapok óta zajlanak a demokráciát követelő tömegtüntetések, és ahol egyértelműen meg is gyengült ez az úgynevezett központi „szellem”.
Makaó és Hongkong a felszínen sok mindenben hasonlít egymásra. A két, korábban gyarmati fennhatóság alatt élő városállam rendelkezik Kínán belül egyedül az úgynevezett „egy ország, két rendszer” jogállással, mely státus ezeknek a sajátos enklávéknak bizonyos szabadságjogokat biztosít, így a szólás, a sajtó, és a gyülekezés szabadságát, valamint a jogállamiság számos attribútumát, melyek az anyaországinál jóval szabadabb életet tesznek lehetővé az itt élők számára.
A jó tanuló felel
Makaó, mely alig 30 kilométerre fekszik Hongkongtól, lakossága pedig mindössze egytizede a volt angol gyarmatvárosnak, Peking szemében már régóta egyértelműen „jó tanulónak” számít, ellentétben Hongkonggal, melyet az anyaországi hivatalos körök egyre inkább kormányozhatatlannak ítélnek meg.
Makaó már 2006-ban rávert Las Vegasra, és egyértelműen ez az aprócska városállam lett a világ leglátogatottabb kaszinóvárosa. Gazdasága azonban a hongkonginál jóval inkább függ a kínai anyaországtól és a szerencsejátékoktól; annak az évi 40 millió turistának, aki a városállamba látogat, hogy szerencséjét kipróbálja, több mint 70 százaléka a Kínai Népköztársaságból érkezik.
Makaó költségvetési bevételeinek mintegy 80 százaléka a szerencsejátékokból ered (ez az egyetlen hely Kínában, ahol mindez engedélyezett és legális keretek között folyik), ez a trend azonban az utóbbi időben megtörni látszik, ahogy 2016 óta folyamatosan gyengül a kínai anyaország gazdaságának teljesítménye és valutája, ahogy egyre inkább elhúzódik a kínai-amerikai kereskedelmi háború, és ahogy egyre kevésbé látni a végét a hongkongi nyugtalanságnak.
Hongkong sorsa Makaóéban már rég' meg van írva
Ha valaki arra kíváncsi, hogy milyen sorsot szán Peking (legalább is hosszú távon) Hongkongnak és Tajvannak, az csak nézzen rá Makóra – ajánlja a neves portugál nemzetiségű ügyvéd, Jorge Menezes. Mint mondja, Kína egy koncepciózus és határozott felmorzsoló jellegű politikát folytatott a volt portugál gyarmatvárosban, az intézmények pedig szép lassan megadták magukat.
Peking ma már azt tesz meg Makaóban, amit csak akar.
A keleti nagyhatalom amúgy már hosszú ideje Makaót használja arra, hogy bizonyos pénzeket tisztára mosson és legalizáljon, mondja Icy Kam, az egyik demokráciáért küzdő helyi csoport, az Új Makaó Szövetség vezetője. Ez a városra kényszerített sajátos szerep ugyanakkor alkalmas arra, hogy pacifikálja és féken is tartsa az az itt élőket.
Hszi Csin-ping elnök végső célja, állítja Sonny Lo politológus, hogy „megújítsa"a kínai nemzetet, melynek része lesz az 1949-ben elszakadt, és azóta önmagát független államnak kikiáltó Tajvannal való újra egyesítés is. Lo szerint Kína semmiféle engedményt nem kíván tenni az „egy ország, két rendszer” modellen belül, legalábbis addig, amíg a Tajvannal való újra egyesítés meg nem történik. Amúgy a mesterterv (vagyis az „egy ország, két rendszer néven futó elképzelés) eredetileg is arra szolgált, hogy Tajvan számára az egyesülést kívánatossá tegye.
Makaó mindig is sokkal gyengébb civil társadalommal, és helyi öntudattal rendelkezett, mint Hongkong, gyakorlatilag önként hajtotta a fejét Peking igájába akkor is, amikor 2009-ben elfogadta a város nemzetbiztonsági törvényét, valami hasonlót, mely ellen Hongkongban 2003-ban másfélmilliós tüntetéssel tiltakoztak a helyi lakosok.
A politológus szerint ugyanakkor minimum még 20-30 évbe beletelik, amíg Hongkongban is a makaói viszonyok fognak uralkodni.
Ha valaki szólni merészel, ráküldik a triádokat
Elméletben ugyan lehet kritizálni a kormányt, de a gyakorlatban ez nem nagyon szokott előfordulni – mondja egy névtelenségbe burkolódzó makaói illetőségű veterán kínai újságíró. Hamar megtanultuk: ha kritizáljuk a makaói kormányzatot, a Kínai Kommunista Pártot, vagy éppen Pekinget, akkor egyszerűen ránk küldik a triádokat – állítja.
Az elmúlt hat hónapban Kína egyértelműen fokozta a Makaóra nehezedő nyomást, tartva attól, hogy a hongkongi nyugtalanság a volt portugál gyarmatvárosra is átterjed. Civil aktivisták idén négy alkalommal kíséreltek meg Hongkong mellett kiállva tüntetést szervezni, egyet a feltételezett rendőri erőszak ellen, ám mindegyiket betiltották, hivatkozva a makaói legfelsőbb bíróság szeptemberi döntésére, miszerint ezek a tiltakozások beavatkozást jelentenek Hongkong belügyeibe.
Ez az első eset, hogy a legfelsőbb bíróság ennyire nevetségesen gyenge jogi érvekre hivatkozva hozott meg egy döntést – állítja Paulo Cardinal, aki 26 évig volt a helyi, igencsak korlátozott jogkörű törvényhozó testület tagja, ám tavaly már távozni kényszerült onnan. Szerinte ez a jövőre nézve nem sok jóval kecsegtet, már, ami a jogbiztonságot illeti.
Sem Hongkongban, sem Makaóban nincs általános választójog, így az utcai tiltakozások jóval nagyobb szerepet töltenek be a véleménynyilvánításban, mint a bejáratott demokráciákban általában. Az utolsó nagyszabású tiltakozás Makaóban 2014-ben volt, a magas rangú tisztviselők pazar nyugdíjcsomagjai ellen; az akkor arra kényszerítette a helyi kormányzót, hogy vonja vissza az előterjesztést.
Kaszinóváros vagy pénzügyi központ
Paulo Cardinal, aki másodmagával felelős volt a szerencsejáték törvény kidolgozásáért, már tavaly távozni kényszerült posztjáról, Ho lat Seng kormányzó pedig a menesztését az „átszervezéssel” indokolta. Ho lat Seng, aki az egyedüli jelölt lesz a kormányzói posztra, december 20-án veheti át hivatalos keretek között a kinevezését, éppen azon a napon, amikor is Makaó visszakerült 20 évvel ezelőtt Portugáliától a kínai anyaországhoz. Várható lesz az is, hogy az ünnepség keretében teszi meg nagy bejelentését Ho lat Seng.
E szerint Makaó megcélozza a térség egyik pénzügyi központjának szerepét, ahol a szerencsejátéknak már kevesebb szerepe lenne a gazdaságban. Paulo Cardinal és a szerencsejáték törvény kidolgozásában korábban főszerepet játszó társa – ezt mindenki tudja – nem az „átszervezés”, sokkal inkább politikai nyilatkozataik miatt kényszerülnek távozni, és vélhetőleg sem az államigazgatásban, sem az üzleti életben, de még az akadémiai életben sem fognak tudni többet elhelyezkedni.
A jogi szakértők, ügyvédek és civil aktivisták, valamint a jogállamiság elleni általános támadások mellett Makaó az utóbbi időben rendkívüli mértékben építette ki megfigyelési rendszerét, a biztonsági kamerák, megfejelve az arcfelismerő szoftverekkel ellepték a város utcáit, köztereit és közintézményeit, de a rendőri jelenlét növekedése is megfigyelhető.
Több olyan eset volt az elmúlt hónapokban, hogy egyszerűen megtiltották hongkongi demokráciapárti aktivisták, ügyvédek Makaóba lépését. A Hongkongi Amerikai Kereskedelmi Kamara két magas rangú munkatársát szintén megakadályozták abban, hogy belépjenek Makaóba, miután Washingtonban törvényt fogadott el a Hongkongi emberi jogi helyzettel kapcsolatban.
Kína persze a hagyományos eszközöket is beveti, ha arról van szó, hogy hogyan lehet rövid pórázon tartani az állami fenntartású intézményeket. A demokratikus elkötelezettségéről ismert Eric Sautede politológus professzort 2014-ben úgy bocsátották el a makaói egyetemről, hogy belengették, megvonják az oktatási intézmény 50 millió dolláros állami támogatását, ha nem távozik.
Évi 10 ezer pataca, alanyi jogon
Makaó az 1966-os zavargásokat követően – melyet egyértelműen az akkoriban folyó nagy kínai kulturális forradalom ihletett – gyakorlatilag Kína tényleges irányítása alá került, és a KKP de facto befolyása érvényesül azóta is a városállamban. Összehasonlítva, 1967-ben, mikor is Mao vörös könyvecskéjét lobogtató tömeg szintén megpróbálkozott ugyanezzel Hongkongban, az angol gyarmati hatóságok erélyesen fellépve konszolidálták a helyzetet.
A hosszú távú következmények is fontosak: Makaó mini alkotmányában nincs olyan rendelkezés, amely felvázolná az általános választójog irányába teendő szükséges lépéseket, ellentétben a hongkongi változattal.Az elmúlt 20 évben Makaó egy sajátos életszínvonal-politikát folytat, az állam igyekszik az úgynevezett kaszinókapitalizmus révén befolyó hatalmas bevételből valamennyit szociális célra a társadalomnak visszajuttatni. Az állandó lakósok például 2008 óta jogosultak alanyi jogon éves pénzügyi juttatásra, ami 2019-ben 10 ezer patacát (1 245 dollárt) jelentett.
Ugyanakkor Makaót, ahol ugyan mindössze két százalékos a munkanélküliség, és a gazdaság is pörög, továbbra is a közszolgáltatások (lakhatás, egészségügy, közlekedés, stb.) drágasága jellemzi, vagyis ugyanazok a problémák jelen vannak itt is, mint Hongkongban, ahol pedig mindez a helyiek haragját folyamatosan tüzeli.
|
Április óta mintegy 5 milliárd dollárt vontak ki Hongkongból a befektetők a fokozódó nyugtalanság miatt, a Bank of England, az angol jegybank szerint. Ez az összeg az ázsiai pénzügyi központ bruttó hazai termékének 1,25 százaléka - állítja az Egyesült Királyság központi bankja féléves pénzügyi stabilitási jelentésében. |
A luxustermékek egyik jellemzője volt, hogy a piacuk válságálló, érzéketlenek az általános kereslet hullámzására, ám ez sem látszik már örök igazságnak. 
