A közéletben megjelenő álláspontok és véleményekhez képest tiszteletreméltóan adatvezérelt és alapos tanulmány jelent meg a legfrissebb Közgazdasági Szemlében a kábítószerpiac, valamint a prostitúció hazai és külföldi gyakorlatáról. A publikációt jegyző Sárkány Péter főiskolai tanszékvezető Magyarország mellett két olyan állam tapasztalatait mutatta be, amelyek a tiltástól a liberalizálásig terjedő skála két végén helyezkednek el.
Svédország mind a prostitúció, mind a drogpolitika szempontjából a legszigorúbb országok közé tartozik: a szexuális szolgáltatás nyújtása ugyan nem, de megvásárlása bűncselekménynek számít 1999 óta, a kábítószer-fogyasztás pedig teljes tiltás alatt áll.
|
A prostitúció szabályozása A prostitúció szabályozásának három modellje van, ebből teljesen tisztán egyik sem érvényesül a valóságban, hiszen a jogszabályok ennél összetettebbek, és a valós szabályozások egyszerre emelhetnek be elemeket a különböző modellekből. Napjainkban - legalábbis Európa jelentősebb részén - már meghaladottnak számít a teljes tilalom, bár a magyar szabályozás ennek egyes elemeit még hordozza. Ebben a modellben a prostitúció szereplőit (prostitútor, prostituált és kliens) egyaránt büntetik. A másik modell a legalizáló és állami szabályozás alá vonó, ahol munkaként tekintenek a prostitúcióra, az állam adót szed utána és infrastruktúrát biztosít. A harmadik modell az emberi jogi doktrína mentén közelíti meg a prostitúciót, amelyet elválaszthatatlannak tart az emberkereskedelemtől (ezt még a legmegengedőbb modellek is tiltják) és azt mondja, hogy a prostituált áldozat, ezért nem bünteti. A modell a prostitúciót és az emberkereskedelmet elítéli, mert az kizsákmányoló és modernkori rabszolgaságként tekint rá. Ezek miatt a jelenséget azzal igyekszik megszüntetni, hogy a keresletet számolja fel, tehát az ügyfelet bünteti, a prostituáltat pedig védelmezi, és segíti abban, hogy kikerüljön kiszolgáltatott helyzetéből. |
A holland drogpiac szabályozása 2008-ig különösen a könnyű drogok tekintetében olyannyira megengedő és ennek köszönhetően Európa-szerte népszerű volt, hogy az azóta bevezetett változtatások elsődleges céljaként a kábítószer turizmus visszaszorítását fogalmazták meg. A prostitúció 2007-ig teljes körűen liberalizált volt, azóta bevezettek, illetve, terveznek bevezetni néhány szigorítást.
Mit mutatnak a számok?
Magyarországon forintban számolva, a prostitúciós szektor 1995 és 2011 között megduplázódott a hozzáadott érték alapú KSH-s adatok szerint: 63 milliárd forintról 129 milliárd forintra emelkedett az összes bevétel. Ez utóbbi nagyjából annyi, mint amennyit könyvekre és újságokra költenek belföldön évente a magyar háztartások! A látszólagos növekedéssel kapcsolatban azonban fontos hangsúlyozni, hogy az említett időszakban a fogyasztói árszínvonal több mint 3,5-szeresére emelkedett, nem véletlenül mutat rá a szerző, hogy a szektor GDP-arányos nagysága 1995-től 2011-ig 1,1 százalékról 0,5 százalékra mérséklődött.
Forrás: Sárkány (2014)
A hazai kábítószerpiacról ezzel éppen ellentétes folyamatokat mutatnak a számok. A kilencvenes évek közepétől tizenöt év alatt 8,6 milliárd forintról 97,2 milliárd forintra emelkedett az ágazat nagysága. A kétezres évek elején tapasztalt kiugró növekedés a szerző szerint részben azzal magyarázható, hogy az uniós csatlakozásunk miatt eltűntek a határok. Az említett folyamatok eredményeképpen a kábítószerpiac GDP-arányos nagysága 0,15 százalékról 0,35 százalékra emelkedett a vizsgált periódusban.
Így készült… A prostitúció és a drogpiac nagyságáról nagyon különböző számok és álláspontok látnak napvilágot. Éppen ezért a tanulmány elején rögzíti a szerző, hogy az egyes országok által használt becslési eljárások összehasonlíthatóságát az EU és az OECD által kiadott szakmai ajánlások biztosítják. Mindemellett azt is hangsúlyozza a szerző, hogy nem vállalkozik a prostitúció és a kábítószer kérdéskörét teljes körűen körbejárni, csupán a hivatalos statisztikai adatok felhasználásával igyekszik árnyaltabb képet nyújtani a problémáról. |
Megnyertük a drogháborút
A leginkább szembetűnő magyar sajátosság a másik két vizsgált országhoz képest, a két piac egymáshoz viszonyított nagysága. Míg a nemzetközi összehasonlításra alkalmas utolsó, 2006. évi adatok azt jelzik, hogy a drogpiac Hollandiában 2,5-szer, Svédországban pedig 4-szer akkora, mint a prostituáltaké, addig nálunk 2006-ban a kábítószerből származó bevétel csupán a 80 százalékát érte el a prostitúció forgalmának.
A tanulmány adatai azonban egy ennél sokkal szomorúbb összefüggésre is felhívják a figyelmet. Ha az összehasonlíthatóság érdekében a GDP-hez viszonyítva mérjük az egyes iparágakat, abból az derül ki, hogy a kábítószer területén az ezredforduló után átvette hazánk Hollandiától az első helyet, amelyet nem csupán biztosan őrzött a vizsgált időszak végéig (2006), de folyamatosan növelte is az előnyét.
Forrás: Sárkány (2014)
Tendenciáját tekintve ugyan csökkenő, nemzetközi összehasonlításban azonban mégis kiemelkedő a magyarországi prostitúció forgalma a két másik országhoz képest. Miközben Hollandiában 1995 és 2006 között GDP-arányosan 0,1 százalék körül mozgott a szektor nagysága, Svédországban pedig 3 ezrelékről kettőre zsugorodott, addig ez a mutató hazánkban jelentős csökkenés után is 0,4 százalék volt az utolsó vizsgált évben.
A Hollandiához képest négyszeres, Svédországhoz képest 22-szeres különbség egy részét magyarázza ugyanakkor, hogy az egy főre jutó GDP (vásárlóerő paritáson) mindként nyugat-európai országban nagyjából kétszer akkora, mint Magyarországon, és ez némileg árnyalja drogpiaci elsőbbségünk jelentőségét is.
Eredményesebb a szigor?
A magyar és külföldi adatok összehasonlítása mellett a tanulmány igyekszik néhány tanulságos következtetést levonni a svéd és a holland modell tapasztalatai alapján. Az összefoglalásából az derül ki, hogy a kábítószer forgalma 1995 és 2006 között GDP-arányosan mindkét országban mérséklődött, Svédországban valamivel nagyobb ütemben, mint Hollandiában. A szerző ugyanakkor nagyobb hangsúlyt fektet a nominális adatok összevetésére, ami sokkal nagyobb különbséget jelez: míg a Svédországban a forgalom tíz százalékkal csökkent, addig Hollandiában negyven százalékkal emelkedett. A két elszámolás közötti különbség azzal magyarázható, hogy ebben az időszakban az árszínvonal növekedése tíz százalékponttal magasabb, a reálnövekedés üteme viszont majdnem ugyanennyivel alacsonyabb volt Hollandiában.
A helyzet némileg hasonló a prostitúció esetén is. Míg a piac GDP-arányos nagysága mindkét államban egy nagyon enyhe csökkenést mutat, addig nominálisan a Svédországban mért 10 százalék alatti növekedéshez képest Hollandiában közel 50 százalékkal emelkedtek a bevételek 1995 és 2006 között.
Az említett számokból a szerző azt a következtetést vonja le, hogy mind a prostitúció, mind a kábítószer esetében eredményesebbnek tűnik a svéd gyakorlat a holland liberalizációhoz képest. Azt is hozzáteszi ugyanakkor, hogy prostitúció és a kábítószer-fogyasztás a liberális megközelítés mellett sem olyan jelentős, mint ahogy azt sok szakértő és tanulmány beállítja. Összességében pedig arra a megállapításra jut, hogy az illegális szektor két fő területén nagyobb eséllyel számíthatunk sikerre, ha a szabályozási módszerek többféle tárházát, a keresletre és a kínálatra ható eszközöket együtt alkalmazzuk. Hozzátéve, hogy a sikeres szabályozás erőteljesen függ a probléma nagyságrendjétől, a társadalmi támogatottságtól és a környező országok gyakorlatától.
Évekig tart, de remélhetőleg megéri az autósok türelmét az M1-es projekt. 
