Még mindig nem fordítunk rá eléget
Az Egészségügy 5 dimenzióban címmel rendezett tanácskozáson - amelyen az ágazat problémáit, előrelépési lehetőségeit, prioritásait tekintették át - Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke megismételte azt a korábban is hangoztatott álláspontját, hogy az egészségügyre nem pénzteremtő területként, hanem mint gazdaságilag is hasznot hozó, nemzetstratégiai ágazatra kellene tekintenie a döntéshozóknak. Szerinte ugyanis még mindig alacsonyabb az ágazat GDP-részesedése, mint például a visegrádi négyek országaiban.
Kiemelte, nincs egyensúly a humánerőforrás területén, rengeteg orvos hiányzik a rendszerből, a külföldre vándorlási kedv nem csökkent az elmúlt években. Beszélt arról is, hogy jelentős megtakarítást lehetne elérni a szűrővizsgálatok hatékonyabbá tételével, valamint mielőbb be kellene vezetni az egészségtan oktatását az iskolákban, hiszen ennek hozadéka csak 10-15 év múlva lenne érzékelhető.
Nincs pénz az életpályamodellre se
Sinkó Eszter, a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Intézet igazgatóhelyettese előadásában az életpályamodellről és a hozzá kapcsolódó béremelésről úgy foglalt állást, hogy szerinte ehhez most nincs meg a kormánynak az anyagi lehetősége, mert az (az életpályamodell bevezetése) sokba kerül. Összehasonlításként elmondta, a bevezetett pedagógusi életpályamodell idén 150 milliárd, a teljes program pedig 280 milliárd forint központi költségvetési forrást igényel, ami a GDP egy százaléka.
|
Hogyan lehet leszámolni a hálapénzzel? Hogyan lehet hazahozni az orvosokat? Honnan lesz több pénz az egészségügyben? Cikksorozatunkban nemrég ezekről is megkérdeztük Bálint Botondot, a Rezidensszövetség budapesti titkárát, a Fenntartható Magyar Egészségügyért egyesület alapítóját. A korábbi részekben Pusztai Erzsébetet, az Antall- és az első Orbán-kormány volt államtitkárát, a Modern Magyarország Mozgalom alelnökét kérdeztük az egészségügyről, akárcsak Rácz Jenőt, a Veszprémi Csolnoky Ferenc Kórház Főigazgatóját, a Kórházszövetség korábbi elnökét, Kovácsy Zsombort, az Egészségbiztosítási Felügyelet volt elnökét, Gaál Pétert, az Egészségügyi Menedzserképző Központ megbízott igazgatóját és Kincses Gyula volt egészségügyi államtitkárt. |
Mégse mennek el annyian?
Sinkó Eszter nem értett egyet Éger Istvánnak az orvosok elvándorlásával kapcsolatos felvetéseivel, szerinte javuló tendencia mutatkozik, ugyanis kevesebben kértek ki külföldi munkavégzéshez szükséges dokumentumokat.
Egy rakás területen kellene változtatni
Az igazgatóhelyettes számos területet említett, ahol beavatkozásra lenne szükség, ilyen a tulajdonosi viszonyok rendezése, ezen kívül kellene egy úgynevezett kórháztörvény, hiszen - mint fogalmazott: képtelenség, hogy a kórházaknak klasszikus költségvetési intézményként kell működniük, gazdálkodniuk. Úgy vélte, rontana a jelenlegi helyzeten az is, ha a kormányhivatalokhoz kerülne a kórházak irányítási rendszere.
Sinkó Eszter a további lépések között említette a betegbeutalási rend újragondolását, az évtizedek óta változatlan esetfinanszírozási rendszer felülvizsgálatát, továbbá szerinte egészségügyi központok létrehozásán is érdemes lenne elgondolkodni, ahol az alapellátás szervesen együttműködne a szakellátással.
Pozitív fejlemények
Hozzátette, jó ötlet volt az Országos Betegjogi, Ellátottjogi és Gyermekjogi és Dokumentációs Központ létrehozása, azonban ennek a szervezetnek a hatósági oldalát tovább lehetne erősíteni például az Országos Tisztiorvosi Hivatal vagy az ÁNTSZ "becsatornázásával".
Sinkó Eszter szerint az elmúlt évek legfontosabb lépése a nemdohányzók védelméről szóló törvény megalkotása volt, és véleménye szerint tovább kell erősíteni a népegészségügy területén tett intézkedéseket, és szintén pozitívumként említette az egységes kórházi közbeszerzés bevezetését.
Pénz, pénz és pénz kell
A konferencián Rácz Jenő, a Veszprém Megyei Csolnoky Ferenc Kórház-Rendelőintézet főigazgató főorvosa azt említette meg, hogy az egészségügyet érintve ugyan folyamatos reformok voltak a különböző kormányzati ciklusok alatt, azonban soha nem sikerült megteremteni az egyensúlyt az egyén szuverenitása és az állami szerep között. Sokszor nem vették figyelembe a változások időigényességét, egyfajta "politikai türelmetlenség" volt megfigyelhető - tette hozzá.
Rácz Jenő, aki a Magyar Kórházszövetség korábbi elnöki tisztét is betöltötte, úgy vélekedett, hogy sem a reformok nem tudtak forrást bevonni a rendszerbe, sem az ideális működéshez szükséges fedezetet nem tudták előteremteni. Mint mondta, jelenleg 250-500 milliárd forint hiányzik az egészségügyi rendszerből, ami a GDP 1-2 százaléka.
Csütörtökön lehet a háború eddigi legfontosabb diplomáciai találkozója. 
