Pávatánc Aszad körül
A fő kérdés, amiben nem jutottak előre, Aszad jövője volt. Az irániak megtartanák, a szaúdiak kiebrudalnák, a maguk szempontjából érthető módon. Szaúd-Arábia külügyminisztere később kifejtette, hogy a legfontosabb kérdés Aszad távozásának időzítése, a második a külföldi erők, különösen az irániak távozása.
A külügyminiszter hozzátette, hogy az értekezleten elsődleges céljuk az volt, hogy felmérjék Oroszország és Irán tényleges szándékait, és hogy lehet-e velük kompromisszumra jutni Aszadot illetően.
Irán válaszában elmondta, hogy Szaúd-Arábia kívánsága azt jelenti, hogy az értekezlet döntsön a szír elnökről a szír nép helyett (mondjuk ha az egész szír lakosságot kérdezik, kizárt hogy Aszadot választanák, hisz ellene keltek fel, kizárólag a síita alaviták szavaznának rá). Hozzátette, hogy Iránnak nincsenek harcoló alakulatai Szíriában, csak tanácsadói, akik segítik a terrorizmus elleni küzdelmet. Ahhoz pedig senkinek semmi köze, hogy Irán hogyan küzd a terrorizmus ellen.
Demagógia
A felek tehát felhasználnak mindenféle demagóg érvelést, egyik sem túl meggyőző. A terrorizmus elleni harcot már nem divat ráhúzni bármire, mint Bush elnöksége idején, ugyanakkor Aszadról is fölösleges túl szépeket mondani: az oroszok legalább elismerik, hogy szinte maga az ördög, de nincs helyette más helyi erő, aki hatékonyan harcolna legalább a mindenki által terroristának tartott erőkkel szemben.
A két hatalom összecsapása értelmetlen, hisz ezen a módon sosem fognak egyezségre jutni, és egy olyan Szíria, amilyen mindkettőjüknek megfelelne, nem létezik. A történtek után nem lehet összeerőltetni a síita és a szunnita lakosságot egy országba, hisz abból látszik, Irakban is mi lett. Ezért sokkal ésszerűbb lenne, ha Irán is, Szaúd-Arábia is a két vallási irányzat szétválasztását segítené elő.
Vajon a lényegről is beszélnek?
Persze nem kizárt, hogy közben ez is zajlik, csak kellett először egy kis nyilvános csörte. Tulajdonképpen az lenne igazán érdekes, mi hangzik el, amikor Oroszországgal tárgyalnak, vannak-e konkrét orosz elképzelések a békéről, és azt is érdekes lenne tudni, Oroszország és Irán miben állapodtak meg, mikor gyakorlatilag együtt kezdtek bele a hadműveletekbe.
Egyébként az irániakat érdemi veszteségek érték az elmúlt napok harcaiban, miután ők az egyetlen külföldi erő, akik hajlandóak voltak az iszlám állam elleni szárazföldi harchoz csatlakozni. Így érthető, hogy Irán politikailag is megfogalmazza céljait és védi érdekeit, ugyanakkor feltehetőleg ők is tudják, hogy nem hozhat békét olyan rendezés, melyben a síiták uralkodnak Szíria összes népe és csoportja fölött. Már csak azért sem, mert nekik Irak, mint szomszédos ország rendezése még fontosabb, és ott ugyanez vezetett az ország széteséséhez, és az iszlám állam térnyeréséhez.
Tulajdonképpen az említett hatalmaknak egy térkép elé kellene ülni, és megegyezni az új határokban az etnikai és a vallási vonalak mentén, nem kizárva a helyi népszavazás lehetőségét sem.
Pakson érdekes helyzetet teremtene, ha az atomerőmű bővítése közben a Fidesz elbukná a polgármesteri széket, pedig van rá esély. 
