A tegnap megjelent inflációs statisztika egyik érdekessége, hogy a nyugdíjasok fogyasztói kosara szerint számolt adat (3,4 százalék) alacsonyabb lett, mint a teljes társadalomra számolt infláció (3,7 százalék). Erre legutóbb tavaly januárban volt példa, illetve annak az évnek a második hónapjában megegyezett a két adat. De az elmúlt időben többnyire meghaladta a nyugdíjas infláció a más társadalmi csoportokét.
Ha az okokat keressük, hamar megtaláljuk.
Az élelmiszerek eddig rendre felfelé húzták az áremelkedést, most azonban visszafogott volt az infláció ebben a termékkörben: a KSH 2,7 százalékot mért márciusra, egy évre visszatekintve. Legutóbb 2017 májusában volt ekkora a mutató, azóta rendre magasabb volt az élelmiszerek drágulása.
Amire az időjárási viszontagságok mellett (amelyek a növénykultúrák terméseredményét érintették hátrányosan) a különböző betegségek, fertőzések szolgáltak magyarázatul (főleg a sertés és a baromfi esetében).
Most azonban azt látjuk, hogy régen látott alacsony áremelkedés volt az élelmiszereknél. Persze nem mindegy, hogy mit vásárol az ember a boltokban. Akinek a fogyasztásában meghatározó a liszt, a cukor, a tojás, az bizony nem lehetett elégedett, mert e termékek átlagos ára bőven 2,7 százalék felett emelkedett: a liszt átlagosan 8,2 százalékkal drágult, a cukor 7,6 százalékkal, a tojás 6,4 százalékkal. Aki viszont a sertéshúsból vásárol többet, örömmel tapasztalhatta, hogy annak az ára 7,8 százalékkal csökkent.
Az élelmiszereket azért emeltük ki, mert a nyugdíjasok fogyasztásában e termékkörnek nagyobb a súlya, mint az aktív háztartásokban - pontosabban azok közül is a közép- és a felsőosztályba tartozókéban, mert az alacsony jövedelműek szintén nagyobb hányadát fordítják a fizetésüknek élelmiszerekre.
Miközben elégedetten nyugtázzuk, hogy a mácius havi 3,4 százalékos nyugdíjas infláció alacsonyabb, mint a teljes lakosságot lefedő mutató, arra is szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy a 3,4 százalék idén a legmagasabb havi adat a nyugdíjasok esetében.
Januárban 2,9 százalékot, februárban 3,2 százalékot jelzett a KSH. Tulajdonképpen tavaly október óta mindig alacsonyabb volt ez a mutató, ami visszaigazolni látszik a Magyar Nemzeti Bank legutóbbi inflációs jelentésében jelzett folyamatokat: az árak emelkedését az előttünk álló hónapokban.
Az üzemanyagok esetében érhető ez leginkább tetten. Márciusban 7,1 százalékos átlagos áremelkedést regisztrált a statisztikai hivatal az üzemanyagok, egyéb cikkek termékkörben, holott két hónappal korábban, januárban még árcsökkentést jegyeztek fel éves szinten. Ekkorát fordult a világ nyolc hét alatt, és ez magyarázatul szolgálhat arra, miért "nőtt el" a teljes társadalomra vetített infláció a nyugdíjasokétól. Az aktív háztartások ugyanis nagyobb üzemanyagfelhasználók.
De figyelemre méltó a tartós fogyasztási cikkek drágulása is. Itt az a furcsa folyamat játszódott le, hogy a járvány előtt csökkentek az árak, de tavaly tavasztól begyűrűzött az áremelkedés. Ennek okát a forint gyengülésében érdemes keresni, mert a kereslet ebben az időszakban - a járvány alatt - pont hogy mérséklődött a tartós fogyasztási cikkek iránt. Legalábbis azt hinnénk, hogy az emberek inkább biztonsági tartalékot igyekeztek képezni a még nehezebb időkre. Az árak mindenesetre emelkedtek.
A következő hónapokban még magas, 4 százalék körüli inflációra lehet számítani az MNB előrejelzése szerint (ebben az időszakban emeli az árakat a dohány jövedéki adója), majd az év második felében visszatérünk a jegybanki célnak megfelelő 3 százalék körüli árszintre. Jelenleg egyébként a nyugdíjasok háromhavi inflációja (3,1 százalék) majdnem akkora, mint amekkora emelést kaptak az év elején (3 százalék), így mai állás szerint nem részesülnének kiegészítő emelésben. Ráadásul idén februárban további egyheti nyugdíjat kaptak, a 13. havi nyugdíj megelőlegezéseként.
Ellentétes narratívák. 
