Néhány napja a Központi Statisztikai Hivatal legfrissebb statisztikája alapján számoltunk be arról, hogy az adatokból úgy tűnik, a nyugdíjas korosztály egyelőre nem kíván aktívan megjelenni a munkaerőpiacon. A 65-74 éves korosztályban dolgozók számában ugyanis a tavaly nyári megugrást leszámítva idén eddig nem mutatkozott érdemi növekedés annak ellenére sem, hogy januártól lépett életbe a nyugdíj mellett munkát vállalók járulékmentessége.
Az elmúlt szűk egy év folyamatait nézve mára történelmi csúcsra, 1,011 millióra emelkedett a korosztályban regisztrált inaktívak száma, ezzel párhuzamosan az aktívak létszáma 53,1 ezerről 67,8 ezerre emelkedett. Utóbbi terén egy látványos havi szintű megugrás tavaly nyáron következett be, azóta viszont csak minimális elmozdulások van a dolgozó nyugdíjasok számát tekintve. Olyannyira, hogy összesen nem lettek annyival többen, mint amennyivel egyetlen hónap alatt tavaly munkába álltak. A folyamat már csak azért is figyelemre méltó, mert mint azt említettük, a kormány több intézkedéssel próbálja ösztönözni a munkavállalásukat, az egyik legjelentősebb könnyítés a januártól életbe lépő járulékmentesség.
Ha az arányokat nézzük, akkor az látható, hogy az elmúlt egy évben a nyugdíjasok aktivitási rátája 0,8 százalékponttal 62,8 százalékra emelkedett, az történelmi csúcsot döntő inaktívak rátája pedig 1,2 százalékponttal 93,72 százalékra mérséklődött. Ez annak köszönhető, hogy a korcsoport népessége nagyobb mértékben növekedett, mint az inaktívak száma. (Az inaktívak arányát egyébként a létszám és a népesség hányadosa adja ki. A népesség pedig egyenlő az aktívak és az inaktívak összegével.)
Mivel a legfrissebb adat szerint váratlanul történelmi csúcsra emelkedett a korosztályban regisztrált inaktívak száma, némi magyarázat reményében a statisztikai hivatalhoz fordultunk. Az adatok szerint ugyanis egyetlen hónap alatt 3100 fővel lettek többen, ami tekintve a korábbi időszak változásait kiugrónak számít.
A KSH szerint a folyamatok háttérben alapvetően a 65-74 éves népesség növekedése áll. Mint írják:
"A gazdaságilag aktívak aránya az inaktívakéhoz képest nagyobb mértékben növekedett az adott korcsoportban, ami az aktivitási arány növekedését eredményezte. Az inaktívak számának növekedése mellett tehát, az inaktívak népességhez viszonyított aránya ebben a korcsoportban csökkent. A statisztika szerint az 65-69 évesek aktivitási rátája 2006 és 2019 között (az I. negyedévet tekintve) 3,6 százalékról 6,3 százalékra növekedett, a 70-74 évesek esetében pedig 1,2 százalékról 3,4 százalékra, ami jelentős mértékű növekedést jelent".
Az, hogy az elmúlt években bővülni kezdett a 65-74 éves korosztály létszáma, két dolog eredménye. Egyrészt - akárcsak más országokban - Magyarországon is problémát jelent az elöregedő társadalom, vagyis lassan fokozatosan az idősebb korosztály létszáma egyre nagyobb lesz, másrészt a folyamatnak ad egy plusz lendületet az a tény, hogy a Ratkó-korszakban születettek kora mára már elérték a nyugdíjas éveket.
A kormánynak tehát a történelem is a segítségére siet, hiszen a Ratkó-korszaknak köszönhetően mára több nyugdíjas állhat a munkaerőpiac rendelkezésére, mint amennyi az 1950-es évek népesedéspolitikai intézkedése nélkül. Ez persze társadalmi szempontból az elöregedés miatt kedvezőtlen fejlemény, a munkaerőpiac szempontjából viszont előnyös is lehet. Az elmúlt időszakban úgy nőtt a foglalkoztatottság hazánkban, hogy azzal párhuzamosan a Ratkó-korszakban születettek közül egyre többen vonultak nyugdíjba. Most pedig, amikor a viszonylag gyorsan és könnyen munkára fogható személyek köre vészesen szűkülni kezdett, és bizonyos szakmában hiány alakult ki, a nyugdíjba vonult Ratkó-szülötteket további munkára lehet ösztönözni különféle intézkedésekkel. Ezzel lényegében a kormány "meglovagolja" a tömeges nyugdíjba vonulást, mint folyamatot és nem hagyja veszni a tudásukat.
A miniszterelnök jabvasolta. 
