|
| Karácsony Gergely a Városházán 2019. október 17-én. (Fotó: MTI/Kovács Tamás) |
Stratégiailag és a pénzügyi szempontból is fontos döntéseket hozott ma a Fővárosi Közgyűlés. Az új városvezetés igen erős tempót diktálva immáron harmadik alkalommal hívta össze a fővárosi képviselőket. A nagy lendület oka részben az év végén lejáró határidők szorításában keresendő. De korántsem csak erről van szó.
Karácsony Gergely kabinetje nagy elánnal kezdett bele a választáson bemutatott program megvalósításába, amelyben a város gazdasági ügyeinek rendbetétele hangsúlyosan szerepelt. Az elmúlt hétben két cégvezetőt, a Fővárosi Közterület-fenntartó Nonprofit Zrt. valamint a Főtáv – vezérigazgatóját is menesztette Karácsony Gergely. Előbbinél a szerződéskötési moratórium alatt megkötött szerződés volt az indok, míg utóbbinál nem fűztek a döntéshez magyarázatot. Utóbbi pozícióra a főpolgármester pályázatot ír ki, a cég vezetését pedig 2020. január 31-ig dr. Barócsi Zoltánra, az MVM korábbi termelési és műszaki vezérigazgató-helyettesére bízta.
Jóval szokatlanabb megoldással éltek az FKF irányítását illetően. A Fővárosi Közgyűlés előző ülésén a személyi döntésekről szóló előterjesztés keretében döntöttek arról, hogy a fővárosi kukáscég felügyelőbizottsága 2020. január elsejétől ügydöntő felügyelőbizottságként működjön. Ennek érdekében most szükségessé vált a társaság alapszabályának módosítása, illetve kiegészítése.
Bagdy Gábor (Fidesz-KDNP) képviselő, korábbi gazdasági főpolgármester-helyettes erősen kifogásolta, hogy erről személyi döntések keretében döntenek, lévén egy gazdasági társaság irányítása stratégiai kérdés, amelyet előbb meg kellene vitatni. Karácsony Gergely főpolgármester válaszában hangsúlyozta, hogy ezt átmeneti intézkedésnek szánják, amely a cég működésének áttekintése és a megfelelő vezető kiválasztása esetén módosulhat. Bagdy ezt kockázatos kísérletnek nevezte. Még több fenntartással élt a Fővárosi Csatornázási Művek soron következő közgyűlésére szóló mandátum kiadására vonatkozó előterjesztéssel kapcsolatban.
Az ártatlannak tűnő cím ugyanis egy több mint 4 milliárdos osztalék kifizetéséről szól a cég külföldi tulajdonosának még azelőtt, hogy a cég és a főváros közötti évek óta tartó egyeztetések lezárultak volna.
Mint arról az Mfor korábban beszámolt az új városvezetés terveiben szerepel az FCSM 1997-ben eladott részvénypakettjének visszavásárlása a francia tulajdonostól. A reprivatizációt egyébként Tarlós István is erősen ambicionálta, de az előző városvezetésnek beletört a bicskája. A csatornázási művek 25 százalék plusz 1 szavazatos részvénypakettjét 16,5 milliárdért adta el a főváros. A kontratusban meghatározott üzemeltetési és szakmai irányítási jogok gyakorlását is átengedték. A francia Veolia 2015-ben vásárolta meg a német Berlinwasser Holding részvénycsomagját, így egyedüli tulajdonosa lett a pakettnek.
A visszavásárlást célzó tárgyalásokat – a vízművekkel párhuzamosan – 2011 tavaszán kezdeményezte a fővárosi önkormányzat, de nem ért célba. Később a kormány is beszált az alkudozásba, de ők sem jutottak előrébb. A cég 25 évre kötött privatizációs szerződése 2022-ben jár le, amikor korábbi becslés szerint mintegy 17-19 milliárd illeti majd meg a kisebbségi befektetőket a tulajdonrészért cserébe. (Tarlós korábban 70-100 milliárd forintra becsülte az értékét, üzleti körök 20-40 milliárdra árazták be akkortájt.) A Fővárosi Vízművek hasonló nagyságú, de nem annyira kedvező feltételekkel eladott részvénypakettjéért egyébként 15,1 milliárdot fizetett a főváros.
A Veolia aligha hagyja magát aprópénzzel kifizetni. Hiába maradt ugyanis a fővárosi önkormányzat a többségi tulajdonosa a Fővárosi Csatornázási Művek Zrt. -nek, a speciális osztalékfizetési szabályok miatt a 25 százalék + 1 részvénnyel rendelkező szakmai befektetőknek a számított osztalékalap 75 százaléka jár, míg a főváros a 74,99 százalékos tulajdoni hányadért csupán az osztalékalap 25 százalékára jogosult.
Az elmúlt két évben egyébként valamivel 4 milliárd forint feletti osztalék kifizetését javasolta a cég igazgatósága egy bonyolult képlet alapján, amelyet a főváros már régóta vitat. 2018-ban Tarlósék végleg megmakacsolták magukat. A társaság igazgatósága akkor a 6,448 milliárd forint befektetői osztalékból az osztalékelsőbbséggel rendelkező befektetők részére az előző évben kifizetett osztalék összegével megegyező 4,03 milliárd forint osztalék kifizetését javasolta. A Fővárosi Közgyűlés nem fogadta el a javaslatot, a részvényesek végül abban egyeztek meg, hogy 2018 december végéig közös álláspontot alakítanak ki. Ezt később kitolták 2019 végére, amit most tovább tolnak jövő május végéig.
Bagdy Gábor úgy vélte, hogy addig a végleges megállapodásig ezt a 4,03 milliárd forintos osztalékelőleget sem lenne szabad kifizetni, mert így a külföldi tulajdonostárs előnybe kerül.
Tüttő Kata városüzemeltetési főpolgármester-helyettes szerint az osztalékfizetést nem tolhatják tovább, mivel az ügy tárgyalására már választott bíróság van kijelölve, a pert pedig korántsem biztos, hogy a rezsicsökkentés miatt megnyerné a főváros, akkor pedig többet veszítene az osztalék összegénél is. Másrészt a főváros fenntartotta a jogát arra, hogy az osztalékszámítás felülvizsgálatának eredménye függvényében a felek az erről szóló megállapodás megkötése után elszámolnak egymással. Az FCSM csak az eredményéből fizethet osztalékot, eredménytartalékból nem. Tüttő Kata kollégánk kérdésére azzal egészítette ki a közgyűlésben adott magyarázatot, hogy a Veolia 4 milliárd forint kifizetésének fejében lemondott a 2017-ben követelt 16 milliárd forintos osztalékköveteléséről és vállalja, hogy nem érvényesít követelést a fővárossal szemben a rezsicsökkentés miatt. Ráadásul ez egy közbenső megállapodás, amit a felek jövő májusig még tovább alakítanak.
A főpolgármester-helyettes hangsúlyozta, hogy a fenti megállapodással nem nyitnak új irányt, egyelőre az előző városvezetés által fogadott ügyvédi irodával ugyanazon elvek mentén tárgyalnak, mint az előző városvezetés, csak kifogytak az időből. Nem tehetnek mást, nyakukon a per.
A Fővárosi Közgyűlés végül elfogadta az érvelését és támogatta az előterjesztést.
A luxustermékek egyik jellemzője volt, hogy a piacuk válságálló, érzéketlenek az általános kereslet hullámzására, ám ez sem látszik már örök igazságnak. 
