Benjamin Madrigal, a fülöp-szigeteki hadsereg főparancsnoka és Chris McPhillips, a Balikatan-hadgyakorlaton részt vevő amerikai csapatok vezetője a megnyitón Quezon Cityben a Fülöp-szigeteken. EPA/ROLEX DELA PENA

A fülöp-szigeteki Balikatan hadgyakorlat hétfőn kezdődött a Dél-kínai-tenger vitatott vizein. A hadgyakorlaton 4000 fülöp-szigeteki és 3500 amerikai katona vesz részt, és most első alkalommal F-35-ös típusú, ötödik generációs, lopakodó vadászgépeket is a helyszínre szállított az amerikai légierő. 

Mike Pompeo amerikai külügyminiszter egy hónapja látogatott a Fülöp-szigetek fővárosába és félreérthetetlen üzenetet küldött Pekingnek: ha bármilyen kínai támadás történik fülöp-szigeteki hajó-, avagy harci gép ellen, az  amerikai katonai választ fog szülni.  A mostani hadgyakorlatra már amúgy is árnyékot vet egy súlyos incidens, amelyet a kínai légierő provokációja okozott vasárnap a tajvani légtérben.

A történelem tanulságai

A történelem márpedig valóban azt mutatja, hogy egy új nagyhatalom felemelkedése szinte kivétel nélkül katonai konfliktushoz vezet, sőt egy konfliktus nem is elég az erőegyensúly módosításához.  Karthágó csak két hosszú háború után vesztette el hatalmát Rómával szemben, Európa pedig két óriási konfliktus eredményeképpen vesztette el vezető szerepét a múlt században. Kína felemelkedésére is hasonló törvényszerűségek vonatkozhatnak.

Washington és Peking viszonyát a közeljövőben komolyan befolyásolni fogja a kereskedelmi tárgyalások kimenetele.  Erre figyelmeztetett múlt szombaton Susan Shirk korábbi külügyi helyettes államtitkár. Szerinte akár „apokaliptikus” kihatásai lehetnek, ha a két gazdaság egymásnak esik, miközben a kínai veszélyt egyes érdekcsoportok az USA-ban McCarthy-típusú kommunista boszorkányüldözéssé eszkalálhatják.

Shirk szerint az USA-ban jelenleg már egy túldimenzionált kampány folyik a kínai biztonsági veszély, hírszerzési veszély, technológiai veszély és befolyásolási veszély vádjaival, amely végül teljesen alááshatja a globalizációt. Szerinte Washingtonnak „okos versenyt” kellene folytatnia Kínával, fenntartva az innovációs ökoszisztémát és megtartva a versenyképességi előnyt Kínával szemben.

Kína, Kína, Kína

Káncz Csaba

Ahogyan Chas Freeman, korábbi Pekingbe rendelt amerikai nagykövet kifejtette: miközben a kínai Selyemutat (BRI) Washingtonban katonai-stratégiai kihívásnak fogják fel, addig az EU alapvetően „gazdasági kérdésnek tartja, amellyel óvatosan kell bánni”.

Valóban, Washington hidegháborús mentalitással áll a világ második legnagyobb gazdaságához – amely egyben sok ország számára az első számú kereskedelmi partner –, és ez az attitűd önbeteljesítő jóslattá válhat, azaz a konfliktus végül katonai jelleget ölthet. Ennek elképesztően veszélyes dimenziójával kapcsolatban legyen elég csupán annyit megjegyezni, hogy amerikai szakértők becslése szerint Kína mintegy 280 nukleáris robbanófejjel rendelkezik - az Egyesült Államok 6550-nel -, amelyeket 120-130 földi, 48 tengeri telepítésű ballisztikus rakétával és 20 bombázóval juttathatnak célba.

A januárban nyilvánosságra hozott átfogó amerikai hírszerzési jelentés a globális veszélyforrásokról leszögezi: Kína képessé vált arra, hogy esetleges kibertámadásaival lebénítsa az USA elektronikus infrastruktúráját.  A szintén akkor napvilágot látott katonai hírszerzési (DIA) jelentés a kínai néphadseregről (PLA) pedig kiemeli Peking gyors előrehaladását a hiperszonikus rakéták és az 5G technológia területén.

A jelentés bemutatása szinte egybeesett az új amerikai ügyvezető védelmi miniszter, Patrick Shanahan első Pentagon állomány-értekezletével, ahol így sorolta fel az amerikai haderő új politikai prioritásait: „Kína, Kína, Kína”.