Ki menti meg a budapesti bevásárlóutcákat?

Hiába nyitottak meg a teraszok, a pesti belváros nem vendéglátóipari egységeiben nincs tömeg - és ez egy diplomatikus megfogalmazás. Gyakorlatilag alig térnek be vásárlók. Sok helyütt nincs hova, jókora rács vagy lakat fogadja őket. Elegendő könnyű sétát tenni a Váci utcában vagy a Petőfi Sándor utcában és meggyőződhetünk erről.

Főleg a nem alapvető árucikkekkel kereskedő kisebb cégtulajdonosok vagy üzlethelyiség-bérlők húzták le a rolót, magyarul mentek tönkre. A nagy nemzetközi láncok üzleteiben is nagyságrendekkel kisebb a forgalom, de ők látványosabban tudják elrejteni ezt a pusztaságot. Például azzal, hogy lezárnak kisebb-nagyobb területet az áruházon belül, így a mégis betévedő "vásárlók" sűrűbbnek tűnnek. Akárcsak a plázákban működő egységeik, ezek is készletezési és raktározási  vagy szállítási gondokkal küszködnek, a legsérülékenyebb, magyar magánkézben lévő kis üzletek a belvárosban is szenvednek, rájuk nem vonatkozik a hitelmoratórium, mert többnyire egyéni vállalkozók. 

Szóval nehéz lenne azt állítani, hogy a mindig is kirakatnak számító belváros főutcája sérülések nélkül túlélte a válságot.

Jött viszont egy összefoglaló a BKIK által összehozott Bevásárlóutca Menedzsment (BUM) nevű csoportosulástól, amely 11 budapesti bevásárlóutca, bevásárló mini környék ügyeit fogja össze. Ide tartozik az Art&Antique Street (Falk Miksa utca), a Bartók Béla Boulevard (Bartók Béla út), a Fashion Street (Deák Ferenc utca), a Haris bazár (Haris köz), a Király utca, a KultUnio (VI. és VII. kerület multikulturális negyede), a Liszt Ferenc tér, a Mikszáth tér és környéke, a Piacok, a Pozsonyi Piknik (Pozsonyi út) és a Ráday Soho (Ráday utca).

Az egyik ilyen környék érdekes módon csak pár lépésre van a nagyon nehéz hónapjait élő Váci utcától.