Az ország fő államalkotó népe 1500 éves történelemre tekint vissza a jelenlegi helyen, a többiek (skótok, walesiek, írek) története pedig szinte az idők kezdetéig nyúlik vissza: mint kelta népek, az első ismert nagyobb csoport, akik Európába érkeztek több ezer évvel ezelőtt. Az első érdemi esemény a sziget történetében a római hódítás: a rómaiak 43-ban érkeztek és 410-ben távoztak. Érdekes, hogy noha közel 4 évszázadot töltöttek a szigeten, a latin nyelvet nem hagyták hátra, mint például Galliában.
Kelták, rómaiak, angolszászok
A rómaiak távozásakor a brit szigeteket továbbra is kelták lakták (sőt, DNS vizsgálatok szerint az utóbbi 50 évben érkezett bevándorlók leszámításával a mai brit népesség is 90 százalékban kelta eredetű). A római kivonulással egyidőben, illetve kevéssel utána indult meg 3 nép, az angolok, jütök és szászok érkezése. A 3 csoport a mai Dánia déli részéről indult: a szászok ugyanazok voltak, akik a németek nagy csoportját alkották és alkotják máig is, az angolok és a jütök a németekhez és a dánokhoz hasonló germán népek voltak. Beszélt nyelveik is az akkori dánra hasonlítottak leginkább.
A három nép kezdetben elkülönülten telepedett le, és kisebb királyságokat hoztak létre. A mai Anglia délkeleti részén és Londonban a szászok éltek, a mai Kentben a jütök, északabbra pedig az angolok. A 9. századra nagyjából lezajlott a nemzeti egyesülés, és ekkortól nevezték magukat angolszászoknak (az utóbbi időben a kifejezés más értelmet nyert, az angol nyelvű országokat és népeket értjük alatta). Az egységes angolszász időszak 1066-ig tartott, amikor az akkorra már franciákká alakult normannok megszállták Angliát.
A hódítás kezdetei
Ekkor alakult ki a ma is értelmezhető angol nép, nem is beszélve a nyelvről, amely a francia és az óangol keveredésével nyerte el a mai nyelv alapjait. Eduárd király aztán meghódította Wales-t, ahogy erről Arany János is megemlékezik, így megkezdődött Anglia terjeszkedése. A gyarmatosítás 1607-ben indult Észak-Amerikában, miközben a skótok ellen is gyakran háborút vívtak. 1707-ben aztán aláírták az Egyesülési Törvényt, amelyben Skócia csatakozásával létrejött a máig fennálló Nagy-Britannia.
1783-ban ugyan elvesztek az amerikai gyarmatok, de 1801-ben Anglia maga alá gyűrte Írországot is, létrehozva Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságát. Ez az állam létezik ma is, annyi eltéréssel, hogy Írország nagy része Ír Köztársaság néven függetlenné vált, de Észak-Írország része maradt az Egyesült Királyságnak.
A birodalom fénykora és hanyatlása
A 19. század elején indult az ipari forradalom Nagy-Britanniában, ami az országot hosszú időre vezető gazdasági és ipari hatalommá tette, amíg ezt a szerepet korábbi gyarmata, az Amerikai Egyesült Államok át nem vette tőle. Közben Nagy-Britannia a világ más részein bőszen gyarmatosított: Ázsia és Afrika hatalmas területeit vonta uralma alá, emellett az övé lett Kanada, Ausztrália, Új-Zéland és még több kisebb terület Óceániában és a Karib-térségben. A világ valaha létezett legnagyobb birodalma jött létre.
Örökre persze ez nem maradhatott fenn: a birodalmak kora leáldozott, a gyarmatok függetlenek lettek. Maradt újra csak Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága, kiegészítve pár távoli szigettel. És még ez sem egy stabil alakulat: Skócia tavalyelőtt majdnem kilépett. A mostani népszavazás ebből a szempontból is döntő: ha az ország Európában marad, egyben maradhat, ha kilép, az írek és a skótok visszaszerezhetik függetlenségüket. Wales talán már sosem, hisz Eduárd király óta olyan sok idő telt el, hogy nagyrészt összeolvadtak az angolokkal.
Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke hétfőn levelet küldött az Európai Unió tagállamainak. 
