Az ország fő államalkotó népe 1500 éves történelemre tekint vissza a jelenlegi helyen, a többiek (skótok, walesiek, írek) története pedig szinte az idők kezdetéig nyúlik vissza: mint kelta népek, az első ismert nagyobb csoport, akik Európába érkeztek több ezer évvel ezelőtt. Az első érdemi esemény a sziget történetében a római hódítás: a rómaiak 43-ban érkeztek és 410-ben távoztak. Érdekes, hogy noha közel 4 évszázadot töltöttek a szigeten, a latin nyelvet nem hagyták hátra, mint például Galliában.
Kelták, rómaiak, angolszászok
A rómaiak távozásakor a brit szigeteket továbbra is kelták lakták (sőt, DNS vizsgálatok szerint az utóbbi 50 évben érkezett bevándorlók leszámításával a mai brit népesség is 90 százalékban kelta eredetű). A római kivonulással egyidőben, illetve kevéssel utána indult meg 3 nép, az angolok, jütök és szászok érkezése. A 3 csoport a mai Dánia déli részéről indult: a szászok ugyanazok voltak, akik a németek nagy csoportját alkották és alkotják máig is, az angolok és a jütök a németekhez és a dánokhoz hasonló germán népek voltak. Beszélt nyelveik is az akkori dánra hasonlítottak leginkább.
A három nép kezdetben elkülönülten telepedett le, és kisebb királyságokat hoztak létre. A mai Anglia délkeleti részén és Londonban a szászok éltek, a mai Kentben a jütök, északabbra pedig az angolok. A 9. századra nagyjából lezajlott a nemzeti egyesülés, és ekkortól nevezték magukat angolszászoknak (az utóbbi időben a kifejezés más értelmet nyert, az angol nyelvű országokat és népeket értjük alatta). Az egységes angolszász időszak 1066-ig tartott, amikor az akkorra már franciákká alakult normannok megszállták Angliát.
A hódítás kezdetei
Ekkor alakult ki a ma is értelmezhető angol nép, nem is beszélve a nyelvről, amely a francia és az óangol keveredésével nyerte el a mai nyelv alapjait. Eduárd király aztán meghódította Wales-t, ahogy erről Arany János is megemlékezik, így megkezdődött Anglia terjeszkedése. A gyarmatosítás 1607-ben indult Észak-Amerikában, miközben a skótok ellen is gyakran háborút vívtak. 1707-ben aztán aláírták az Egyesülési Törvényt, amelyben Skócia csatakozásával létrejött a máig fennálló Nagy-Britannia.
1783-ban ugyan elvesztek az amerikai gyarmatok, de 1801-ben Anglia maga alá gyűrte Írországot is, létrehozva Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságát. Ez az állam létezik ma is, annyi eltéréssel, hogy Írország nagy része Ír Köztársaság néven függetlenné vált, de Észak-Írország része maradt az Egyesült Királyságnak.
A birodalom fénykora és hanyatlása
A 19. század elején indult az ipari forradalom Nagy-Britanniában, ami az országot hosszú időre vezető gazdasági és ipari hatalommá tette, amíg ezt a szerepet korábbi gyarmata, az Amerikai Egyesült Államok át nem vette tőle. Közben Nagy-Britannia a világ más részein bőszen gyarmatosított: Ázsia és Afrika hatalmas területeit vonta uralma alá, emellett az övé lett Kanada, Ausztrália, Új-Zéland és még több kisebb terület Óceániában és a Karib-térségben. A világ valaha létezett legnagyobb birodalma jött létre.
Örökre persze ez nem maradhatott fenn: a birodalmak kora leáldozott, a gyarmatok függetlenek lettek. Maradt újra csak Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága, kiegészítve pár távoli szigettel. És még ez sem egy stabil alakulat: Skócia tavalyelőtt majdnem kilépett. A mostani népszavazás ebből a szempontból is döntő: ha az ország Európában marad, egyben maradhat, ha kilép, az írek és a skótok visszaszerezhetik függetlenségüket. Wales talán már sosem, hisz Eduárd király óta olyan sok idő telt el, hogy nagyrészt összeolvadtak az angolokkal.
Két egyezményt írt alá Milojko Spajiccsal. 
Helyén maradhat a forint, ha odafönt el nem tolják
Lengyel, magyar – két tőzsdei jó barát
