A meggyötört brit polgárok a Brexit-népszavazás óta, több, mint 4 éve élnek permanens politikai és gazdasági káoszban. De még ők is fölkapták a fejüket kedden, amikor a Tim Tugendhat, a törvényhozás külügyi bizottságának vezetője kijelentette, hogy Kína aktívan ássa alá az Egyesült Királyság történelmi pozícióit a Karib-térségben. Tugenhat szerint „Kína infrastrukturálsi beruházásokat és adósság-diplomáciát felhasználva nyer ellenőrzést”. Hozzátette: „Egyes szigetek közel állnak ahhoz, hogy lecseréljék a szimbolikus windsori királynőt egy követelőző pekingi császárra”.
Viszlát, London!
Frusztrált szavak ezek - és nem alaptalanul. Nem elég, hogy Skóciában újból és újból fellángol a törekvés az elszakadásra, múlt héten Barbados kormányzója, Dame Sandra Mason bejelentette: a Kis-Antillák legkeletibb szigete köztársasággá alakul, és 2021 novemberétől nem fogadja el uralkodóként II. Erzsébet királynőt - aki jelenleg nem csak brit, hanem barbadosi királynő is.
Valóban, Kína tavaly informatikai eszközöket adományozott Barbadosnak, idén tavasszal pedig orvosi védőeszközöket a COVID-19 járvány leküzdésére. Peking mezőgazdasági projektekbe is beszállt a szigetországban, miközben az Invest Barbados nevű befektetésösztönző csoport irodát nyitott Pekingben.
Az Egyesült Királyságnak mostantól lesz ideje elgondolkodni azon, hogy az arktikus térség helyett a figyelmét inkább a Karib-térség felé kellett volna fordítania. Elképesztő tény, hogy az 1952 óta uralkodó II. Erzsébet királynő csupán 3 alkalommal látogatott Barbadosra. Márpedig az angol közemberek a mai napig úgy érzik, hogy joggal emlegetik „Kis-Britanniának” (Little Britain) a karibi szigetet.
London ehhez képest két éve jelentette be, hogy 800 kommandóst akar állomásoztatni egy újonnan felépített laktanyában Norvégiában. Azt pedig Gavin Williamson brit védelmi miniszter közölte másfél éve, hogy London tengeralattjáró-vadász repülőket fog járőröztetni a leolvadó arktikus térség fölött. Az Egyesült Királyságot láthatóan nem zavarta, hogy nincsen joga beleszólni az arktikus vitákba, lévén, hogy legészakibb pontja (Shetland Islands) 710 kilométerre délre fekszik az Északi-sarkkörtől.
Vetélkedés a dél-csendes-óceáni térségben
|
|
|
|
Kína és az angolszász világ közötti geopolitikai vetélkedés természetesen nem korlátozódik a Karib-térségre. A dél-csendes-óceáni térségben ez a kiszorítósdi már katonai jelleget ölt. Új-Zéland egy éve már ennek jegyében bocsátotta ki új katonai doktrínáját.
Az ausztrál stratégiai agytrösztök jeleket látnak ugyanis arra vonatkozóan, hogy Peking a Dél-kínai-tengerhez hasonlóan akarja militarizálni a térséget a maga jelentős nyersanyagkincseivel, számtalan lakatlan korallzátonyával (amelyek tengeri kábelek közelében fekszenek) és tengerészeti ellenőrző pontjaival (chokepoints).
Washington és Canberra eközben együtt újította fel a stratégiai fekvésű Lobrum Hadikikötőt Pápua Új Guinea Manus-szigetén. Ez közvetlenül azon tengeri szállítási útvonalak mentén fekszik, amely összeköti a Közel-Keletet Kínával. Pápua Új-Guinea 1975-ig ausztrál gyarmat volt, de az utóbbi években pénzügyi nehézségei támadtak és ezért stratégiai helyszíneket, valamint nyersanyag-lelőhelyeket ajánlott fel Kína számára – amit Canberra nem nézhetett tétlenül.
Újabb fejlemény a két ország közötti csörtében. 
