A Kínába irányuló német export gyors növekedésének szakasza véget ért. Ez a Kieli Világgazdasági Intézet (IfW Kiel) friss tanulmányának központi eredménye.
Vége az exportkonjunktúrának
Amint az IfW megállapítja, a német vállalatoknak Kínába irányuló exportja ígéretesen indult, és a 2002-es 12 milliárd euróról 2022-re 107 milliárd euróra nőtt.
Jelentős teret nyert Kína a más országokba irányuló exporthoz képest is: míg 2002-ben Kína részesedése a teljes német exportból 1,9 százalék volt, addig 2022-ben már elérte a 6,8 százalékot. A folyamatos növekedés azonban elfedi, hogy 2018-ban fordulópont következett be.
Ezt mutatja, ha megnézzük az export árkorrigált értékét, amely nem tartalmazza az inflációs hatásokat. Az IfW Kiel szerint ez 2002 és 2018 között négyszeresére nőtt, 2018-ról 2022-ra azonban 7,5 százalékkal csökkent.
A Kínába irányuló német export tényleges visszaesése most a teljes német exportban való részesedésük csökkenésében is megmutatkozik. Míg 2020-ban bő 7,9 százalékot ért el az arányuk, addig 2023 első felében ez már csak 6,2 százalék volt. A Kínába irányuló export egyre kevésbé fontos, mint a más országokba irányuló export.
A gazdasági háború következményei
Az IfW Kiel ennek a fejleménynek két okát azonosítja. Egyrészt az elemzés szerint a technológiai-ipari fejlődés Kínában azt jelentette, hogy ma már maga is képes előállítani olyan árukat, amelyeket korábban importálnia kellett – például olyan gépeket és rendszereket, amelyeket sok éven át jó áron a Szövetségi Köztársaságban szerzett be.
S noha a munkaerő-intenzív elsődleges termékek kínai importja nőtt, ezeket azonban már elsősorban a délkelet-ázsiai feltörekvő országokban, például Vietnamban és Malajziában szerzik be. Ennek eredményeként csökken a németországi import, amit az IfW Kiel számításai is megerősítenek.
Ezen túlmenően a német vállalatok már nem importálják a Szövetségi Köztársaságból azokat a termékeket, amelyekre Kínában a telephelyükön van szükségük, hanem inkább helyben legyártják azokat. Ennek egyik oka az, hogy ez költséghatékonyabb. Egy másik - valószínűleg döntő jelentőségű - ok az Egyesült Államok Kína elleni gazdasági háborúja, amely hosszú távon minden országba irányuló szállítást kockázatossá tesz, és ezért a német vállalatok a teljes kínai termelési láncot az országban kívánják koncentrálni.
A jövő növekedési mozgatórugói
Németország esetében a kínai export visszaesése viszonylag későn kezdődött, hiszen az Egyesült Államokból a Népköztársaságba irányuló export 2015 óta csökken. Az IfW Kiel mindazonáltal valószínűtlennek tartja, hogy újabb jelentős növekedés következhet be a Kínába irányuló német exportban.
„A kínai export egyre kevésbé fontos a német gazdaság növekedési motorjaként” – mondja Vincent Stamer, az IfW tanulmány szerzője. „A német exportcégek jövőbeli növekedési piacai” „valószínűbb, hogy Délkelet-Ázsiában és Indiában lesznek”.
A legfontosabb értékesítési piac
Miközben a Kínába irányuló német export jelentősége csökken, a német és kínai vállalatok közötti verseny fokozódik az EU-ba irányuló szállításokért. Ez azért komoly fejlemény, mert az EU hagyományosan messze a legfontosabb értékesítési piac a német ipar számára - igaz, csökkenő tendenciával.
Míg 2003-ban az összes német export 65,2 százaléka még az EU-tagállamokba irányult, ez az arány 2011-ben először esett a 60 százalékos küszöb alá, 59,4 százalékra. 2022-ben Nagy-Britannia kilépése miatt már csak 54,6 százalék volt ez az arány.
Kína felzárkózik
Miközben az EU jelentősége fokozatosan csökken a német vállalatok értékesítési piacaként, a kínai vállalatok fokozzák exporttevékenységüket. Ezt mutatja a Kölni Német Gazdaságtudományi Intézet (IW) aktuális tanulmánya, amely az EU-27 (Nagy-Britannia kivételével) Németország és Kína részesedését mérte föl a teljes importból.
Ennek megfelelően a Szövetségi Köztársaság 2005-ben érte el csúcsát: abban az évben az EU teljes importjának 15,3 százalékáért felelt. A fejlett iparcikkek esetében még nagyobb volt a részarány: ebben a fontos termékcsoportban a teljes uniós import 19,1 százaléka német gyártóktól származott. 2022-ben a német részesedések már jelentősen alacsonyabbak voltak - 12,5 százalékon (általános uniós import) és 15,5 százalékon (a kifinomult ipari termékek importja) álltak.
Kína viszont a 2000-es 2,6 százalékról 2022-re 8,8 százalékra tudta növelni részesedését az EU-importban, míg a fejlett ipari termékek uniós importjából való részesedése a 2000-ben meglévő 2,5 százalékról a tavalyi 13,0 százalékra. Peking ráadásul nem utolsósorban azokban az ágazatokban érte el exportnövekedését, amelyek a német ipar zászlóshajó ágazatai – például a gépiparban és az autóiparban.
Németország exportmodellje megingott
Amint az IW megjegyzi, a „Kína felől érkező versenynyomás” a német ipar legfontosabb értékesítési piacán növekszik. Az elemzés szerint az elektromos iparban Kína már „megelőzte” a Szövetségi Köztársaságot az EU beszállítójaként. A német vegyipar esetében nem világos, hogyan kell „megvédenie a gazdaság egészét érintő exportsikereket ilyen magas energiaköltségek mellett, főleg, hogy itt Kína is pozíciót nyert”.
Németországot még az autóiparban is fenyegeti a lemaradás veszélye: Kína „az európai piacok meghódítására tör az elektromos járművek terén”. Valóban, az iparági statisztikák azt mutatják, hogy a kínai gyártók erőteljes előrelépést tesznek az elektromobilitás terén, míg a német gyártók egyre inkább lemaradnak.
A Népköztársaság volt idén a második legnagyobb kiállító ország a Szövetségi Köztársaság után a vasárnap véget ért müncheni nemzetközi autóvásáron (IAA). 2023 első negyedévében autóipari csoportjainak elektromobilitás terén történő gyors növekedésének köszönhetően Kína a világ legnagyobb autóexportőrévé vált – megelőzve Németországot és Japánt.
Az IW a kínai versenytárs újabb sikereire tekintettel kongatja meg a vészharangot: „Úgy tűnik, a német ipari exportmodell akadozik.” Lehetséges, hogy most „egész Németország jólétének elvesztésének veszélyével nézünk szembe”.
Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.
Brit vezetéssel tíz észak-európai NATO-tagország tartott közös hadgyakorlatot Lettországban. 
