A 26 millió lakosú Sanghaj 23 napja lezárás alatt van a kitört COVID-járvány miatt. Ha valaki fertőzött, azt központi karanténhelységekbe viszik a hatóságok, ahol viszont nincsenek zuhanyozók és nincsen meleg víz sem.
Megbomló rend a metropoliszban
A világvárosban élő nyugatiak beszámolói szerint milliók nem jutnak megfelelő mennyiségű élelemhez, az idősek a szükséges gyógyszereikhez és egyre gyakoribbak a kisebb lázongások. Nem véletlen, hogy tegnap már olyan videók is kijutottak a megapoliszból, amelyek szerint a helyiek a bevásárlóközpontot fosztogatják.
A kommunista vezetés érzi az ugrásszerűen megnőtt feszültséget, ezért pénteken három sanghaji, magasrangú diplomatát kirúgtak az állásából.
Miközben tehát a világ nagy részén a járvány ereje alábbhagy, Kína lakossága sérülékenynek bizonyult egy erősen fertőző omikron-variánssal szemben. Ez a mutáns kevésbé halálos, mint a korábbiak, de szintén kevésbé lehet kezelni a hagyományos kínai „nyomonkövetés-teszt-izoláció” stratégiával.
Brutális költségek
Kína számára óriási költségekkel jár ez, hiszen Sanghaj az ország pénzügyi fellegvára. Ott található a félvezető- és az autóipar központja, ahogyan a legforgalmasabb árukikötő is. A Tesla gigantikus autógyára mellett számos multinacionális vállalatnak ebben a megapoliszban van a székhelye.
Zavar keletkezett a szállítási láncokban is, hiszen Sanghaj termelése összenőtt a Jangce folyó deltájának lüktető gépgyártásával. Mindez pedig kihullámzik az egész világgazdaságra is. A kínai kormányzat idén 5,5 százalékos GDP növekedést tűzött ki célul, de ezt aligha sikerül elérni, hiszen azóta az orosz-ukrán háború negatív kihatásaival is számolni kell.
A geopolitikai akadályverseny
De nemcsak a „zéró-toleranciás” intézkedések betartatása okoz ezekben a napokban fejfájást a pekingi vezetésnek. Amint az év belelendül, úgy találja magát Kína egyre inkább egyfajta geopolitikai akadályversenyen. Orosz szövetségese mellett ki kell állnia, holott a világ elborzadva nézi a megszállók által már napi szinten elkövetett, visszataszító háborús bűncselekményeket. De a szövetségesi hűségének komoly ára van: egyre romlanak a politikai kapcsolatok az Európai Unióval és Indiával sem sikerül rendezni a viszonyt (holott a kínai külügyminiszter a napokban elzarándokolt Új-Delhibe).
4000 német vállalat körében, az Ifo Intézet által elvégzett friss felmérés szerint csaknem a cégek fele csökkenteni akarja behozatalát Kínából. A legfontosabb megnevezett ok: le kell csökkenteni a kínai ráutaltságot!
Az a Volkswagen, amely globális autóeladásainak 40 százalékát Kínában bonyolítja le, mostantól elsősorban az Egyesült Államokban akar építkezni – kiszivárgott hírek szerint a vállalat igazgatótanácsában újragondolták az eddigi stratégiát.
Az európai játéktér
Márpedig Peking központi szerepet szánt Európának a globális stratégiájában. Az Új Selyemút (BRI geogazdasági gigaprojekt központi eleme a transz-eurázsiai kapcsolódás.
De az eszkalálódó stratégiai verseny Washingtonnal és az orosz-ukrán háború nyomán pillanatok alatt visszaerősödött transzatlanti egység, ezzel áthúzva Kína számításait. A türelmesen, évek alatt felépített kelet-közép-európai "17+1" csoport gyakorlatilag NATO-fronttá vált az oroszok ellen, így Pekingnek nem kis problémával kell szembenéznie.
A kínai diplomáciai megpróbálja megőrizni az arcát. Vanh Ji külügyminiszter április 4-én már másodszor hívta fel telefonon Dmitro Kuleba ukrán külügyminisztert, közölve, hogy Peking továbbra is támogatja a béketárgyalásokat és Kína konstruktív szerepet akar játszani.
Mindeközben a kínai egyetemeken sorra tartják meg azokat az előadásokat a kommunista párt előadói, ahol a hallgatók megtudhatják az orosz-ukrán háború „helyes értelmezését”, főként a Nyugat-ellenes orosz sérelmekre helyezve a hangsúlyt. A kommunista párt lapjai is elsősorban az Egyesült Államokat teszik felelőssé a konfliktusért.
Az elnöknek visszafogottság ajánlott
Hszi Csin-ping elnöknek óvatosan kell egyensúlyoznia, hiszen ősszel tartják a Kínai Kommunista Párt ötévente megtartott kongresszusát, és itt az elnök példátlan módon harmadszorra is megbízatást kér főtitkárként.
Hszi elnök 2012-es hatalomra kerülése óta egy elképesztő hatalmi koncentrációt hajtott végre, és olyan hivatalos titulusokat gyűjtött be, mint a Kommunista Párt főtitkára, a Kínai Népköztársaság elnöke, a Központi Katonai Bizottság elnöke, a Nemzetbiztonsági Bizottság vezetője és az átfogó államháztartási reformcsoport feje. Hszi hat éve aztán átvette a főparancsnoki pozíciót Kína parancsnoki központjában (Joint Operations Command Center), és ezzel a Kínai Néphadsereg (PLA) műveleti parancsnoka lett háború esetén.
Hszi már addig is elnöke volt a Központi Katonai Bizottságnak, amely a hadsereget ellenőrzi. Ezzel teljesen nyeregben érezhette magát, legalábbis, amíg a dolgok jól mentek – de amikor beüt egy nemzeti krízis, akkor Hszi gyakorlatilag minden hibáért és mulasztásért egy személyben (!) felelős.
Van ok a reménykedésre? 
