Az Irak északi részén lévő Moszul városának felszabadítása az egész világ egyértelmű kívánsága. A feladat etnikai szempontból mégsem egyszerű, hisz a város lakossága jórészt szunnita arabokból áll, a harcokat viszont jórészt a síita többségű iraki hadsereg, az Irán által támogatott síita milíciák valamint a kurdok vívják, és mindezt az amerikaiak irányítják. Ugyanakkor gondosan ügyelnek arra, hogy a város belsejébe csak az iraki hadsereg törjön be, azon belül is lehetőleg a szunnita egységek.
Moszulnál belehúznak
Ez talán némileg lassítja is az ostromot, mivel így a 100 ezres felszabadító erő nem minden része harcolhat mindenhol, de nagyon fontosnak tartják, hogy a város felszabadulása után, ha lehet, ne éledjenek újjá a vallási-etnikai feszültségek. A frontok az elmúlt 1-2 hétben megmerevedtek, sőt a koalíciós erők által elfoglalt keleti városrészekben még ellentámadások is zajlottak, de kedden az iraki hadsereg a város délkeleti részéről indított támadást, és eljutottak egy kórházig, amely a Tigris folyó belvárosi részétől másfél kilométerre található.
A hadművelet következő célja az iraki hadsereg Reuters által idézett tábornoka szerint most a folyón átívelő öt híd közül a legdélebbi elfoglalása. A hatékonyság növelése érdekében taktikát váltottak: az eddigieknél több emberrel és több irányból támadnak, hogy az ellenségnek ne legyen ideje újraszerveződni és ellentámadásokat indítani. A lehetőség kétségkívül megvan, hisz 100 ezer emberből lehet kiválogatni a támadókat, miközben a dzsihádista védők a becslések szerint még 3 ezren lehetnek.
Aleppóban majdnem vége
Sokkal előrehaladottabb az aleppói csata, ahol az oroszok, irániak és a libanoni Hezbollah által támogatott szír kormányhadsereg szorítja vissza a felkelőket. Annak ellenére, hogy az oroszok ajánlatot tettek Amerikának a felkelők kivonására, a hadműveletek nem álltak le a várható tárgyalások idejére, sőt kedden öt újabb kerületet szereztek vissza a kormányerők, összesen már 35 került a kezükre a hadművelet elindítása óta. Így csak egy pár kilométer átmérőjű terület maradt a lázadók kezén, amit vélhetően már nem sokáig tudnak tartani.
Kevesen örülnek
A város Aszad általi visszafoglalásának a világban kevesen örülnek. Értelemszerűen leginkább Oroszország, akinek az egész siker köszönhető, hisz ő nyúlt a bukásra álló Aszad-rezsim hóna alá tavaly ősszel, és úgy felfegyverezte és kiképezte seregét, hogy azok mostanra képesek lettek Szíria lakható (nem sivatagi) nyugati felét visszaszerezni. Ugyancsak örül a hadműveleteket támadó Irán és persze a libanoni síiták, de ezzel igazából ki is merül a támogatók köre.
Kései francia bánat
A nyugati országok ezzel szemben elégedetlenek, hisz mégiscsak egy véres kezű, saját lakossága ellen súlyos atrocitásokat elkövető diktátor szerzi vissza a hatalmat országa jelentős része fölött, aki ellen népe fellázadt. A francia külügyminiszter kedden drámai szavakkal ecsetelte a helyzetet, mondván így Szíria végképp kettéhasad, a lakhatóbb fele Aszad rémuralma alatt marad, a másik fele, ahogy mondta, Daeshisztán lesz, az Iszlám Állam arab nevéből származtatva.
Kétségkívül ezek után még a legjobb megoldás valóban az ország ketté, esetleg három részre osztása lenne, amit egyébként már 100 éve, az első világháború végén meg kellett volna ejteni, amikor a franciák átvették Szíriát mandátumterületként. Az eltérés csak az, hogy az Iszlám Állam maradványait fel kell számolni a szunnita területeken, és jó lenne, ha ezt legalább nem Aszad végezné. Hogy aztán milyen szunnita, esetleg közös kurd és szunnita arab államalakulat jöhet létre, az még a távoli jövő kérdése.
