A kínai népesség növekedése több évtizedes mélyponton áll – az állampárt pedig az alacsony születésszám mellett az elöregedő munkaerő problémájával is szembesül. A nemrég közzétett, tízévente készített népszámlálás szerint az ország lakossága 2010-ről 2020-ra 5,38 százalékkal, mintegy 1,41 milliárd főre nőtt. Ezt megelőzően még 5,84 százalék, ennél is korábban pedig kétszámjegyű volt a növekedés mértéke.

A 2010-es korábbi népszámláláshoz képest összesen 72 millióval nőtt az ország lakossága, ez egyébként jelentősebb ugrás arányosan, mint a Franciaországban, vagy éppen az Egyesült Királyságban regisztrált szint, viszont a kínai kormány 1953, az első cenzus óta nem mért ennyire alacsony növekedési rátát. Ez azonban nem minden, hiszen a születések száma is mindössze 12 millió volt, fenntartva az immáron negyedik éve csökkenő trendet ezen a területen – utoljára 1961-ben regisztráltak alacsonyabb szintet, ekkor egy éhínség milliók halálát okozta, és csak 11,8 millió gyermek született. Peking egyébként így éppen nem tudta teljesíteni a kétgyermekes családmodellre való átálláskor, 2016-ban kitűzött célt, miszerint 2020-ra 1,42 milliárd főre emelik a lakosságszámot.

(Kép: Pexels.com/Zhang Kaiyv)

A munkaképes korú, 15 és 59 év közötti emberek száma a csúcsot jelentő, 2011-es 925 millió óta gyorsan csökken, ami gazdasági nehézségeket okozhat. A munkaképes korúak akkor a népesség mintegy háromnegyedét tették ki, ez az arány becslések szerint 2050-re 50 százalék körülire csökkenhet – ez a potenciális demográfiai krízis pedig egyértelműen komoly veszélyt jelent a vezető nagyhatalmi és ipari óriástermelői babérokra törekvő Kína számára.

Kína saját problémájának kovácsa?

Az elöregedő társadalom kérdése önmagában azonban nem kifejezetten az ázsiai óriás problémája, hiszen olyan fejlett társadalmak, mint az Egyesült Államok is hasonló problémákkal küzdenek – igaz, jelentős különbséget jelent az, hogy a kínai háztartások jóval alacsonyabb átlagjövedelemmel rendelkeznek a New York Times cikke szerint.