Kína legjelentősebb ingatlanfejlesztési vállalata, a Country Gardens épp felhalmozódott adósságának újraszervezésén ügyködik, a nála is híresebb pályatársa, az Evergrande pedig egyik csődből siklik a másikba.

Ezek elvethető történetek lehetnének, ha mindez a világpiacon nem egy olyan narratívaként élne, hogy mindebből kialakulhat egy olyan léptékű globális válság, amit 2008-ban a magyar gazdaság is megélt.

A kínai gazdaság az elmúlt időben a Covid miatt bevezetett, kirívóan szigorú korlátozások, majd azok feloldása, valamint az ingatlanpiac beomlási forgatókönyvei miatt került előtérbe.

Az Evergrande, valamint a Country Garden globális léptékben is jelentős szereplők, amelyek vesztettek az ázsiai nagyhatalom válságosba fordult helyzetén. Kína immár lemondhat korábbi 7 százalék körüli éves növekedési rátájáról, erre a szintre immár Indiai ágál.

A kínai nagy cégek menekülését ráadásul korrupciós botrányos körülmények is övezték, ahogy a vezetők igyekezték kimenteni a pénzt. Szeptember közepén volt olyan eset, hogy az Evergrande egyszer felfüggesztett, majd újraindult kereskedése során 25 százalékkal csökkent a részvényárfolyam.

A nagy ingatlanfejlesztők tőzsdei kereskedését időszakosan fel kellett függeszteni, az újraindulás sem bizonyult túl fényesnek, és változatlanul ott tartunk, hogy ezeknek a cégeknek az esetleges bukása beláthatatlan tovagyűrűző hatásokkal bírhat az egész térségben, vagy a globális gazdaság egészében.

Honnét jövünk?

Kínában alapvető törekvés, hogy legyen mindenkinek saját ingatlana, biztos, tulajdonolt lakhatása. Ez szorosan összefonódott az ország úgynevezett árnyékbanki szektorával. Ez egy tudott, félig-meddig szabályozott pénzpiac, ahonnét a lakosság forrásokhoz jut, lévén a szabályozott bankszektor sokak számára megfizethetetlen feltételeket támaszt.

Ez a felállás egyben tömegeket visz bele egy olyan hurokba, amikor szürke területről vesz hitelt egy olyan lakásra, ami még meg sem épült, és nincs beleszólása, ha épp a fejlesztő bedől, mint ami most is történt.

Mint azt Catherine Yeung, a Fidelity befektetési vállalat szakértője a napokban egy konferencián kifejtette, Kína nem segíti a saját ügyét azzal, hogy rosszul adja el az üzeneteit. Hszi Csin-ping elnök kormánya a közös jólét üzenetét képviseli. Ez alapjogokat tartalmaz, például a lakhatásét, miközben ezt a piac egy teljes kommunista lázálomnak tekinti, egyben egy visszafordulásnak a kapitalista fejlődésből.

Yeung elmondása szerint ezzel együtt is kitartóan jó befektetési piacnak tartja Kínát.

Ennek elsődleges oka, hogy a sokat emlegetett ingatlanszektor az ország gazdaságának méretét mérlegelve így is kicsi, ott is egyre inkább dominál a kapitalista modellt elsődlegesnek tartó szolgáltatói szektor.

Rejtély, mennyit ér a ház

Az, hogy a lakhatást eleve milyen súllyal és milyen módszerrel kell számításba venni, egy ideje a hozzáértőket is zavarba hozza.

Az Európai Központi Bank számára most is dilemma, hogy az alapvető pénzmozgást meghatározó pénzpolitikájukat informáló rátába miként, és milyen súllyal számítsák bele a lakhatási költségeket. Erről a Központi Statisztikai Hivatalban is zajlik a gondolkodás Magyarországon.

Az ingatlanpiaci válságos fordulatok közben Európát is elérik, Németországban egy 4 milliárd eurós fejlesztési állományt vivő fejlesztőcég vált fizetésképtelenné, legutóbbi projektjében egyszerre lettek volna kereskedelmi és lakóingatlanok egyaránt.

Kiszállt az állam

Magyarországon, tükrözve sok szempontból a nemzetközi folyamatokat, gyatra idő vár az ingatlanfejlesztési piacra. Noha a Magyar Nemzeti Bank bejelentése szerint a 13 százalékos alapkamat lesz mostantól mindenben az irányadó, ez így is egy meglehetősen magas arány.

Miután az állam jelenleg nem tudja kordában tartani a költségvetési hiányt, amit a napokban idénre 5,2 százalékra emelt, októberre pedig el is érte az éves cél 98 százalékát, már korábban bejelentette, hogy kivezeti, vagy legalábbis visszafogja több támogatott költségkeretét, mint amilyen például a csok.

A meglévő kamatszintek mellett eleve mérsékelt volt a hiteligény, támogatás hiányában ez csak még inkább visszaszorulhat.

Jelenleg Kínában is arról zajlik a találgatás, hogy az állam ebbe a hatalmas, bajaiban is hasonló méretű szektorba hajlandó-e belépni.

Yeung szerint az eddigi elmondások alapján újabb mentőakcióra nincs hajlandóság a kínai kormányzat részéről, különösen úgy, hogy az ingatlanpiacot övező félelmek, ismerve a kínai gazdaság méretét, túlzottak.

Vanessa Chan Fidelity szakértő szerint ennek támaszaként az ázsiai piacok még jobb helyzetben is vannak mint a Nyugat, lévén sajátos gazdasági berendezkedésük azt jelenti, hogy nagyon magasan vannak a devizatartalékok. Innét, amikor a nyugati világ az infláció letörése érdekében szigorít, Ázsiában adott a tér lazítani, amivel kedvezőbben lehet újabb hiteleket felvenni.