„Az orosz–ukrán háború nem csillapodik, sőt gazdasági értelemben is egyre kiterjedtebb. Energiaháború zajlik Európában, az áram- és gázárak az egekben. (…) Az új gazdasági rezsim, azaz a háborús gazdaságpolitika nehéz dilemmákkal néz szembe. Míg békeidőben a jólét és gyarapodás gyümölcseinek, addig háborús helyzetben a költségek és terhek szétosztásáról kell gondoskodnia. Az állam korlátoz, és ha kell, durván beavatkozik, hogy biztosítható legyen a társadalmi és védelmi szükségletek kielégítése” – írja Nagy Márton a Magyar Nemzetben megjelent véleménycikkében.
A gazdaságfejlesztési miniszter szerint lehet és kell is növelni a gázkitermelést vagy az importkapacitásokat, az energiafogyasztást pedig csökkenteni, de sikerek így csak hosszabb távon érhetők el – a jelenlegi kiélezett helyzetben rövid távú, gyors és hatékony megoldásokra van szükség.
Úgy véli, hogy az Európai Unió eddig nem tudott megfelelő válaszokat adni, és az európai szintű ársapka sem jó ötlet, mert az áram ára országonként eltérő.
Átgondolatlannak tartja a gáz árának európai szintű korlátozását is (a referenciaként használt holland gáztőzsde árainak maximálását), mivel az indirekt orosz gázembargóhoz vezethet."Ha az árat korlátozni fogják, Oroszország teljesen elzárhatja a csapokat."
Az áram esetében szerinte egy önköltség alapú árképzés bevezetése lenne meggondolandó. Annak árát ugyanis "ma teljes mértékben és helytelenül a földgáz ára határozza meg, miközben az európai áramtermelés csupán harminc százalékát adják gázerőművek".
A többi atom-, szél-, nap- és vízenergiából származik vagy éppen olajból, teszi hozzá.
„Az áram ára ma hatszáz euró/MWh, miközben az atomenergia húsz, a szél harminc, a víz és nap negyven, az olaj pedig hatvan euró/MWh önköltségen termel áramot. Ha tehát az áram árát önköltség plusz tisztességes profitfelár alapon szabályoznánk, a jelenlegi szint akár az ötödére is visszaeshetne, igaz, ezzel sok termelő extraprofitja is eltűnne. Ebben az esetben tehát nem az árat, hanem a marzsot korlátoznák” – írja a miniszter.
Szerinte emellett érdemes lenne az energiatőzsdék felügyeletét megerősíteni és így a túlzott spekulációt megakadályozni, mivel az energiatőzsdéken „a káoszba a világ spekulánsai is örömmel szállnak be. Segíti őket, hogy ilyen magas árak mellett a likviditás elapadt, és ma már egy kisebb vásárlással vagy eladással is befolyásolni lehet az árakat.”
Kezelendő probléma az is – véli a gazdaságfejlesztési miniszter –, hogy az energiakereskedelem nem transzparens, a hosszú távú gázszerződések Oroszországgal, Norvégiával és más országokkal nem nyilvánosak, az energiapiacok alulszabályozottak
A monetáris politikával kapcsolatban pedig kifejtette: az energiaárak csökkentésével mérsékelhető az infláció és élénkíthető a gazdaság, emiatt a jegybankokat fel kell ruházni az energiapiac (akár átmeneti) befolyásolásának, az energiaárak intervenciós lehetőségével.
„Az Európai Központi Bank így beléphetne az energiapiacra azzal a szándékkal, hogy javítsa a likviditást és interveniáljon. Az energiapiaci beavatkozást egy, a jegybankok által finanszírozott pénzügyi alap is végezhetné európai szinten” – tette hozzá Nagy Márton.
Itt a negyedéves gyorsjelentés.
