Gyomorgörcs nélkül várják a gázszámlát – Bécsből jelentjük

"Miért spóroljanak, ha úgyis kapnak egy százötven eurós utalványt?" – mondja Marko*, egy régóta Bécsben élő horvát ismerősöm, amikor arról kérdezem, készülnek-e már az osztrákok az Armageddonra, a mindent elsöprő energiaválságra. A söröző, ahol ülünk, tele van, a felszolgálók fel-alá rohangálnak Wiener Schnitzellel meg Weissbierrel a kezükben.

Nyugalom és jólét 

Hogy Marko miről beszélt, arra még visszatérek. Válságnak az osztrák fővárosban mindenesetre nyoma sincs – azt nem tudom, milyen itt élni, de látogatóként kis túlzással úgy érzem magam, mintha egy utópiába csöppentem volna.

Bécs most is végtelenül nyugodt és békés: az utcán tömeg hömpölyög, a parkokban párok, családok, társaságok heverésznek pokrócokon a szombat délutáni napsütésben. Sehol egy ideges, hangos szó – nincs feszült vibrálás a levegőben, mint például Budapesten.

Az egyetlen dolog, ami zavar, az az árszínvonal. A tömegközlekedésben kötelező FFP2 maszk, ami a népligeti újságosnál 250 forint, itt 2,5 euró (1000 forint). Egy félliteres ásványvíz egy belvárosi üzletben 1,9 euró (760 forint), egy pohár sör 3,9 euró (1560 forint), egy metrójegy 2,4 euró (960 forint). Persze ez is csak magyar szemmel nézve sok, az itteni pénztárcákat aligha viseli meg – nem véletlen, hogy tömve vannak az üzletek, éttermek, bevásárlóutcák.

Néha-néha feltűnik ugyan egy koldus, egy külvárosi parkban pedig látok néhány lepattant figurát, de még ők is jóval kevésbé szakadtak, mint budapesti társaik – itt még a szegénység is elviselhetőbbnek tűnik.

Jó lakást olcsón

A külvárosi park közelében pár hónapja átadott, színes társasházak állnak, közrefogva egy másik, hozzájuk tartozó, üdítően zöld parkot. Ezek egyikébe költözött be nemrég a 30-as éveiben járó, egészségügyben dolgozó Marko feleségével és gyermekeivel: négy szoba, vadiúj fabútorok, jakuziszerű fürdőkád, parkra néző, tágas erkély.

Elgondolkozom, hogy hogyan engedhet meg magának egy átlagos középosztálybeli család, amelynek egyébként egyik tagja sem osztrák származású, egy ilyen pöpec lakást Európa egyik legjobb városában.

Aztán kiderül, hogy ez is összefügg a bécsi jóléttel és gondolkodással. A lakópark ugyanis – meséli ismerősöm – egy nonprofit projektből született: Bécs odaadta a telket egy beruházónak, amely felépítette a házakat, de a lakások mintegy harmadát csak kedvezményes áron adhatja bérbe.

Marko például négyzetméterenként 8-9 eurót fizet, ami csaknem ötven százalékkal kevesebb a piaci árnál. Ehhez csak annyit kellett tennie, hogy belépett a lakóközösség-projektbe (Genossenschaft), és várt néhány évet. Cserébe olyan extrákat is kap, mint például biciklibérlés 5 euróért vagy kocsibérlés 15 euróért naponta.

A projekt célja az is, hogy a tehetősek keveredjenek a kevésbé tehetősekkel, a milliomosok gyerekei együtt játsszanak a munkáscsemetékkel. "Így elkerülhető a gettósodás" – mondja Marko.

Szerinte egyébként az osztrák szociális háló már túlzás. "Sokan azért nem dolgoznak régóta, mert nincsenek rászorulva. Ha az államtól kapsz 1000 euró segélyt, akkor meggondolod, hogy elmenj-e dolgozni 1500 euróért egy szupermarketbe."

Nem izgulnak

Emiatt tartja kontraproduktívnak a már említett 150 eurós energiautalványt is, amit az kapott meg, aki nem keres többet évi bruttó 55 ezer eurónál – azaz szinte mindenki. (Az átlagos rezsiköltségekhez képest persze ez nem egy izmos összeg.)

Bár Marko szerint a rezsi duplázódott az elmúlt egy évben, és a benzin is jóval drágább lett, ez nem borította fel a családi büdzsét. Költözés, nyaralás még így is belefért.

A jövő miatt sem aggódik – úgy tűnik, az osztrák jóléti állam egyelőre biztos lábakon áll. Nem véletlen, hogy még soha nem dolgozott itt olyan sok magyar (több mint 110 ezer), mint idén nyáron.          

Persze Ausztriában is van olyan réteg, amely megszenvedi majd az energia-drágulást. A bécsi Caritas segélyszervezet például már nyár elején azt közölte, hogy idén 30 százalékkal emelkedett a támogatást kérők száma.

Pánikhangulatnak azonban nyoma sincs: sem Markóéknál, sem a korábban megkérdezett ausztriai magyarok körében, sem az utcán.

Az osztrák társadalom gyomorgörcs nélkül várja a számlákat, és éli az életét.

A Nagyító korábbi cikkeit itt olvashatják.

(­*A nevet az anonimitás érdekében megváltoztattuk.)